2019. január 5., szombat

Sajtos rúd - egyszerűen

Hozzávalók:
1 kiló liszt
25 dkg vaj
kb 40 dkg reszelt sajt
1,5 ek só
tejföl
1 tojás a tetejére

Elkészítése:
        
A lisztet elkeverem a sóval és elmorzsolom a vajjal. A reszelt sajtból kb egy nagy maréknyit félreteszek a többit belekeverem a lisztbe. Annyi tejfölt adok hozzá amivel puha tésztát tudok gyúrni. Vékonyra nyújtom, tojással lekenem a tetejét, reszelt sajttal megszórom, derelyemetszővel csíkokat vágok belőle és 180 fokon kb. 15-20 percig sütöm, attól függően milyen vastagra nyújtjuk és mekkora csíkokra vágjuk.

Tipp:
            Lehet bele több és lehet bele kevesebb reszelt sajtot is tenni, attól függően mennyit bír a pénztárcánk, persze úgy a finomabb ha több sajt van benne. Ha valaki ropogósabban szereti a sajtos rudat akkor süsse tovább mert mi puhán szeretjük és ez szerint adtam meg a sütési időt.

A Szent Korona hazaérkezésének napjára - 1979. január 5.

            1945 elején Szálasi Ferenc nyilaskeresztes „nemzetvezető” a Német Birodalom területére menekült a szovjet csapatok elől. A koronázási ékszereket tartalmazó ládát felpakoltatta egy Opel Blitz típusú katonai teherautóra, majd a Pajtás Ernő ezredes parancsnokolt 10 fős különítmény nyugat felé indult. A Szent Koronát szállító háromtonnás teherautó március 28-án hajnali fél 4-kor lépte át Magyarország határát. Szálasinak az volt a véleménye, hogy „a Szent Korona és az államfő elválaszthatatlanok egymástól”.
            A teherautó a rá következő napokban áthaladt Semmering, Mürzsteg majd Máriazell településeken, és április 1-én éjszaka megérkezett a St. Pölten mellett fekvő Jeszenszky Imre első világháborús veterán kastélyához. Az egykori repülős tiszt befogadta a ládát és a koronaőröket, de Szálasít és kíséretét nem engedte a birtokára, így ők a szomszédos Attersee nevű településen töltötték az éjszakát. A Szent Korona elföldelésére 1945. április 26-án, kevéssel éjfél után került sor. A koronaőrök egy elfűrészelt benzines hordóba rejtették a regáliákat, de a koronázási kard nem fért bele, így a palásttal együtt a ládában maradt. Munkájuk nem volt teljesen tökéletes, így másnap visszamentek, és gyeptéglával fedték be a friss földhantot. Május 2-án a koronaőrség levált a nyilaskeresztes pártszolgálatos csoportról, és a Mattsee melletti plébániára szállásolta el magát, várva az amerikai hadsereg katonáit. Május 7-én ejtették foglyul a koronaőrség tagjait, a csoportot az a George Granville vezette a 7. hadsereg ideiglenes főhadiszállására, aki a világháború előtt hagyta el Magyarországot. Az amerikaiak megszerezték a koronázási ládát, majd a Szálasi szárnysegédjénél lévő kulcsot is. A láda azonban üres volt. Végül az egyik koronaőr elárulta, hogy a koronát Szálasi rendelkezésére Mattsee mellett, egy mocsárban elásták.
            A Szent Korona az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került, előbb Európában, majd 1951–1978 között az Egyesült Államok Texas államában lévő Fort Knox katonai támaszponton őrizték huszonhét éven keresztül. Visszaadását a magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette – eredménytelenül.
            Végül a Szent Korona több mint három évtized után tért haza Jimmy Carter elnöksége alatt. Cyrus Vance, az USA külügyminisztere 1979. január 5-én Budapestre érkezett a magyar Szent Koronával és a koronázási ékszerekkel. Másnap – január 6-án – a Parlamentben ezeket ünnepélyesen átadta Apró Antalnak, az országgyűlés akkori elnökének.
            Ezt követően két évtizedig a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki, de volt, amikor raktárban őrizték. 1999. december 21-én a Magyar Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt. Ez alapján a Korona 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között – a jogarral és az országalmával – a Parlament kupolacsarnokába került.

A magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/1.


    III. István és Imre királyunk koronázásának ábrázolása a Képes Krónikában.

           










Szent Korona 55 magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva, II. János Zsigmond ellenkirály, valamint II. József, a "kalapos király", aki elvből nem koronáztatta meg magát.
            1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját, és benne a koronát, amit Károly Nagy Tudum avar kagántól kapott 796-ban. Ottó a koronát elvitte II. Szilveszter pápának (akiről 2013. december 31-i blogbejegyzésemben részletesen írtam), aki ezt küldte I. (Szent) Istvánnak. Ezzel koronázták meg őt és utódait, Pétert és Aba Sámuelt. Péter a Koronát az uralkodói lándzsával együtt 1045 húsvétján átadta III. Henrik császárnak, aki Rómába küldte. Rómából I. András csak hosszas tárgyalásokkal tudta visszaszerezni, majd ezzel koronázták meg 1049 decemberében Székesfehérváron, s utána valamennyi magyar királyt.
            A Korona a magyar trónviszályok idején 1161 és 1166 között Bizáncba került, s ekkor kicserélték a hátsó három képet Dukász Mihály, Konsztantinosz és I. Géza képére. A tatárjárás idején IV. Béla király menekítette ki az országból. Spalató (ma: Split, Horvátország) városából került vissza a székesfehérvári kincstárba. IV. Béla halála után (1270), leánya Anna hercegnő révén II. Ottokár cseh királyhoz került. Az Árpádok utolsó fiúági sarjának halála után, IV. Béla leányági leszármazottját, a cseh Vencelt, 1301. augusztus 27-én Székesfehérváron koronázták meg. 1305. októberben Vencel lemondott a magyar trónról és Ottó bajor hercegnek (IV. Béla unokájának) adta át a koronázási jelvényeket.
Ottót 1307-ben László erdélyi vajda elfogatta, és megszerezte tőle a koronázási jelvényeket. László vajdát végül is egyházi kiközösítés fenyegetésével kényszerítették a koronázási jelvények átadására. Így 1310. augusztus 20-án Székesfehérváron megkoronázták Károly Róbertet. Szent Koronánk következő eltulajdonítása 1401-ben történt. Károly Róbertet fia, Nagy Lajos (1342–1382), őt leánya Mária, majd férje, Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király, valamint német-római császár követte a trónon (1387–1437). Őt a magyar főurak és főpapok 1401-ben fogságba vetették. A Szent Koronát magukhoz vették, és az országot a Szent Korona joghatósága alatt kormányozták három hónapig. Végül az uralkodóval kiegyeztek, és szabadon engedték.
            A Szent Korona Budára került, majd Esztergomba, ahol az érsekre bízták. Tőle vette át a királyi jelvényeket történelmünkben az első Habsburg, Albert magyar király, német-római császár, Zsigmond király veje. Ő vitette azután az újabb őrzőhelyre, a visegrádi királyi várba. Innen történt meg a Szent Korona leggondosabban kitervelt eltulajdonítása. Albert király özvegye csecsemő fiát, V. Lászlót az ellopott Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta. Közben a magyar rendek nagyobbik része a lengyel Ulászlót választotta királlyá, egy régi szükségkoronával koronázván meg. Erzsébet királyné elhunyt férje végrendeletét követve, fiát a Szent Koronával együtt Frigyes osztrák hercegnek adta át, mint a kijelölt gyámnak. A Szent Korona középkori történetének ez volt a leghosszabb fogsága, 23 évig tartott.

2019. január 4., péntek

Most mi hasonlítunk a majmokra, vagy a majmok ránk?















Disznóságok
















Érdekességek száz évvel ezelőttről - Tomboló vihar, ferobbant petróleumlámpa

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            120 évvel ezelőtt január 4-én óriási szélvihar tombolt Veszprémben. Este 5 óra tájban a piacon lévő Fekete-házon függő utcalámpást a vihar ledobta a helyéről, mely az arra haladó 12 éves fiú fejére esett. Szerencsére már esés közben elaludt és így tűzveszedelmet nem okozott, de a fiú fejét véresre zúzta.

            Veszprémben a piaristák konyhájában egy petróleumlámpa felrobbant. Az égő folyadék a konyhában lévő 6 éves kislányra ömlött, akinek a ruhája azonnal lángra lobbant. Takács József gimnáziumi igazgató a zajra besietett és egy ruhadarabbal eloltotta a lángokat. Csodálatosképpen a kislánynak semmi baja nem lett, de megmentője, az igazgató, erős égési sebeket szenvedett a kezein.

            Nap mint nap reklámok tömegébe botlunk. A reklámozók figyelmébe ajánlom a több mint száz évvel ezelőtti tanácsokat. Angol felmérésekre hivatkozva a hirdetésnek legalább tízszer kell megjelennie, hogy hatása legyen. Az elsőt nem veszi észre az olvasó, a másodikat észre veszi ugyan, de nem olvassa el, a harmadikat azonban már elolvassa. Ez az első lépés. Amikor negyedszer jelenik meg, már tudakolózik a hirdetett cikk ára után. Ötödször már megnézi a címet, amikor hatodszor olvassa, már a házastársával is beszél róla. Hetedszerre már azt is elhatározza, hogy megveszi, nyolcadszorra már meg is vásárolja. A kilencedik hirdetésnél fölhívja a barátainak is a figyelmét, a tizediknél már ők is beszélnek házastársaikkal a hirdetett cikkről.

            A Kis-Balatonon ketten nádszedéssel foglalkoztak. Valami pénzkérdésen összekaptak, s a szóvitának tettlegesség lett a vége. A nádvágó késsel egymásnak rohantak. Az egyik élet-halál között lebegett, a másikat pedig letartóztatta a csendőrség.

            Nagyon betegnek érezte magát Kiss János ösküi születésű 19. gyalogezredbeli baka. Megvizsgálták, és teljesen egészségesnek találták. Mivel egyre rosszabbul lett, Győrből hazautazott a Veszprémtől 15 km-re, Várpalotától 8 km-re fekvő Ösküre. Éjjel érkezett, észrevétlenül bement a pajtába és felakasztotta magát. „Kuszált írású levélben” elpanaszolta baját. Boncolás után nagymértékű bélgyulladást találtak nála. „Így halt meg nem hivatalos úton Kiss János, aki hivatalosan nem is volt beteg”.

Három korabeli vicc:
–A kovácsmester az új legényhez: –Hallja-e Ferenc, ne üsse olyan rettenetesen azt az üllőt. Nem zongora az!

–Báróné: Hiszen határozottan megmondtam önnek, hogy vérszínre fesse a szobát, s ön mégis kékre festette!
Szobafestő: De hiszen méltóságodnak kék vére van.

–Mama: No, Margitkám, légy okos és csókold meg szépen lefekvés előtt a nevelő nénit.
Margitka: Igen? Hogy engem is pofon üssön, mint tegnap a papát…

Pauker Károly emlékére - Magyarok mindenhol felbukkannak

            Pauker Károly (Karl Pauke, 1893 január, Lemberg (ma: Lviv, Ukrajna) – 1937 augusztus 14, Moszkva. NKVD tiszt, Sztálin testőrségének vezetője.
            Magyar zsidó családban született, az I. világháború előtt fodrászként dolgozott a budapesti Operaházban. Az osztrák-magyar hadseregből 1916-ban hadifogságba esett. A Szovjetunióban maradt, és belépett a kommunista pártba. A szovjet államvédelmi testület (NKVD) tagja lett. 1924-ben Sztálin testőrévé lépett elő, később a „Gazda” főtestőrré választotta. Aktívan részt vett a tisztogatásokban, Lenin belső munkatársainak Grigorij Zinovjev és Lev Kamenev koncepciós perének szervezésében, majd elítélésében is szerepet játszott.
            1937 áprilisában letartóztatták, mert túl sokat tudott, és túl jól élt, bebörtönözték és tárgyalás nélkül kivégezték. Később rehabilitálták. (Forrás alapja: Wikipedia)

            Kun Miklós írta: Az 1960-as években a szovjet fővárosban alkalmam adódott megismerkedni Anna Allilujevával, Sztálin feleségének, Nagyazsdának a nővérével. Az asszony sokkal idősebbnek látszott a koránál. Meglehetősen elhanyagolt volt a külseje. Eleinte szétszórtan, az asztmás betegek zihálásával válaszolt a legegyszerűbb kérdésekre is. Mihelyst azonban az elsüllyedt, régi világ krónikásává léphetett elő, szinte teljesen kicserélődött. Különösen nagy szeretettel mesélt a két világháború közti moszkvai zenei szalonokról, a béke szigeteiről, amelyeken neves előadóművészek zeneértő kormányhivatalnokokkal és pártmunkásokkal találkoztak. „Még az NKVD vezetői is megfordultak ezeken az estélyeken, így a férjem is, akinek hivatásos énekesek is dicsérték a hangját — mesélte büszkén. — Emlékszem, gyakran velünk tartott egy Olszkij nevű egykori munkatársa, aki magas rangú belügyesből vendéglátó-ipari szakember lett.” Úgy emlékezett, gyakran látogatta a moszkvai zeneszalonokat Mihail Tuhacsevszkij marsall (Sosztakovics jó barátja, a hegedűmuzsika szerelmese), Ivan Tovsztuha, a Sztálin-titkárság vezetője és Pauker Károly, a „Gazda” magyar főtestőre.
Tuhacsevszkij szovjet bélyegen

2019. január 3., csütörtök

NEMZETEK KONYHÁJA - Franciasaláta őzgerincben (Párizs védőszentjének napjára: Szent Genovéva, január 3.)

Hozzávalók:
kb. 0,5 kg franciasaláta zöldségkeverék
2 db nagy pohár tejföl
1 evőkanál citromlé
só, bors
5 db tojás
20 g étkezési zselatin
5 evőkanál majonéz

Elkészítése:
A franciasaláta zöldségkeveréket sós vízben megfőzzük.  A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk.
A tejfölt kikeverjük a majonézzel, citromlével, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Bátran ízesítsük, nehogy a végeredmény sótlan legyen. A zselatint kb 1–1,5 dl forró vízhez adjuk, és kis lángon folytonos keverés közben feloldjuk benne. Hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, hozzáadhatjuk a majonézes alaphoz, majd alaposan elkeverjük. A zöldség mixet is elkeverjük benne.
Folpackal kibéleljük az őzgerincformát úgy, hogy mindkét oldalán túlnyúljon. A franciasaláta felét elsimítjuk a forma alján és sorban ráhelyezzük a tojásokat, majd a saláta másik felével lefedjük. Ráhajtjuk a fólia széleket minden irányból.
A formát az asztalhoz ütögetjük, hogy egyenletesen kitöltse a saláta. Hűtőbe tesszük legalább 5 órára, de jobb, ha egy éjszakát tud dermedni.


Másnap a tálaló-tálra borítjuk, eltávolítjuk róla a fóliát, és tetszés szerint díszíthetjük piros paprikából kivágott virágszirmokkal, petrezselyem levelekkel.

Nem is ilyenek a szőke nők!!!

Okos vagy
A szőke és a barna hajú nő ülnek az autóban. Ahogy mennek, hirtelen kifogy a benzin és megáll az autó. A szőke nő megkérdezi: - Mi történt?
- Kifogyott a benzin! - mondja a barna.
- Nahát, és te tudtad, hogy ilyenkor meg kell állni? - így a szőke.

A szőke vezetni tanul
- Kisasszony, ez már mégiscsak borzasztó, ezen a héten már az ötödik gyalogost üti el!
- Miért, mennyit lehet?