1222.
április 24-én adta ki II. András Fehérváron az Aranybullát, a rendi állam
magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet, ami a rajta függőhitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról
kapta nevét.
Az Aranybulla kiadásának előzménye a II. András
kormányzása által kiváltott általános elégedetlenség kirobbanása volt, mely
szinte minden joggal bíró társadalmi réteget érintett. A bárók körében az
váltott ki feszültséget, hogy András velük szemben külföldi bizalmasainak juttatott
számos pozíciót, illetve, hogy szorult anyagi helyzetében a szaracénoktól és a
zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik az uzsora révén jelentős befolyást
szereztek a magyarországi sókereskedelemben. A szervienseket a királyi befolyás
hanyatlása más oldalról érintette negatívan, ők elsősorban jogaik sérelmét, a
bárók hatalmaskodását rótták fel Andrásnak, aki a királyi vármegye gyengülése,
a birtokok elosztogatása után egyes vidékeken már semmilyen befolyással nem
rendelkezett.
A sérelmekből eredő feszültség eredményeként az
érdekszövetségre lépő különböző társadalmi csoportok az 1222. évi törvénylátó
napokon rákényszerítették II. Andrást követeléseik elfogadására és törvénybe
iktatására Ezeket összegezte a kiadott Aranybulla.
Azt, hogy az Aranybulla mit és hogyan szabályozott, itt
olvashatja el:http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1222_aprilis_24_ii_andras_kiadja_az_aranybullat_fehervaron
Aranybulla - ellenállási záradék
"Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre."
"Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre."
