2018. november 17., szombat

Töltött káposzta

Hozzávalók
- 40 dkg sertés 
- 4 gerezd fokhagyma 
- 10 dkg füstölt szalonna 
- 1 fej vöröshagyma 
- 2 darab tojás 
- 12 dkg rizs 
- káposztalevél 
- pirospaprika 
- őrölt bors 
- só 
- 80 dkg savanyú káposzta 
- 1 nagy fej vöröshagyma 
- 10 dkg füstölt szalonna 
- babérlevél 
- 2 dl tejföl 
- 2-3 dkg liszt

Elkészítés
A káposztaleveleket terítsük ki, és óvatosan vágjuk ki a vastag ereket belőle. Daráljuk le együtt a hússal a szalonnát, a fokhagymát, vöröshagymát, majd fűszerezzük, és gyúrjuk hozzá a tojást. Főzzük meg félig a rizst, és azt is dolgozzuk a gombóc alapanyagához. Göngyöljük az előkészített káposztalevelekbe, de figyeljünk arra, hogy a két végét jól nyomkodjuk vissza. 

          Vágjuk csíkokra a szalonnát, és pirítsuk zsírjára. Vágjuk össze a vöröshagymát is, és a szalonnán pirítsuk meg azt is. Szórjuk meg egy evőkanál fűszerpaprikával, majd keverjük el, nehogy megégjen. Öntsük fel vízzel, majd tegyük hozzá az átmosott savanyú káposztát és a babérlevelet. Igazgassuk el közötte a töltelékeket, és fedő alatt lassú tűzön nagyjából 50 percig főzzük. Ha kevés lé maradna az edényben, főzés közben azt is pótoljuk. Ha félünk, hogy a töltelék túlfő, vadásszuk ki a fazékból, és főzzük még egy fél órán át a káposztát. A tejfölt keverjük el a liszttel, és habarjuk be vele a káposztánkat. Tejföllel kínáljuk. (Forrás: 109.hu)

Budapest ünnepnapjára - nov. 17.

1867-ben, a kiegyezés után, Pesten is hozzákezdtek a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához. 1872-ben az országgyűlés megszavazta az egyesített Budapestről szóló törvénycikkelyt. Az új városi választások után 1873. november 17-én, az ünnepi közgyűlésen egyesült Pest, Buda és Óbuda. Budapest Főváros Közgyűlése 1991. március 21-i döntése értelmében ez a nap BUDAPEST ÜNNEPNAPJA. A város első főpolgármestere Ráth Károly lett, polgármesterré pedig Kammermayer Károlyt választották. Ebben az időben került a város fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyes.

A város legnagyobb viztározó-medencéjének tetején, a Gellért-hegyen látható ez a kilátókő-szobor, melyen "Buda királyfi és Pest királykisasszony" egymásra talál. Vadász György munkáját 1982-ben állították fel.


A fenti szobor bemutatása mellett az egyik legszebb pesti verssel is tisztelgek Budapest előtt.
Kosztolányi Dezső:
Üllői-úti fák


Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
A lírikus Kosztolányi első kötete, a Négy fal között jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet. Egyik jellegzetessége a Budapest-kultusz, a nagyváros igenlése.
A kötet legnépszerűbb és máig élő alkotása, az Üllői-úti fák (1906-ból) a századfordulón népszerű sanzon reprezentatív darabja, könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól. Az elégikus hangvételt az erőteljes jambusok fokozzák, s a zeneiség melankóliává oldja és általánosítja az egyéni érzést. Azzal, hogy mindegyik versszak második és utolsó sorában újra meg újra nevén nevezi, mintegy megszólítja az Üllői úti fákat, a vers meghitt hangulatát, sejtelmességét fokozza. (Hatszor ismétlődik a sor: Üllői úti fák, mindannyiszor más hangulati árnyalattal, mint egy visszatérő zenei motívum).
Kosztolányi Dezső (1885-1936) kiváló költő és jeles műfordító, mint a fentebb látható emléktábla aposztrofálja, Budapest ma egyik legforgalmasabb, legzajosabb és legbüdösebb pontján lakott a vers megírásakor. Az Üllői út Kálvin tér és Ferenc körút közé eső szakaszának közepén, a 21-es szám alatt. Tekintélyes és tipikus, eklektikus, 4 emeletes pesti bérházról van szó.

Budapest ünnepnapjára - Világhírű lett a budapesti 2-es villamos

Duna-parti 2-es villamos bekerült a világ tíz legszebb villamosvonala közé a National Geographic Életre szóló utazások című könyvében megjelent tízes listán.
A könyvben a 2-es villamos vonalát hetedikként említik. A lista egyébként impozáns, a tizedik helyén a lisszaboni 28-as áll, amelynek régi, hangulatos járművei szűk sikátorokon, utcácskákon kanyarognak piacok, éttermek, templomok mellett. A kilencedik helyezett, az amszterdami 2-es elhalad a királyi palotánál, a virágpiacnál, a nemzeti múzeumként emlegetett Rijksmúzeumnál, a Van Gogh Múzeumnál és a Vondelparknál, amely a holland főváros egyik legnépszerűbb parkja, tehát gyakorlatilag a holland város minden nevezetességénél.
A második világháború után létrejött vonal a pesti felső rakparton halad a Jászai Mari térről indulva s a Kossuth tér vonalában ér ki a Duna-partra, majd a Lánchíd alatt átbújva jut el a Duna-korzóra. Ezen a vonalon mindig egyedülálló látvány tárul az utazó szeme elé, hisz közvetlen közelről csodálhatja meg az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó épületét, a Duna-korzót és a pesti szállodasort, valamint a budai panorámát a Halász-bástyával, a Mátyás-templommal, a Budai Várral, a Gellértheggyel. Ezek mellett a Duna szinte összes fővárosi hídja látható.  (Forrás: Pozitív Híradó - 2012.)

2018. november 16., péntek

Tolerancia görbe tükörben













A só történetéből

Az emberiség történetének látszólag mellékes körülménye a táplálkozás történelme, pedig ilyen is létezik, és nem mindegy az sem, hogy a táplálkozás történetében milyen szerep jutott kedvenc ételízesítőnknek: a sónak. A táplálkozás külön történelmében – azt mondják ma a tudósok – két igazán forradalmi újítás létezett. Egyik a tűzzel kapcsolatos: a sütés-főzés bevezetése a nyerskoszt ősi évezredei után, a másik a só felhasználása a táplálkozásban.
A csiszolt kőkorszak végén az ősember már használta a sót. Természetesen akkoriban halvány fogalma sem lehetett a szervezet sószükségletéről! Ez az állandó sószükséglet (ma már pontosan tudjuk) napi 7–8 gramm egy átlagos termetű ember számára. Nos egyszer csak ott a csiszolt kőkorszakban a táplálkozásmód megváltozása előidézte a szervezet sóegyensúlyának felbillenését. Ezt csak ösztönösen érezte meg az ember, mint az állatok. Az oka pedig az volt, hogy áttérvén a földművelésre, sokkal kevesebbet vadászott, kisebb arányban fordult elő a vadak húsa az étrendjében, másrészt viszont az edények felfedezésével főzni kezdett, s a fövés is csökkentette az élelmiszerek sótartalmát.
Sebaj, az ősember megkereste a sóhegyeket: minden sóskút, sóspatak, sómező és sóbarlang természtes sótartóul szolgált (ma is rengeteg tájnév őrzi ennek emlékét) – és hazacipelvén a fehér fűszert, elkezdett sózni. Ettől a pillanattól kezdve vált a só vagyontárggyá, viták és háborúk tárgyává, amolyan „fehér arannyá” a történelemben: vagyis vannak sóban szegény és sóban gazdag vidékek, a táplálkozás sószükséglete viszont mindenütt egyforma. Hát ennek kielégítésére fontos sókereskedelmet, sóbányászatot hozott létre az ember. Hazánkban is ősi és római kori sóbányák sokaságát tartjuk számon.
(Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új világ)

2018. november 15., csütörtök

Édesszájúak figyelem!














Megrajzolták a legősibb ősünket

            Egy nemzetközi kutatócsoport a világ legnagyobb adatbázisának a felhasználásával rekonstruálta a méhlepényesek közös ősét. Munkájuk során mind genetikai, mind fizikai tulajdonságokat figyelembe vettek. A feladat nem volt egyszerű, hiszen rendkívül változatos csoportról van szó, melyben a rágcsálóktól a bálnákon keresztül egészen az emberig terjed a spektrum.
            Több mint 5100 ma is élő méhlepényes emlőst ismerünk, amelyek elképesztő változatosságot mutatnak, jelentősen változó testméretekkel, mozgási képességgel vagy akár agymérettel. Ezt látva különösen érdekes megtudni, hogy mikor és hogyan kezdődött kifejlődni ez az evolúciós ág, és aztán hogyan vált ennyire változatossá.
            A kutatók kifejtik, hogy az eddig általánosan elfogadott elképzelésekkel szemben a méhlepényes emlősök mégsem fejlődtek ki a földtörténeti középidőben, és még nem alakultak ki a máig futó evolúciós vonalaik. Ez csak 65 millió évvel ezelőtt következett be, miután a kréta-végi tömeges kihalás eltüntette a színről a dinoszauruszokat és az összes létező fajnak körülbelül a 70 százalékát. Az első rágcsáló- és főemlősfajok tehát nem éltek együtt a dinoszauruszokkal, hanem egy kisméretű, szökellve ugráló rovarevő közös ősből alakultak ki, nem sokkal a dinoszauruszok kipusztulása után.
            A kutatók felhasználták a MorphoBank nevű adatbázist is, amely 86 méhlepényes emlős adatait tartalmazza (köztük 40 fosszilis fajét is). A MorphoBankban létrehozott adathalmaz több mint 4500 jellemvonást tartalmaz, olyan tulajdonságok részletezésével, mint például a szárny, fogak, bizonyos csontok megléte vagy hiánya, a szőrtakaró típusa és az agyban található struktúrák. Emellett felhasználtak több mint 12 000 képet, amelyek mindegyike nyilvánosan elérhető online formában. Ez az adathalmaz egy nagyságrenddel több adatot tartalmazott, mint azok, amelyeket korábban használtak az emlősök rokonsági viszonyainak a tisztázására.
            A méhlepényesek feltételezhető közös ősének az anatómiájához feltérképezték annak a három fajnak a tulajdonságait, amelyet a morfológiai/genetikai kombinált módszer a törzsfa bázisához helyezett, és ezeket a tulajdonságokat összehasonlították a méhlepényesek legközelebbi rokonainál megfigyelhető jellegekkel. Ez a módszer lehetővé tette annak meghatározását, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek először csak a közös ősnél jelentek meg, és melyek azok, amelyek változatlanok maradtak hosszabb távon, már a távolabbi ősök óta.

            Egyéb érdekes eredmények is születtek a projekt során. Kiderült például, hogy az Afrotheriának nevezett méhlepényes ág (amelynek tagjai Afrikában élnek jelenleg, mint például az elefántok, vagy a földimalacok), nem is Afrikában alakultak ki, hanem az amerikai kontinenseken. Ebből aztán értelemszerűen adódik az egyik következő kutatási projekt témája: hogyan jutottak el végül az Afrotheriák mégis Afrikába? (Forrás: (origo) tudomány)

2018. november 14., szerda

A nap humora

- Hallottad, hogy Szlivka Peti a kórházban van ?
- Ne mondd, hiszen tegnap láttam egy szőke bombázóval !
- A felesége is !

Nem mondom, hogy az anyósom nyelve éles, de az biztos, hogy ha szardíniát akar enni, nem kell keresgélnie a konzervnyitót.

Anya csak egy van. Anyós is, csak az többnek tűnik.

A rendőrök és a tűzoltók közös kiránduláson vesznek részt. Egy emeletes buszt kapnak, melyben a földszinten a tűzoltók, az emeleten pedig a rendőrök utaznak.
Pár óra után a tűzoltók parancsnoka felmegy a rendőrökhöz, akik halálsápadtan ülnek a helyükön.
- Veletek meg mi van?  – kérdezi tőlük.
- Könnyű nektek odalent - válaszolt a rendőrök parancsnoka. - Nektek van
sofőrötök !




Áprily Lajos születésének évfordulójára - 1887. november 14.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, Trianon után: Braşov, 1887. november 14.Budapest, 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.
Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László 1927-ben úgy ír róla mint "sziget"-ről "a magyar líra pillanatnyi bomlásában"; formaművészete elismeréseként Benedek Marcell Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával állítja egy sorba; Rónay György magyarság és európaiság szintézisét fedezi fel lírájában. Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ: a "morajos szikla-ország", mellyel "egy test"-nek érzi magát. A "parttalan" időből, elmúlt századokból hallja vissza a szív zenéjét.  (Forrás: Wikipedia)
(További idézeteket talál az augusztus 6-ai bejegyzésemben.)

Idézetek verseiből:
"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."
(Karácsony-est – Budapest, 1960. december)

"Testvér, Te itt már harminc éve alszol,
dédelget itt egy névtelen verem,
és harminc éve híred sincs a harcról,
amit mi vívunk szörnyű éberen."
(Falusi elégia)

"Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad."
(Hómezőkön is túl – 1912. október)

"S a szél reáhord szemfedőül
sötét földet, sötét mohát -
s a szépség ismeretlen arca
vég nélkül álmodik tovább."
(A márványunk meséje)

"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."
(Októberi séta)

"vádol a múlt és rémít a jelen,"
(Opitz Mártonhoz)

A cukorbetegek világnapjára - november 14.

Csodaétkekkel a cukor ellen

            A cukorbetegség korunk egyik legalattomosabb betegsége, végeláthatatlan szövődményekkel megspékelve, minden tizedik embert érint, évente 1000 ember veszíti el a látását miatta. A cukorbetegség olyan mumus, amelyről a legszívesebben tudomást sem szeretnénk venni.
            A vércukorszint ingadozás az egész szervezetet megterheli, hangulatváltozást okoz, károsítja a keringési rendszert, a szívet, az emésztőrendszert, a májat, és elhízáshoz is vezethet. Éppen ezért az első és legfontosabb a rendszeres, három óránkénti étkezés bevezetése, hogy a szervezetünket ne egy nagy "bekajálással" dolgoztassuk meg, hanem egyenletesen elosztva biztosítsuk a napi energia- és szénhidrátszükségletünket.
            Igyekezzünk alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyasztani, a cukrot természetes alternatíváinak egyikével lecserélni (sztívia, nyírfacukor, rizsszirup), olaj és zsír helyett többszörösen telítetlen zsírokat használni, naponta ötször zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, naponta 2,5–3 liter vizet meginni, és rendszeresen mozogni.
            A cukorbetegségbe ne zárkózzunk be, hanem a gyógyító ételeinkből (vércukorszint csökkentése) hozzuk ki a maximumot.

Fahéj
Az első számú fűszer, amit minden cukorbeteg, vagy arra hajlamos egyén étrendjébe be kell építeni. A fahéj kétszeresére növeli az inzulin hatását, ezáltal csökkenti a vércukorszintet. Napi 1-6 g között lehet fogyasztani. Kapszula formájában és őrölt fűszerként is hatásos.

Köles
Amellett, hogy a legjobb lúgosító gabonaforrás, a vércukorszintet és a zsíranyagcserét is szabályozza. A benne található D-vitamin ugyancsak csökkenti a cukorbetegség kialakulásának esélyét. A csecsemőkorban megfelelő adagban bevitt D-vitaminnal pedig megelőzhetjük a gyermekkori cukorbetegséget.

Csicsóka
A csicsóka a múlt században még a disznók eledele volt. Mára a cukorbeteg-diéta egyik fontos és kedvelt tápláléka. Íze jóval édesebb a burgonyáénál, magas rosttartalmának köszönhetően hamar telítettségérzést okoz, és az eméstés barátja is. Fő hatóanyaga az inulin, mely prebiotikus tulajdonságokkal is rendelkezik, így a bél baktériumflórájára is jótékonyan hat. Kedvezően befolyásolja a vércukorszintet, és féken tartja az édesség utáni vágyat.

Zöldtea tea
Amellett, hogy energizál, még a zsírt is égeti. A keringési megbetegedések ellen felveszi a küzdelmet, koleszterinszint-csökkentő hatása jelentős, és antioxidáns-tartalmánál fogva a rákmegelőzésben is fontos szerepet játszik. Pozitívan hat a hasnyálmirigyre, védi az inzulintermelő szöveteket, ezáltal kedvezően befolyásolja a vércukrot. Ha tejeskávé helyett ezt fogyasztjuk, már sokat tettünk az egészségünkért

2018. november 13., kedd

A nap humora

Nem lesz vékony ez a fal? - kérdezik a kőművest
- Nem, erre még tapéta is jön!

Bíró a vádlotthoz: - Kéri a következő kérdést, vagy megáll három évnél?

Az útépítésen a főnök odamegy a munkásokhoz: - Fiúk, nem érkeztek meg a lapátok.
- Sebaj, majd egymásra támaszkodunk.

Apáca kihallgatásra jelentkezik a kolostort vezető papnál: - Atyám, szeretnék prostituált lenni!
- Tessék, hogy mondtad, lányom?
- Szeretnék prostituált lenni.
- Ó, hála Istennek, először úgy értettem, hogy protestáns szeretnél lenni.

- Melyik az ember legelnyomottabb testrésze?
- A feneke, mert ketté van osztva, társaságban nem szólalhat meg, és utoljára olvassa az újságot.