Milyen volt Vorosilov, Magyarország helytartója?

Sztálin szobra Budapesten

          Sztálin mindenkit rettegésben tartott, még a barátainak nevezhető embereket is. Csak példának kiragadva az egyik hathatós módszere: Vorosilovnak, Sztálin legjobb barátjának és szövetségesének a gyerekét (Pjotrot), vagy például Mikojánék két fiát (Vanót és Szergót), vagy más szovjet vezetők kamasz gyerekeit állítólagos „ellenzéki viselkedésük” miatt hosszabb-rövid időre bebörtönöztette, ill. közép-ázsiai adminisztratív száműzetésre ítéltette. Sztálin láthatóan élvezte, hogy markában tartja a gyerekek szüleit, akik rettegtek és hallgattak. A diktátor ezzel jelezte még legjobb barátjának és szövetségesének, Vorosilovnak, valamint a külkereskedelmi miniszter és miniszterelnök-helyettesnek, Anasztaz Ivanovics Mikojannak (1895–1978) is, hogy a nyakukon tartja a kést.

            Mai ésszel egyszerűen hihetetlen, hogy milyen magas rangú, elismert emberekkel is meg lehetett ezt csinálni. A szemléletesség kedvéért példának nagyon röviden bemutatom Kliment Jefremovics Vorosilovot (1881. február 4.–1969. december 2.): Bár mindössze két évet (!) járt iskolába, 1917-ben a polgárháborúban – a pártban végzett kiváló munkája elismeréseként – hadseregcsoportot vezetett. Ezután is magas és felelősségteljes beosztásokat (pl. frontparancsnok, honvédelmi miniszter) látott el. Nem mindennapi elismerését jellemezte, hogy 1935-ben három várost is elneveztek róla: szülővárosát, Luhanszkot (Vorosilovgrádnak), az észak-kaukázusi Sztavropolt (Vorosilovszknak) és a távol-keleti Usszurijszket (Vorosilovnak). A magyar történelemben 1945 után meghatározó szerepet játszott! Fontosságát, megbecsülését legjobban a kitüntetései bizonyítják:

                              Szovjetunió Hőse (3x)

Szocialista Munka Hőse
 Lenin-rend (8x)
  Vörös Zászló érdemrend (6x) 
Szuvorov-rend
 Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem
 Szühebátor-rend

A forradalom díszfegyvere

            Vorosilov különleges státuszt vívott ki magának a szovjet közéletben. Egészen a 40-es évek elejéig ő számított Sztálin legjobb barátjának.
    
A moszkvai Nagy Színház fontosabb pénzügyi döntéseit az 1930-as években Vorosilov honvédelmi miniszter hagyta jóvá. Sztálinnal együtt beleszólt a repertoárba is. Sőt, általában a fontosabb szerepek, a díjak meg a prémiumok kiosztásában is.

          Vorosilov a terrort megfelelő eszköznek tartotta, és aki helyesnek találta az ellenzék likvidálását. Zinovjevet és Kamenyevet Sztálin letartóztatta. A tőlük kicsikart vallomásokat elolvasta (melyben többek között az is szerepelt, hogy a Politbüro összes tagját likvidálni akarták!), és ezt írta Sztálinnak: „…ezek a gonosz emberek kiváló példái a Trockij-arcú kis burzsoáknak. … Végük van. Semmi keresnivalójuk az országunkban, nincs helyük az anyaföldért bármikor életüket adni kész milliók között. A söpredéket teljesen likvidálni kell, … biztosnak kell lennünk abban, hogy a politikai rendőrség megfelelően hajtja végre a tisztogatást…” A tények azt bizonyítják, hogy Vorosilov meg lehetett elégedve, mert e söpredéket – akik többek között Lenin miniszterelnök-helyettesei voltak –  1936-ban főbe lőtték.

        A Nagy Terror idején Vorosilov kis cédulákon kérte Jazsovot, a politikai rendőrség vezetőjét, hogy minél több magas rangú tisztet tartóztasson le. Negyvenezer tisztje lemészárlásában asszisztált! (Ennek külön pikantériája, hogy egyébként ő volt a honvédelmi miniszter!!!)

       Vorosilov a II. világháború kitöréséig minden évben kétszer, május 1-én és november 7-én gyönyörű paripáján fogadta a katonai díszszemlét a Vörös téren.

            Kun Miklós rövid, velős jellemzése szerint: Választékos modorú, eleven, jó természetű, ostoba, irigykedő, brutális, két elemit végzett, kisvárosi lakatos.

           Magyarország helytartója volt egy időben. Bizalmas levelezésében „kispolgári náció”-ként jellemezte a magyarokat.

A képen: Vorosilov 1952. április 2-án megérkezett Budapestre.

Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, Klement Jefremovics Vorosilov marsall, szovjet miniszterelnök-helyettes, Gerő Ernő miniszterelnök-helyettes.

   

Vorosilov ünnepi beszédét tartja a magyar Országházban az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc centenáriumi rendezvényén.  A háttérben Nagy Imre.

(Források: Kun Miklós könyvei.)

Magyar humorral feloldva:

–Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.

–Ki ennek a Mórickának a papája?

–Ő a városi rendőrkapitány.

–És a mamája?

–Ő a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.

–Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!

Petőfi Sándor városából Arany János városába - kiállítás Nagykőrösön

A kiskunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör kiállítását és kiállítóit köszönthettük február 22-én délután a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériájában. A hozzánk érkező 15 amatőr művész között egy nagykőrösi is akadt, a kiállítást Nagykőrösre szervező Török Tamás személyében, aki itt volt gyakorló tanár a gimnáziumban, és jelenleg egy szolnoki gimnáziumban rajzot tanít. Rajta kívül azonban a kiállítók többsége foglalkozását tekintve távol áll a művészettől: különféle diplomások illetve szakmunkások. Még sem szívesen írom le, hogy amatőrök, mert nagyszerű alkotásokkal érkeztek. A kiállítás Zsirmik István népzenész, mesegyűjtő, mesemondó játékával kezdődött, aki a nézők többsége által sohasem látott ázsiai hangszereken – dorombon, kazak dorombán, tilinkón – adott elő különös honfoglalás kori szép zenét. A kiállítást Szabó Ildikó művésztanár nyitotta meg gazdag ismeretnyújtó színes kiselőadással. A 60 évvel ezelőtt alakult, és azóta folyamatosan működő egyesület – amelynek két alapítótagja is jelen volt – múltjáról, jelenéről szólva elsősorban a Holló László-i örökséget hangsúlyozta. A Munkácsy- és Kossuth-díjas expresszionista festőművész, aki országos hírre csak azért nem tett szert, mert egész életét vidéken élte le, sohasem felülről ábrázolta az emberek életét, de mindig sorsközösséget vállalt velük. Ezért voltak hitelesek alkotásai. A kiállításon különböző alkotó technikákkal kidolgozott drámai jeleneteket, történelmi képeket, tájképeket, csendéleteket, rézkarcokat, sokszorosító grafikákat, selyemfestményeket, kerámiákat, sőt egy érdekes szobrot is láthatunk. Akik a megnyitón jelen voltak, nem csak egy alkotó közösséget, de egy egymást szerető, segítő baráti társaságot ismerhettek meg. Érzelemgazdag alkotásaik március 17-ig lesznek láthatók az Arany János Művelődési központban. Érdemes időt szakítani a megtekintésükre.

(Szigeti Márta, fotó: Batár Zsolt Botond)

Petőfi Sándor városából Arany János városába A kiskunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör kiállítását és kiállítóit köszönthettük február 22-én délután a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériájában. A hozzánk érkező 15 amatőr művész között egy nagykőrösi is akadt, a kiállítást Nagykőrösre szervező Török Tamás személyében, aki itt volt gyakorló tanár a gimnáziumban, és jelenleg egy szolnoki gimnáziumban rajzot tanít. Rajta kívül azonban a kiállítók többsége foglalkozását tekintve távol áll a művészettől: különféle diplomások illetve szakmunkások. Még sem szívesen írom le, hogy amatőrök, mert nagyszerű alkotásokkal érkeztek. A kiállítás Zsirmik István népzenész, mesegyűjtő, mesemondó játékával kezdődött, aki a nézők többsége által sohasem látott ázsiai hangszereken – dorombon, kazak dorombán, tilinkón – adott elő különös honfoglalás kori szép zenét. A kiállítást Szabó Ildikó művésztanár nyitotta meg gazdag ismeretnyújtó színes kiselőadással. A 60 évvel ezelőtt alakult, és azóta folyamatosan működő egyesület – amelynek két alapítótagja is jelen volt – múltjáról, jelenéről szólva elsősorban a Holló László-i örökséget hangsúlyozta. A Munkácsy- és Kossuth-díjas expresszionista festőművész, aki országos hírre csak azért nem tett szert, mert egész életét vidéken élte le, sohasem felülről ábrázolta az emberek életét, de mindig sorsközösséget vállalt velük. Ezért voltak hitelesek alkotásai. A kiállításon különböző alkotó technikákkal kidolgozott drámai jeleneteket, történelmi képeket, tájképeket, csendéleteket, rézkarcokat, sokszorosító grafikákat, selyemfestményeket, kerámiákat, sőt egy érdekes szobrot is láthatunk. Akik a megnyitón jelen voltak, nem csak egy alkotó közösséget, de egy egymást szerető, segítő baráti társaságot ismerhettek meg. Érzelemgazdag alkotásaik március 17-ig lesznek láthatók az Arany János Művelődési központban. Érdemes időt szakítani a megtekintésükre.