Az ital káros! Pusztítani kell!

Az oregánóról (magyar nevén: szurokfű ill. vadmajoránna)

Kínai közmondás; Ha valaki megoszt veled valamit, aminek Te hasznát veszed, erkölcsi kötelességed, hogy azt Te megoszd mással

Az oregánó (szurokfű, illetve vadmajoránna) a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré. Enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést. De enyhíti az orr melléküreg gyulladást és a tüdőgyulladást is, eltünteti a szemölcsöket valamint a fejbőrről a korpát,
segít ízületi fájdalmak esetén, és még az idegeket is nyugtatja. Ha valakinek a házi patikájából eddig hiányzott az oregánó olaj, ideje beszereznie.

A szárított szurokfű leginkább az olasz konyha ételeinek fűszereként ismert itthon. Hatásában és aromájában leginkább majoránnára és a kakukkfűre hasonlít. Bab-, paradicsom-, pástétomok, tésztaételek ízesítésére használják.   Teaként elsősorban köhögéscsillapításra, nátha ellen hatásos. Remek meghűlés elleni izzasztó teakeverék a következő: 1–1 csomag oregánó, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág, majoránna keverékéből 2–3 evőkanálnyit adunk egy liter vízhez. 1–2 perces forralással főzetet készítünk, finom szűrön átszűrjük, melyből napjában többször melegen iszogatunk.
            Az ősi indiai szerzetesek azt tartják, hogy: a bazsalikom, a kapor és a szurokfű (oregánó) az élet három gyógyfüve.

Fiumét megszállják Jellasics csapatai - 1848. augusztus 31.

     1848-ban - a Magyarországhoz tartozó - Fiume lakossága támogatta a haladás gondolatát, sőt - a központi országrészekhez hasonlóan - még nemzetőrcsapatot is alakított. Ezt azonban nem tűrte sem a bécsi kamarilla, sem Zágrábban Jellasics horvát bánék, és augusztus 31-én Bunjevacz tábornok osztrák-horvát csapatai megszállták a várost. Tehát az 1848-49-es Habsburg-magyar háború már ekkor elkezdődött, és nem a köztudatba beépült szeptember 11-vel, amikor Jellasics csapatai átlépték a Drávát, a magyar-horvát határ egy másik (!!) szakaszát. Fiume megszállása egészen 1868-ig tartott, ekkor a magyar-horvát kiegyezés erményeképpn a város Fiume néven ismét Magyarország számára biztosított kikötőt és tengeri kijáratot. Cserébe Horvátország három déli vármegyét - Pozsega, Szerém, Verőce - kapott! (Igazán nagyvonalúak voltak az akkori magyar vezetők! És eszükbe sem jutott, hogy nem is olyan sokára mindezek Horvátországhoz tartoznak majd minden csere nélkül - a horvátokkal közösen elvesztett háború után!!)

Fiume történetéből

          Fiume az Árpád-házi uralkodók alatt hol a Habsburg Hercegséghez, hol a Magyar Királysághoz tartoztt. 1468-tól azonban Veit am Pflaum néven az osztrák tengermellékhez tartozott. 1659-ben Lipót császár saját lobogót engedélyezett a városnak. 1719-ben VI. Károly német-római császár (magyar-horvát királyként III,; uralkodott: 1711-1740) szabad királyi várossá nyilvánította a még mindig jelentéktelen települést. Mária Terézia magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1740-1780) 1779. április 23-én kelt leiratában Magyarországhoz csatolta (sepratium sacrae Hungeriae adnexum corpus). Idézet az oklevélből: "Mi, Mária Terézia Magyarország és a csatolt országok és tartományok közjavára hozott számtalan intézkedéseink között azáltal is akarunk a magyar kereskedelemről gondoskodni, hogy a tengeri kikötőket és azon tengermellékeket, amelyet rövid ideig ausztriainak neveztek, de amoda tartoztak, az országhoz legújabban visszacsatoltuk. S hogy különös jóakaratunk és kegyességünk bizonyságául Fiume városát és kikötőjét más városok közül kiválasztva szabad kereskedelmi hellyé és várossá nyilvánítsuk, s mindazon kiváltságokkal, mentességekkel szabadságokkal és előjogokkal megajándékozzuk. Ezen felül beleegyezünk, hogy kereskedelmi városa kerületével ezentúl, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test tekintessék és mindenben kezeltessék".

         1809-1813 között napóleoni közigazgatás alatt volt. 1813-ban az angolok szállták meg, a kikötőben talált összes hajót felgyújtották.

         1814-1822. között - közvetlenül a Napóleon utáni időkben - osztrákok igazgatták, majd visszakrült Magyarországhoz.

          1848-1868 között Habsburg megszálás alatt volt. Amikor visszatért a Magyar Korona alá, 1868-ban, a lakosság száma 17.880 fő volt. Fiume - a Magyíar-Osztrák Monarchia széthullásáig - külön testként (corpus separatum) tartozott a Magyar Koronához.  (A külön test azt jelenti, hogy nem közvetlenül határos a magyar központi területekkel.) 1910-ben a lakoság létszáma meghaladta az 50 ezret, ezen belül a magyar lakosság lészáma elérte a 13%-ot.

(Forrás: Batár Zsolt Botond: Horvátország északi és nyugati területei c. könyv.)

A bőség zavarában

10 tipp: Hogyan éljük át a hónap végét?

Elérkeztünk a hónap végéhez. Ráadásul nyakunkon az iskolakezdés, ezért sok családnak igencsak nehéz időszak az augusztus vége. 10 tipp, hogyan "éljük túl" (természetesen anyagi értelemben) az előttünk álló napokat.

1. Nézzünk szét alaposan, mi maradt a hűtőben, a kamrában, a konyhaszekrényben. Gondoljuk át, mit tudunk a megmaradt alapanyagokból, tartós élelmiszerekből főzni a hétvégén.

2. Az évnek ebben a szakaszában a legolcsóbbak a friss gyümölcsök, zöldségek, és a választék is bőséges. Próbáljunk ki új - akár húsmentes - recepteket, készítsünk egyszerű salátát, vagy főzeléket, lecsót.

3. Ha bevásárolni indulunk, készítsünk listát, és próbáljunk meg nem eltérni attól. Ezúttal érdemes a gyereket is otthon hagyni - ha lehetséges.

4. Írjunk főzési listát a következő egy hétre! Ne csak azt nézzük meg, hogy mi az, ami elfogyott otthon, hanem tervezzük meg, mit fog reggelizni, ebédelni, vacsorázni a család a következő napokban. Kalkuláljunk azzal is, hogy valószínűleg lesznek olyan maradékok, amiket másnap fel tudunk használni alapanyagként (természetesen az élelmiszer-kezelési szabályok betartása, a megfelelő hőkezelés mellett).

5. Ne féljünk megvásárolni azokat a termékeket, amelyek közelítenek a minőség-megőrzési időhöz. Ezek az élelmiszerek még akár napokig felhasználhatók, de sok esetben az eredetihez képest jóval alacsonyabb áron adják őket. A vegyi áruknál, háztartási cikkeknél a termékek akár még hetekkel, hónapokkal a minőség-megőrzési idő után is használhatók.

6. Hasonlítsuk össze a boltok árait, és ezek alapján induljunk vásárolni! Nem biztos, hogy a legközelebbi hiper- vagy szupermarket a legolcsóbb megoldás, könnyen lehet, hogy egy másik üzletben sokkal kedvezőbb árakat találunk. Érdemes pár percet szánni arra, hogy az üzletláncok honlapjain megnézzük a kínálatot, az akciókat, átgondolni, hol járnánk jobban. A katalógusok online böngészése azért is megéri, mert így egy kattintással kiderül egy-egy akciós termékről, hogy máshol mennyibe kerül, azaz, hogy valóban megéri-e az árát.

7. Jövő hétre ne rendeljünk ebédet munkahelyünkre. Vigyünk otthonról, például egy reggel összerakott salátát.

8. Most érdemes visszaváltani a nyaralásból megmaradt eurót. A forint még mindig elég gyenge, így akár 298-300 forintot is kaphatunk egy euróért. Érdemes szétnézni a szekrényben, vagy a táska mélyén, talán maradt még némi valutánk.

9. Eljött az ideje, hogy visszaváltsuk az üres üvegeket: ne feledjük, hogy már az alumínium dobozokat, flakonokat is visszaválthatjuk.

10. Nézzük meg, nem maradt-e valamilyen vásárlási utalványunk, kuponunk, esetleg melegétel-utalványunk. Kutassuk át a szekrény mélyét, nézzünk be a kanapé háta mögé, hátha beesett oda is egy kis pénz. Ellenőrizzük bankszámlánkat, hiszen könnyen lehet, hogy elfeledkeztünk arról, hogy maradt még rajta néhány ezer forint. (Forrás: Richpoi Hírek)

Ajánlom utánozni

Humor a török hódoltság idejéről

Móricka 2012/470.

A mohácsi beszéd Olaszország szövetségét hozta - 1926. augusztus 29.

          A lassan csordogáló időben már hónapokkal előtte Magyarország a mohácsi csatavesztés 400. évfordulójának megemlékezésére készült. Ez jó alkalomnak kínálkozott a történészek, a politikusok számára, hogy a mohácsi tragédiát összehasonlítsák a nemrégiben elszenvedett trianoni békediktátummal. Mindenki elismerte mindkettő gyászos és sorsdöntő voltát, a többség arra a következtetésre jutott, hogy Trianon nagyobb tragédia a magyarság történetében.

Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, kiváló gondolkodó, a jubileumra kiadott emlékkönyv előszavában azonban reményt nyújtott a következő időkre: „a mai helyzet mégis vigasztalóbb, mert míg akkor hazánknak éppen a magyarságlakta részei, a Dunántúl és a Nagyalföld kerültek török uralom alá, addig Trianon után ez az áldott magyar föld megmaradt nekünk, amelyből erőt szívunk a regeneráció és a rekonstrukció nagy művéhez”.

A csatatéri megemlékezésen többen beszéltek, közülük néhány érdekesebb.:

– A török követ még az új emlékművek megkoszorúzása előtt: „Midőn szólásra nyílik ajkam a mai szent emlékezeti napon, itt a valaha véres csatamezőn, mely fölött hősi halált halt őseink szelleme lebeg, a faji együttérzés sugallatának engedek, amikor valamely konvencionális megszólítás helyett e bensőséges szóval kezdem beszédemet: Testvéreim! ...”

– gróf Zichy Gyula kalocsai érsek: „… Ezen a rónán […] sok ezren estek el azért, hogy megvédjék hazájukat. Mohács temetője nagy tanulságot kiált a magyar szívekbe, amely egyezik Trianon tanulságával s mely nem más, mint az, hogy Istenbe vetett rendületlen hit nélkül s az azon alapuló összetartó hazaszeretet nélkül nincs és nem lehet nemzeti jövő, nem lehet feltámadás, hanem csak pusztulás. Trianont is a hitnek és a magyar léleknek alásüllyedése előzte meg és ennek következményeként sötét éjszaka borult a nemzetre. Ma azonban dereng egy szebb jövőnek hajnala, mert okulni akarunk Mohácson. Újra magyar, újra férfi, újra keresztény akar lenni a magyar s ez az egyedüli útja és lehetősége egy szebb és boldogabb jövőnek.”

– József főherceg: „Mint a világháború egyik hadvezére […] elhoztam koszorúmat, hogy letegyem itt a 400 év óta itt nyugvó hős véreim (!) sírjára. Mélyen meghatva teszem ezt, de egyszersmind azzal a bensőséges meggyőződéssel, hogy úgy mint Mohácsból volt, Trianonból is lesz feltámadás.”

– Azonban a sok közül a történelmi szakirodalom csak Horthy Miklós kormányzó második rövid beszédét tartotta meg az emlékezetben, amit közvetlenül koszorúja elhelyezése előtt intézett a jelenlévőkhöz: „A négyszáz év előtti mohácsi tragédiát egyik nagy költőnk méltán nemzeti nagylétünk nagy temetőjének nevezte. A királlyal élén elveszett a magyarság színe-java, mártírhalált halva akkor, amidőn a nyugati kultúra védelmében fegyvert ragadott a nyugat felé törő fajrokonai ellen. Hosszú, nehéz idők múltak el, amíg végre megindult a vérkeringés az ország megcsonkított, elernyedt testében, és újra életre kelt a nemzet. Okulva a múltakon, a késő utódok mégiscsak megélték azt, hogy még egy ilyen nagy bukás után is feltámadás követte a vigasztalan reménytelenséget. Az egykori ellenségből jó barát lett. A két ősi rokon faj között ellentétek elsimultak, és helyükbe lépett a megértő barátság és kölcsönös rokonszenv. Attól a jóbaráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb sajnos mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés. Ma körünkben itt van a török nemzet képviselője is, és együtt érez velünk a visszaemlékezés nekünk oly szomorú perceiben. Meghajtom fejemet a király és hős harcosai emléke előtt, és leteszem mélyen érzett kegyeletem jeléül e koszorút.”

          Az nem okozott meglepetést, hogy megemlítette a minduntalan ismételgetett szemrehányást, hogy a magyarság a kereszténység védőbástyája volt, és nem Trianont érdemelte érte, az sem, hogy lelkesített, Mohács után is felépült az ország, még a török–magyar rokonságra, a megbékélésre sem kapta fel a fejét senki, de a déli szomszédra, a „régi barátra”, és a jó viszony helyreállítására tett utalásra már felfigyeltek itthon és külföldön egyaránt. A kisantant országok egyértelműen elutasították a közeledést, mert azt látták benne, hogy éket akar verni közéjük a magyar politika. (Nem is gondolták rosszul!) A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság helyett azonban egy nagyhatalmi státusszal bíró ország érdeklődését keltette fel a beszéd: Olaszországét (Ez lényegesen nagyobb siker volt.) Erre utalt Friedrich István 1919. augusztus 7.– november 24.é. között miniszterelnök, akkor ellenzéki politikus is egy 1930 júniusában elmondott parlamenti beszédében: „Emlékszem, mikor Mohácson hallottunk egy szép beszédet, hogy menjünk Belgrád irányába. El is indultunk Belgrád irányába, de közben Rómába érkeztünk…”

          Horthy Miklós is szívesen emlékezett a mohácsi beszédére. Tíz év múlva – 1936 augusztusában – Adolf Hitlernek írt levelében ezt írta: „Mivel szét akartuk szakítani a vasgyűrűt, amely körülvett bennünket, közeledni próbáltam a szerbekhez, akik azok közé az ellenfelek közé tartoztak a kisantanton belül, akikkel pirulás nélkül kezet foghattunk. A háború előtt ellenségeink voltak nyílt sisakkal, és a háborúban jól verekedtek. Én kezdtem a közeledést egy szoborleleplezés alkalmával Mohácson mondott beszédben, majd közvetítő személyek által értekeztem Sándor királlyal. […] Nehéz helyzetünkben, hogy levegőhöz jussunk, igyekeztem valahogyan találni egy modus vivendit.”

          Közel két évtizeddel később, a portugáliai estorili emigrációjában így fogalmazott: „A kisentente összefogása, amint azt a vonatkozó szerződések nyíltan kifejezték, egyenesen és elsősorban Magyarország ellen jött létre, és csak másodsorban irányult Bulgária felé. Tekintetemet ebben a helyzetben déli szomszédainkra irányítottam. A horvátokat mint derék matrózokat és tengerésztiszteket ismertem és becsültem; nyelvüket folyékonyan beszéltem. A szerbek katonai erényei arra a várakozásra bírtak, hogy ha mint katona nyíltan szólok hozzájuk mint katonákhoz, megértésre találok náluk. Felhasználtam tehát a mohácsi csata négyszáz éves fordulóján tartott megemlékezésünket arra, hogy 1926. augusztus 29-i beszédemben emlékeztessem őket a közöttünk egykor fennállott régi barátságra és régi bizalomra. A mohácsi csata 150 évre hasonló szomorú sorsba döntött minket, mint őket a rigómezei ütközet; ennek következtében ők még hosszabb időre kerültek török megszállás alá.”

Paradicsomos káposzta

Ilyenkor ősszel a káposztának szezonja van. Ez a főzelék vitamindús, üdítő ízű.

hozzávalók 4 főre

1/2 fej káposzta (kb. 80 dkg)

40 dkg sűrített paradicsom, vagy 8 dl paradicsomlé (házi vagy 100 %-os ivólé)

1 fej vöröshagyma

1-1/2 tk só

2-3 ek cukor (ízlés szerint)

3 púpozott ek liszt

1 púpozott ek zsír (vagy 3 evőkanál olaj)

elkészítése

            A káposztát külső leveleitől megfosztjuk, laskára vágjuk. A hagymát felkockázzuk. A káposztát a hagymával együtt egy kevés vízben feltesszük főni, hozzáöntjük a paradicsomlét, sózzuk, cukrozzuk. Miután megpuhult a káposzta, berántjuk a főzeléket.

            A rántáshoz a lisztet a zsírban zsemleszínűre pirítjuk. Hideg vízzel felengedjük és szűrőn keresztül a káposztához öntjük. Folyamatosan kell kevergetni, amíg besűrűsödik.

Kertemben 2020-ban

Velence képekben

Velence (olaszul Venezia) a lagúnák városa, az észak-olaszországi Veneto régió székhelye. Az Adriai-tenger északi részén fekvő mocsaras Velencei lagúnában fekszik. A szigetvilág valamivel több, mint 7 km2-re terjed ki. Területe azonban ennél sokkal nagyobb, magába foglalja Burano, Murano, Torcello szigeteit a lagúna belsejében – sok apróbb szigettel együtt – illetve Lidót és Pellestrinát a nyílt tenger felé. 

Velence épületeit egymáshoz közel álló, vörösfenyőből készült cölöpökre építették – mert ez a fa a víz alatt nem rothad el – amelyek belenyúlnak a tengerfenék homokos és agyagos rétegeibe is, közel 8 méter mélységig. A cölöpök felett isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen. 

A belvárosi területet kb. 100 csatorna szeli át, melyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben: a Giudecca csatornája (Canale di Giudecca) és a Canal Grande. A kisebb csatornák rio elnevezést kaptak. 

A kis szigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák és évszázadok alatt váltak szűk riókká. A csatornákon hidakon lehet átjutni, melyből több mint 400 található Velence szerte. A hidakat többnyire isztriai kőből és téglából készítették, és isztriai mészkő képezi az épületek alapjait. A pillérek nagy része sok évszázad után még mai is érintetlen. A belvárosi területet kb. 100 csatorna szeli át, melyeknek két legnagyobbika a két fő közlekedési útvonal is egyben: a Giudecca csatornája (Canale di Giudecca) és a Canal Grande. A kisebb csatornák rio elnevezést kaptak. A kis szigetekhez hozzáépültek oldalról a terek és utcák és évszázadok alatt váltak szűk riókká. A csatornákon hidakon lehet átjutni, melyből több mint 400 található Velence szerte. A hidakat többnyire isztriai kőből és téglából készítették.