Árpád-házi Szent Margit halála napjára - január 18.

Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról

Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.

Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.

Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,

Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,

Jézus, Jézus a tiéd!

Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég.

De nem magányos, akinek Jézus fogja a kezét.

Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi bárány.

Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.

Szegény királylány, magyar hazádért égő áldozat.

A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad!

             Nemzeti dinasztiánk egyik szentje, 1270. január 18-án halt meg. A katolikus egyház e napot tette ünnepnapjává.

            A tatárok elől a dalmát tengerpartra menekülő szülők – IV. Béla és felesége, Laszkárisz Mária bizánci királylány – fogadalmat tettek, hogy saját maguk és országuk szabadulása esetén születendő gyermeküket, ha az leány lesz, Istennek ajánlják fel. Margit Klisszában (ma: Klis; Horvátország) látta meg a napvilágot 1242. január 27-én. Amikor három és fél éves lett, a veszprémi domokos apácák zárdájába került. A rend ekkor még csak néhány évtizede létezik, női kolostoraik a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. A veszprémi kolostor – Bertalan püspök alapítóleveléből kiolvasható – 1240-ben már készen állott, és lakott volt. A tényt az is bizonyítja, hogy a tatároktól elszenvedett muhi vereség után a királyi családdal Dalmáciába menekülők között öt veszprémi apáca is található. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kislány Veszprémbe, a Séd völgyi zárdába került.

            Margit társnőitől semmiben sem akart különbözni. Ha jobb minőségű ruhát volt kénytelen magára venni, a konyhába sietett, hogy ott a kormos fazekak mosogatása és a felszálló por ruháját befeketítse. A hét veszprémi év alatt kezdte a cilíciumviselést (vezeklőöv) is.

            Tízéves korában átköltöztetik a főváros, Buda melletti Nyulak szigetére (ma: Margit sziget), hogy a családhoz közelebb legyen. Itt fokozottabban sanyargatta testét, lelkét. Példának idézek a 13. században íródott Legendáriumából: "Megfürödni pedig vagy az ő lábait megmosni bokáinak fölötte az ő szemérmességének, tiszta szüzességének miatta, ez őneki mindenestől idegen vala". A betegek ápolásában is kitűnt.

            Magyarország – a tatárdúlás ellenére is – nagyhatalomnak számított, így keresték barátságát. A szövetség megpecsételésének leggyakoribb módjának az uralkodóházak közötti házasságkötést tartották. Anjou Károly, IX. (Szent) Lajos francia király öccse, majd a lengyel király is jelentkezett Margit kezéért. Az ország és a család számára is legelőnyösebb kérőt, Ottokár cseh királyt – Európa akkori egyik hatalmának uralkodóját – Béla el is kísérte a zárdába. A tizennyolc éves hercegnő ekkor még nem tette le a végső, ünnepélyes fogadalmat, így a pápával kiváló kapcsolatokat ápoló uralkodónak könnyű lett volna megszereznie a Szentszék felmentését. A találkozón Ottokár kedveskedni akart Margitnak, így szépségét kezdte dicsérni. Erre ő azt válaszolta, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem ilyen szemtelenségnek még egyszer kitegye magát. Néhány év múlva IV. (Kun) László a magyar hadsereggel Habsburg Rudolf mindössze ötszáz lovast számláló csapatának megsegítésére sietett. A morvamezei csatában maga Ottokár is elesett, a Habsburgok felemelkedése pedig elkezdődött. Örök talánya marad a történelemnek az a kérdés, mi lett volna a Habsburg-család, valamint Magyarország későbbi sorsa, ha Margit ebben az időben Prágában a Hradzsin úrnője?

           Margit elgyötört teste azonban huszonhét éves korában súlyos lázba esett, s tizenkét napi szenvedés után – 1270. január 18-án – elhunyt. Sírjánál a temetés után számos csoda történt, ezért bátyja, V. István király (uralkodott: 1270–72) felterjesztette szentté avatását. Ismeretlen okból azonban a kérés nem teljesült sem akkor, sem később, amikor Károly Róbert (uralkodott: 1310–42), Hunyadi (I.) Mátyás (uralkodott: 1458–90), III. Ferdinánd (uralkodott: 1637–57) is ugyanezzel a kívánsággal fordult Rómához. Végül 1789-ben hivatalosan is engedélyezték tiszteletét, majd 1943-ban XII. Pius pápa szentté avatta.

            Sírját mintegy 250 évig a zarándokok rendszeresen látogatták. A török 1541-ben elfoglalta Budát. Előtte az apácák elhagyták a kolostorukat, Margit földi maradványait előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba menekítették. 1615-től a pozsonyi klarisszák (női ferencesek) apácák őrizték Margit csontjait.  1782-től II. József német-római császár, magyar király csak a tanító és a betegápoló szerzetesrendeket engedélyezte. Ekkor a klarissza apácákat is elbocsátották. Ezután Margit évszázadokon keresztül gondosan őrzött földi maradványainak nyoma veszett. A Margit-szigeten lévő jelképes sír arra emlékeztet, hogy egykor itt helyezték „örök nyugalomra” a sokat szenvedett királylányt.

Ady Endre: Szent Margit legendája (részlet)

Vallott nekem a Nyulak-szigete

Regék halk éjén. Ime a titok:

Királyi atyja klastromba veté

Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.

Ájulva hullt egy durva szó miatt.

S robogtak a királyi udvaron

Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

……….

És Jézusnak áldozzák Margitot,

Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

Képek:

–Városkapu dombormű, Abony (2000)

–Szent Margit szűz (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásból.)

–Margit-szigeti sírjára gyertyát teszek 2017 halottak napja előtt

–Molnár József: Árpád-házi Szent Margit halála (1857)

(Forrás: Részleteket felhasználtam a Veszprémi 7 Nap 1997. január 15-i számában megjelent cikkemből.)

Érdekességek száz évvel ezelőttről - Járta az ököl, a fütykös, sőt a fejsze is

          Ha a Veszprémvármegye című, száznégy évvel ezelőtti hetilap decemberi számait lapozgatjuk, sok érdekességre, furcsaságra bukkanunk. Mazsolázzunk ezek közül.

*

Száz évvel ezelőtt kapott letelepedési engedélyt Veszprémben az első cigány család. A Kolompáros família sok jót tett a város polgárainak, ezért megengedték nekik, hogy a Felső-város végén sátrat verjenek. December közepén a hőmérő mínusz 16 fok alá süllyedt, az újság "örömmel jelentette", hogy az "öreg dádék és a kis rajkók" meg vannak elégedve az új tanyájukkal, vígan élnek.

*

A közbiztonságra mindig sokat adtak. Veszprémben, a Cserhát utca egyik házába beállított egy férfi, aki minden áron a "nagyságával" akart beszélni. A cselédlány azonban nem ijedt meg az erőszakoskodó csavargótól, hanem rendőrt hívott, aki azután "lefülelte a basáskodó kéregetőt" – írta mindenki megnyugtatására az újság.

*

Száz évvel ezelőtt a Szenteste és a Szilveszter is vasárnapra esett. Ebben az időben a vasárnap igazi ünnepnek számított, a munka is tilos volt. Vásárlási szokásaink azonban már ekkor is hagytak kívánni valót maguk után. Ezt ismerte fel Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, aki rendhagyó rendeletet adott ki. Ebben kifejti, hogy "a nagy közönség ezen ünnepek alkalmával szokásos bevásárlásokat rendszerint" az utolsó napon végzi, ezért a magyar királyi miniszterelnökkel és a földmivelésügyi miniszterrel egyetértően megengedte, hogy december 24-én és 31-én "az ipari és a kereskedelmi telepeken az ipari munka, illetőleg adásvevés egész napon át végeztessék".

*

Ufóhír is volt mindig, csak száznégy évvel ezelőtt égi tüneménynek hívták. Balatonkenesén megfigyelték, hogy este 8 óra után keletről indulva az égen óriási fenyőfához hasonló, mindig szélesedő fényes égitest haladt át, mely a Balaton egész hosszában, mint fényes tükör volt látható. A tünemény mintegy fél óráig tartott. A fénysugár külső szélei tündöklő fényt árasztottak, míg a közepe homályos volt.

*

A korabeli sajtó is foglalkozott a hóeltakarítással. Száz évvel ezelőtt december közepén jött meg a hó. Napokig esett. Sőt a hóval egyszerre és váratlanul érkezett meg a "metsző, szinte tűrhetetlen hideg"; mínusz 16 fokra esett a higanyszál. A veszprémiek örömmel fogadták – hiszen már előtte két évig nem volt hóesés –, "csörgős szánokon" repültek a fehér hómezőkön. Úgy látszik, akkoriban még nemcsak szóban készültek fel a télre, mert "nagyobb forgalmi akadályokkal nem kellett megküzdeni", mindössze néhány percet késtek a vonatok. Veszprémből "15 kocsi éjjel-nappal fuvarozta a havat" – számolt be az újságíró megelégedetten.

*

Egy gyilkos fejére 1500 forintot tűztek ki. Ez a forint akkoriban nagy pénz volt, mert egy mázsa kukorica 5 forintba került. (300 mázsa kukorica ma sokmillió forintot ér.) Az ország csak azon nevetett, hogy elfelejtett a rendőrség személyleírást közölni.

*

Példaértékű hírt lehetett olvasni száz évvel ezelőtt. A Belügyminisztérium új "gyógyszer-szabvány"-t dolgozott ki a következő évre, mely a gyógyszerek árában "tetemes változást mutat"-ott. Ez manapság is el szokott hangzani, csakhogy akkor 58 gyógyszer ára olcsóbb lett, és egy sem emelkedett. Legjobban az antifebrin és az antipirin csökkent, 50-50 %-al. Lehet, hogy a gyógyszerek árát ma is a Belügyminisztériumnak kellene megállapítania?

*

A rendőri hivatal dobszó útján tette közhírré Veszprémben, hogy a kéregetéssel járó újévi köszöntés tilos.

*

Karácsony örömére "Jutas pusztán" a cselédek "kis mulatságot csaptak maguk között". Nem a legszebb karácsonyi hangulattal végződött, mert "a szesz annyira elbolondította a mulatozók fejét", hogy az ünnepség hatalmas verekedésbe torkollott. "Járta az ököl, a fütykös, ..sőt... a fejsze is". Még szerencse, hogy csak néhány embert kellett a kórházba vinni!

*

Az eladósodottaknak ajánljuk a figyelmébe: Az egyik úr, aki gazdag lányt vett feleségül boldogan nyilatkozott az újságírónak, rendkívül meg vagyok elégedve a nászéjszakámmal, mert "a hitelezőim éjjeli zenét rendeztek a tiszteletemre".

*

Korabeli vicc: A tárgyalás után az ügyvéd odaszól a védencének: Na! Nem mondhatja, hogy nem úgy beszéltem az érdekében, mintha a saját fiam volna! Mire a vádlott: Hát az is olyan nagy gazember, mint én?!

Veszprém város 18. századtól használt címere:

NOSZTALGIA - HUSZONHAT ÉVE ÉN MÁR SZERVEZTEM SZEMÉTSZEDÉSI AKCIÓT

           2013-ban az M1 déli hírei nagy boldogan jelentik, hogy a TeSzedd! - idén harmadszor meghirdetett - országos szemétgyűjtő akcióján az ez évi országos központban, Karcagon - ahol maga a miniszter, a fővédnök nyitotta meg az országos mozgalmat - mintegy 300 fő jelent meg, és szedte a szemetet. Nagy öröm ez - hallom - mert ott nem esett az eső, így mindenki el tudott menni, aki akart. 

          Én ezt nagyon kevésnek találom, hiszen a közmédiában napok óta halljuk a felhívást, mivel a másik védnök maga a nagyhatalmú közmédia az egész napos rendszeres tudósításaival, ahol még szerepelni is lehet!

          Büszkeséggel tölt el, hogy ötletem alapján és vezetésemmel már 1998-ban szerveztünk környezetvédelmi akciót. Az egyik veszprémi lakótelepen az általam alapított Gizella Baráti Kör Egyesület tagjaival a kulturális rendezvények, a májusfa, karácsonyfa állítás, az ismeretterjesztés, a kirándulások, a nyári történelmi, nyelvi, környezetvédelmi táborok, a gyermekrajz pályázatok, a szociális segélyakciók  mellett  nagy hangsúlyt helyeztünk a közvetlen környezetünk védelmére is. Ez utóbbiról szól a Veszprém megyei Napló 2001-ben megjelent egyik írása:

A Margit-sziget (5/2.) A fénykor

A sziget első nagy fénykorát furcsa módon a tatárjárásnak köszönhette. A muhi csata katasztrófája után egészen Dalmáciáig menekülő, és ott mindkét lányát elveszítő IV. Béla ugyanis fogadalmat tett, hogy amennyiben az Úr újra leánnyal ajándékozza meg, valamint az ország megmenekül a tatár veszedelemtől, a lányát Isten szolgálatára rendeli. 1242 januárjában született meg a király lánya, Margit, akit IV. Béla a hazatérte után először Veszprémben, majd 9 éves korától a Nyulak szigetén alapított Domonkos-rendi kolostorban neveltetett. 1242-ben egyébként maga a király is az épségben maradt szigeti udvarházban telepedett meg, mivel a királyi palotát porig égették a tatárok.

A sziget fokozatosan benépesült. A 14. századi ferences kolostor oromfala, csúcsíves, mérműves ablaka, toronymaradványok, csigalépcső-darabok máig láthatóak. A sziget déli részére beköltöztek a johannita lovagok, az esztergomi érsek pedig az északi részén, a ami Árpád hídtól nem messze épített várat. A király lányának otthont adó domonkos kolostor aztán igazi nagyhatalommá nőtte ki magát. A zárda lakói még az esztergomi érseknek sem voltak alárendelve, közvetlenül a pápa parancsolt nekik, hatalmas birtokokkal rendelkeztek a környéken, s ők voltak Pest és Buda legfőbb urai is. A vámszedés jogával is rendelkeztek, adófizetés pedig természetesen föl sem merült. Nem csoda hát, ha az ország legnemesebb családjai adták leányaikat a Margit-szigeti kolostorba, amely így a korban egyfajta előkelő leánynevelő intézetként is funkcionált.

A kolostor fontos országos eseményeknek is helyszíne volt, hiszen 1266-ban itt kötött békét IV. Béla királyunk a fiával, V. Istvánnal (akinek a sírját itt megtalálták). Margit szentté avatási eljárása pedig nem sokkal 1270-ben bekövetkezett halála után megkezdődött, ám sajnos igencsak elhúzódott: csak 670 év elteltével, 1944-ben avatták szentté. A szentté avatási eljárásnak – és így közvetve a szigeti helyszínnek – köszönhetjük az egyik legelső általunk ismert magyar nyelvű könyv szövegét is. A Szent Margit csodatételeit dokumentáló iratokra épült a szent királylány magyar nyelvű életrajza, ami vélhetően már a 14. század elején elkészült, hogy a latinul esetleg nem tudó apácák és zarándokok is okulhassanak belőle. Ez a páratlanul bájos nyelvemlék, amelyből az egyes helyiségek rendeltetését is meg lehetet állapítani, izgalmas bepillantást enged a 13. századi apácák életébe, Ráskay Lea 16. századi Margit-szigeti apáca másolatában maradt ránk. Ez jól jelzi azt, hogy Margit kultusza egészen a török hódításig eleven maradt. 1540-ben az apácák Margit ereklyéivel együtt kénytelenek voltak elhagyni a szigetet, a kolostor pedig elnéptelenedett. A török hódoltság alatt a romba dőlt épület lassan betemetődött. Az 1838. évi árvíz után a sziget útjainak feltöltéséhez szükséges földet innen termelték ki, és ekkor bukkantak a templom romjaira. Padlója alatt sok sír is napvilágra került, de Margit sírhelyét csak 1958-ban találták meg a régészeti kutatás során. (Árpádházi-szent Erzsébetről hosszan megemlékezem 2013. január 18-i bejegyzésemben.) (Folytatom)

Érdekességek száztizenegy évvel ezelőttről - Megyegyűlés hiányzókkal

A veszprémi Vármegyeháza épületéről készítettem 2012. január 12-én

            A Veszprémvármegye című hetilap decemberi számait lapozgatva sok érdekességre, furcsaságra bukkantam. Ezek közül azokat az érdekességeket mutatom be most, amelyek Dr. Fenyvessy Ferenc főispánt is érintik.

*

            Veszprém vármegye téli közgyűlésének kezdő időpontját december 4-re, hétfőre tűzte ki Fenyvessy főispán. Annak ellenére, hogy a korabeli újságok tele vannak panasszal, hogy késik a tél, a 400 megyebizottsági tag közül csak mintegy 40 ment el a hívó szóra. A Megyeháza nagytermét ugyan már szombat óta fűtötték, mégis "valóságos ordító Szibéria" várta a képviselőket. "Hát persze, hiába fűtik a dísztermet, ha a díszablakok lyukasak és a meleg kedélyesen kisétál, a hideg pedig kedélyesen bennmarad!" Azért feltalálták magukat, mert a gyűlést a kisteremben tartották meg, a dísztermet gardrobnak használva. "Ilyen nagy előszobája sem volt még ilyen kis teremnek" – írta az újságíró. Másnap 9 órakor még "nem mutatkozott senki", s csak 10 óra felé "verődött össze" három bizottsági tag. Mire a szavazásra került a sor, már "voltak vagy tizen". Fenyvessy Ferenc főispán ezen a napon több előterjesztést tett, melyet a közgyűlés vagy "óriási többséggel", vagy "vita nélkül" fogadott el.

*

            A főispán mindent megtett, hogy a megyegyűlés jól sikerüljön, és mindenki jól érezze magát, hiszen mindkét napon ebédet adott a tagok tiszteletére, melyen "vármegyénk és városunk számos előkelősége" vett részt. Az ebédek alatt mindvégig fesztelen hangulat uralkodott, s szellemes felköszöntőkben sem volt hiány – olvashatjuk.

*

            A megyegyűlést követően Fenyvessy főispán az enyingi főszolgabírói hivatalt ment vizsgálni. (Enying ebben az időben Veszprém vármegye része volt.) A vizsgálatból azonban "fényes ebéd" sikeredett, lévén Miklós napja, mert a főszolgabírót születésekor Kenessy Miklósnak keresztelték.

*

            A veszprémi fiatalság mozgalmat indított, hogy a megyeszékhelyen állandó színház épüljön. Élükre megnyerték védnöknek Fenyvessy Ferencet. A "kezdeményező bizottság" december 10-re "nagy gyűlést" hívott össze a Megyeházára. A végén a kisteremben tartották, mert "bizony csak kevesen gyűltek össze". A főispán beszédében kifejtette, hogy "ez a mai gyűlés is csak azt látszik bizonyítani, hogy Veszprém társadalma nem elég mozgékony az ilyenekhez". Ennek ellenére a főispán több ötlettel állt elő, például megyebál rendezése a színház javára, megyei tárgysorsjáték szervezése, különféle gyűjtési akciók hirdetése. A magot ekkor elvetették. A város néhány ezer lakója azonban méltónak bizonyult a nagy feladathoz, mert 1908-ban már állt a színház gyönyörű épülete.

*

            A vármegye lapja közölte december 24-i számában, hogy Fenyvessy Ferenc főispán a karácsonyi ünnepekre Budapestre utazott, s csak január hó elsején tér vissza Veszprémbe.

Érdekességek száztíz évvel ezelőttről - Kiváló hivatalnokok, bemeszelt végrehajtó

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            Abban az időben is kiváló emberek látták el a közhivatalokat. Kolossváry József alispán Veszprém város összes hivatalánál vizsgálatot végzett. „Konstatáljuk, hogy a gyökeres vizsgálat során minden rendben találtatott, semmi hiba nem volt felfedezhető.” De ugyanígy járt Lipcsey András csendőrhadnagy, keszthelyi szakaszparancsnok, aki január 13-án tartott hivatalos vizsgálatot a balatonfüredi csendőrőrs felett. „A vizsgálatnál minden a legnagyobb rendben találtatott” – olvashatták megnyugodva a korabeli polgárok.

            Deutsch G. Sándor veszprémi borkereskedő cége a Zala megyei Bazsi községbeli gazdáktól borokat kívánt vásárolni. Névtelen levélben figyelmeztették, hogy a borok hamisak. Deutsch mintákat vétetett, majd Budapesten elemeztette. Kiderült, hogy tényleg hamisak, mire a sümegi szolgabíróságnál feljelentést tett a hamisítók ellen.

            A belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a törvényhatóságokat, hogy amikor a honvédség a tartalékosokat behívja gyakorlatra, a hivatalnokok helyettesítéséről kellő időben gondoskodjanak. Évről évre növekedik ugyanis a kérelmezők száma, hogy nélkülözhetetlenek a hivatalban. Ezt a továbbiakban nem hiszi el, és csak „különös méltányolást érdemlő esetekben” ad helyet a kéréseknek.

            Néhány diák a 115 évvel ezelőtti utazási lehetőséggel, lovas kocsival igyekeztek haza Veszprémbe karácsonyi vakációra. Fejér megye déli részén, a Balatontól légvonalban 8 km-re fekvő Enyingen a Szarvas-féle kocsma udvarán december 23-án a ruháikat tartalmazó zsákot ellopták.

            Az egyik Balaton-parti községben 115 évvel ezelőtt megjelent egy bírósági végrehajtó, és az egyik parasztgazdát akarta „ekzekválni”. Azonban meglepetés várta. A községnek minden harcra kész hölgye szokatlan fegyverrel, meszelőkkel fogadta és mielőtt hozzákezdhetett volna „hivatalos működéséhez, a szó szoros értelmében tetőtől talpig bemeszelték”. Erre a végrehajtó megugrott, de az amazonokat feljelentette a törvényszéken hatóság elleni erőszakért.

            Cholnoky Viktor egyik írásában nagyon rossz jósnak bizonyult néhány évvel Trianon előtt. „Szertetekintve… önkéntelenül ajkunkra száll a kérdés, vajon lesz-e hazánk dicső múltjához méltó jövendője?” A történelem válasza szerinte: lesz. El fog érkezni az idő, midőn e haza minden másfajú népe nyelvre, szokásokra és érzületre bele fog olvadni a magyar fajba. Mert nincs a világon nép, amelyben annyi áthasonító erő volna, mint a magyarban van.

            Szinte hihetetlen, de 115 évvel ezelőtt Veszprémben a bőséges források annyi vizet szolgáltattak, hogy sem a lakosságnak, sem a hatóságnak nem jutott eszébe takarékoskodni a vízzel. A nemrég megépült vízvezetéknek egyesek úgy örülnek, hogy a konyhákban éjszakákon keresztül nyitva hagyták a csapot, a WC-kagylókban mértéktelen, túlságos öblögetéssel rengeteg vizet elfolyattak, „hogy a közkutaknál micsoda pazarlás történik, az meg szinte hihetetlen”. Az oktalan fecsérlésnek nincs korlátja – olvashatjuk –, mert a hatóság nem félvén a vízhiánytól, nem lépett közbe, sőt a közegészségre nézve egyenesen hasznosnak tartván a túlságos tisztálkodást.

Három korabeli vicc:

–Hallotta a kis Hubermannt hegedülni? Igazi csodagyerek!

–Én is ismerek csodagyereket, amikor született, az atyja már 75 éves volt.

No, hogy mulattatok a Miska lakodalmán?

–Nagyszerűen! Még a menyasszony is verekedett.

–Állítása, hogy a húsevés ártalmas, nevetséges. Őseim évszázadokon keresztül húson éltek.

–Vegetáriánus kérdése: És mi lett belőlük?

–Mind meghaltak.

Veszprémi kalandom

           Tegnap a jó sorsom Veszprémbe vezényelt, hogy megerősödjön az emberekbe vetett bizalmam. Betértem a fenti vendéglátóhelyre. Amint eszegetem a fagylaltomat, és Fekete János régi barátommal beszélgetek a z együtt végzett tevékenységről, a szép napokról, amikor még fiatalok voltunk, megjelent előttem a képen látható Tremmel Netta, és kedvesen kérdezte: "Ön Batár Zsolt Botond"? Nagyon meglepődtem. Az nem szokatlan, hogy sokan felismernek, megszólítanak Veszprémben még ma is, pedig már 11 éve elköltöztem, ugyanis a népművelői, tanári és újságírói munkám miatt nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba a 30 év alatt, de az ilyen kellemes, fiatal lányok már nemigen szólítanak név szerint.

          Miután jeleztem, hogy én vagyok, elővette a háta mögül az autóstáskámat, és átadta, hogy a pult mellett találta egy betérő, és leadta nekik iratokkal, pénzzel együtt. Engem arcképes igazolványom alapján találtak meg a vendégek között. A nemzetközi felmérések szerint a magyar emberek a legpesszimistábbak a világon, még az afgánok is optimistábbak az évtizedek óta tartó háború ellenére is. De ez a gesztus engem egycsapásra optimistává tett, bízni kell az emberekbe!!! (2014-ben írtam.)

Érdekességek 122 évvel ezelőttről - Tomboló vihar, ferobbant petróleumlámpa

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            122 évvel ezelőtt január 4-én óriási szélvihar tombolt Veszprémben. Este 5 óra tájban a piacon lévő Fekete-házon függő utcalámpást a vihar ledobta a helyéről, mely az arra haladó 12 éves fiú fejére esett. Szerencsére már esés közben elaludt és így tűzveszedelmet nem okozott, de a fiú fejét véresre zúzta.

            Veszprémben a piaristák konyhájában egy petróleumlámpa felrobbant. Az égő folyadék a konyhában lévő 6 éves kislányra ömlött, akinek a ruhája azonnal lángra lobbant. Takács József gimnáziumi igazgató a zajra besietett és egy ruhadarabbal eloltotta a lángokat. Csodálatosképpen a kislánynak semmi baja nem lett, de megmentője, az igazgató, erős égési sebeket szenvedett a kezein.

            Nap mint nap reklámok tömegébe botlunk. A reklámozók figyelmébe ajánlom a több mint száz évvel ezelőtti tanácsokat. Angol felmérésekre hivatkozva a hirdetésnek legalább tízszer kell megjelennie, hogy hatása legyen. Az elsőt nem veszi észre az olvasó, a másodikat észre veszi ugyan, de nem olvassa el, a harmadikat azonban már elolvassa. Ez az első lépés. Amikor negyedszer jelenik meg, már tudakolózik a hirdetett cikk ára után. Ötödször már megnézi a címet, amikor hatodszor olvassa, már a házastársával is beszél róla. Hetedszerre már azt is elhatározza, hogy megveszi, nyolcadszorra már meg is vásárolja. A kilencedik hirdetésnél fölhívja a barátainak is a figyelmét, a tizediknél már ők is beszélnek házastársaikkal a hirdetett cikkről.

            A Kis-Balatonon ketten nádszedéssel foglalkoztak. Valami pénzkérdésen összekaptak, s a szóvitának tettlegesség lett a vége. A nádvágó késsel egymásnak rohantak. Az egyik élet-halál között lebegett, a másikat pedig letartóztatta a csendőrség.

            Nagyon betegnek érezte magát Kiss János ösküi születésű 19. gyalogezredbeli baka. Megvizsgálták, és teljesen egészségesnek találták. Mivel egyre rosszabbul lett, Győrből hazautazott a Veszprémtől 15 km-re, Várpalotától 8 km-re fekvő Ösküre. Éjjel érkezett, észrevétlenül bement a pajtába és felakasztotta magát. „Kuszált írású levélben” elpanaszolta baját. Boncolás után nagymértékű bélgyulladást találtak nála. „Így halt meg nem hivatalos úton Kiss János, aki hivatalosan nem is volt beteg”.

Három korabeli vicc:

–A kovácsmester az új legényhez: –Hallja-e Ferenc, ne üsse olyan rettenetesen azt az üllőt. Nem zongora az!

–Báróné: Hiszen határozottan megmondtam önnek, hogy vérszínre fesse a szobát, s ön mégis kékre festette!

Szobafestő: De hiszen méltóságodnak kék vére van.

–Mama: No, Margitkám, légy okos és csókold meg szépen lefekvés előtt a nevelő nénit.

Margitka: Igen? Hogy engem is pofon üssön, mint tegnap a papát…

Mindenkit várok pénteken a könyvbemutatóra

NOSZTALGIA - A veszprémi Csermák Zeneiskola karácsonyi koncertjéről

         Kezembe került a Veszprémi 7 Nap 1997. december 23-i száma. A koncert magas színvonalú, igazi karácsonyi csemegéje volt a nagyméretű egyetemi aulát zsúfolásig megtöltő érdeklődőknek. Mivel már Nagykőrösön élek, nem tudom az idén volt-e hasonló, és az hogy sikerült. De nekem jól esik emlékezni. Ajánlom olvasóim figyelmébe is a veszprémi újságba akkor írt beszámolómat.

A veszprémi állatkert (3/3.)

Séta az állatkertben

A belépés után szembetaláltuk magunkat a Kölyök-dzsungel játszóház és terráriummal. Előterében található kiállítás révén végigkísérhettük az állatkert múltját. 

Beljebb lépve egy teljes, modern játszótér fogadott bennünket. A színes mászó falak, kötelek és feltűnő csúszda látványától nem csoda, ha nekünk is kedvünk támadt játszani. Körbe a falaknál hüllők, rovarok terráriuma található. Szembetűnő volt számunkra, hogy bár nyilván az állatok minden szükségleteit tökéletesen kielégítik az állatkertben, mégis nagyon kicsinek tűntek ezek a terráriumok a hatalmas hüllők számára.                                 

Tovább haladva megtaláltuk személyes kedvenceinket Kukkancsot, a mosómedvét és a kispandákat. Sajnos hiába próbáltuk elérni náluk, hogy mutassák meg magukat, csak lustán feküdtek a faágakon. 

Megnéztük Katát és Borit is, az állatkert két medvéjét. A látogatásunk alatt a két medve a számukra kialakított medencében töltötték az időt. 

Természetesen nem hagyhattuk ki a majmok kifutóit sem. Láttunk gyűrűs farkú makikat és huszármajmokat is.           

Ezután közvetlen következett az egyik új fejlesztés az Erdei tanösvény. Itt megismerkedhetünk a kihelyezett táblák segítségével a „Vadregényes Bakony” vidékével. Ez a fejlesztés az általános iskolai erdei kirándulásokat juttatta eszünkbe. Végigjárva a tanösvényt a hópárducok kifutójánál találtuk magunkat. Ezek az állatok nagyon ritka nagymacskák közé tartoznak, az állatkert próbálja szaporítani őket. 

Továbbhaladva elcsodálkoztunk a tigrisek és oroszlánok hatalmas erején és csodálatos külsején.                     

A Gulya-dombra érve Afrikában találtuk magunkat. Tökéletesen ki van építve ez a részleg, nem bírtuk abbahagyni az állandó fényképezést és csodálkozást. Először egy hatalmas kifutóval találkoztunk. Megtudtuk, hogy ez az ország egyik legnagyobb szavanna kifutója. Élnek itt zsiráfok, 3 tagú orrszarvú család és több zebra is. Nagyon látványos volt számunkra ez a részleg. Azonban úgy véljük zavaróan szembetűnő a különbség a régebbi kifutókkal szemben.                                                                           

Innen két irányba indulhattunk el. Balra haladva a flamingókon és bozóti disznókon át eljutunk az Afrika házig. Ez ad otthon az előbb már említett 4 zsiráfnak is, ha már nem a kültéri kifutón kívánnak tartózkodni. A megpihent látogatók az Afrika házban farönkökön pihenhetnek, míg körbe a falon az afrikai életről, élővilágról és missziókról olvashatunk. 

Rengeteg szó esik az állatkert névadójáról Kittenberg Kálmánról is. Elolvasva a táblákat megtudtuk, hogy 6 alkalommal járt Afrikában, így összesen 16 évet töltött ott. Több mint 60 000 példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Ezen a részlegen állatsimogató is található, ahol kecskékkel és kameruni juhokkal ismerkedhetünk meg közelebbről. Számunkra az őzek etetése élvezetesebb volt.      

Az ellenkező irányba haladva egy szép tó szegélyezi a Csimpánzvilág épületét. A tóhoz közelebb érve láttuk, hogy látványos koi pontyok úszkálnak benne. 

A Csimpánzvilág hatalmas élmény volt a számunkra. Perceken keresztül néztük, hogy a csimpánzok úgy játszadoznak, mint a Kölyökdzsungel játszóházban a kisgyerekek. Az érdeklődés kölcsönös volt. A csimpánzok le sem vették rólunk a szemüket, ha közelebb mentünk az üveghez ők is egyből odajöttek. Az épület falait aranyos minták díszítik.

Természetesen nem maradhatott ki a Böbe majom tanodája sem a repertoárunkból, amely 2008-ban nyílt meg a nagyközönség számára. Itt a gyerekeket (óvodától a felsőoktatásig) megismertetik az állatokkal, illetve táborokat is szerveznek. Ottlétünk alatt is ültek már az iskolapadban. A gondozók szinte minden tudásukat át akarták adni a tanulni vágyóknak. Az állatkert mintegy „biológiai szertár”- ként szolgál, illetve pótolhatatlan szakmai hátteret is jelent. A tábor természetesen csak nyáron nyit ki, de maga a tanoda részleg egész évben várja az idelátogató és az élőlények után érdeklődő „kis nebulókat”. 

Annyira elmerültünk a sok látnivalóban, hogy sajnos már nem volt időnk benézni a nagyon kreatívan elnevezett „Ajándékozoo”-ba.                            

(Írta: Hőgye Adrienn és Pozsgai Ádám 2014-ben)            

A veszprémi állatkert (3/2.)

Az utóbbi időben megvalósult fejlesztések:

Az Erdei mesterségek tanösvénye 2011. január 5-én nyílt meg a Fejes völgyben. A faszén- illetve a mészégetést mutatnak be az ide látogatóknak.

      A Böbe majom tanodája 2009-ben nyitotta meg kapuit. (Böbe 1963 januárjában született az afrikai Guineában, anyját orvvadászok lőtték le, s így került egy ott dolgozó magyar vízügyi mérnökhöz, Rózsavölgyi Imréhez, aki még abban az évben a veszprémi állatkertnek adományozta. A Veszprémi Állatkert csodacsimpánza számolni ugyan nem tudott, tudott viszont festeni, tüzet rakni és kávét főzni, szörpöt készíteni, gyurmázni, agyagozni is, és képes volt kört alkotni ecsettel, ami csimpánzmanccsal elég nehéz mutatvány. Szeretett ablakot törölgetni, és olyan óvatosan dolgozott, hogy sosem tört be az üveg. 1970 októberében elpusztult. Egy ország csodálta. ) Célja: az állatok megismertetése a kisgyerekekkel, illetve táborok szervezése, tanoda és kiállító terem is egyben (zoopedagógia).

A Kölyök–Dzsungel 2007 márciusától látogatható. A gyerekek számára épült egy 300 m2 területű játszóház, amely egyben terrárium is. Itt különböző hüllőkkel ismerkedhetnek meg a látogatók.

Az Afrika házzal az állatkert 14 hektárra bővült. Maga az Afrika ház 640 m2-es komplexum, ahova új állat is költözött, Kibo, a zsiráf. 110 m2-es fűthető térrel rendelkezik, amely nem csak az állatoknak kedvez, hanem a szezonalitást is csökkenti.

A Csimpánz világ az országban egyedülálló játszótér a csimpánzok számára. Itt a majmok rendelkezésére áll kötélhinta, mászóka illetve meg lehet tekinteni a majometetést.

Tervezett fejlesztések:

Elefánt park (egy kisebb csapat kb 2–3 elefánt számára),

Orrszarvú ház, területet megnagyobbítják, mivel egy újabb példány érkezik.

          Gulya-dombon látvány park, ahol az ide látogatók lámákat tudnak majd megtekinteni.

          A tervek közt szerepel egy vizes terület kiépítése is pingvinek részére.

A madárház 50 000 m2 területű lesz.

(Írta: Hőgye Adrienn és Pozsgai Ádám 2014-bem)

A veszprémi állatkert (3/1.)

A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Magyarország harmadikként alapított állatkertje. Az egykori szeméttelep helyén jött létre, mindössze 5 hónap alatt, hatalmas társadalmi összefogással épült fel, és 1958. augusztus 1-jén nyitották meg. A névadó Afrika-kutató, Kittenberger Kálmán emlékét mellszobor őrzi a főbejárat előtt. A vadaspark a veszprémi Fejes-völgyben található. A Veszprémi állatkert minden bizonnyal a legszebb fekvésű állatkertje hazánknak. A Balatontól mindössze 15 km-re található. A csodás környezetben megtett állatkerti séta a látogatók számára plusz élményt jelent. Emellett az állatkert az év minden napján nyitva tart, így akár karácsonykor és szilveszterkor is meg lehet látogatni. Összesen 90 különböző faj található az állatkertben, ezek közül némelyek egyedülállóak az országban. Ilyen állatok többek közt az impala, a kilencöves tatu, a csíkos gnú, az ibériai farkas, a pettyes szarvas és a szervál. (forrás: Wikipédia )

A Nagyszámú látogató még mindig a nyári szezonban érkezik. Ilyenkor főleg a Balatonon nyaralók jönnek el hozzánk, külföldiek, hazaiak egyaránt. Ha kicsit rosszabb az idő és nem lehet kihasználni a tó adottságait a veszprémi állatkert látogatószáma kimagaslóan nő. Az év többi időszakában veszprémiek és környéken élők érkeznek és sok iskoláscsoport választ minket kirándulóhelyszínként.

Lehetőség van az állatok örökbefogadására is. Ez évek óta a legnépszerűbb támogatási mód. Sokszor ajándékoznak így állatokat névnapra, születésnapra, házasságkötésre is az állatbarátoknak. Minden állat örökbe fogadható, és több nevelőszülője is lehet. Az örökbefogadás egy évre szól, de bármikor meghosszabbítható. Az örökbefogadó feladata az állat éves tartási költségét támogatni. Ez fajoktól függően változik. Különleges és nagyigényű fajoknál, mint pl: a csimpánz vagy orrszarvú a tartási költség százezrekben mérhető, míg más egyedeknél pl: tengeri malac csupán tízezrekbe. Az állatkert minden segítségnek örül, az örökbefogadás legalsó szintje minden fajnál 1000 Ft.

Az állatkert teljesen gyerekbarát, itt akár egész nap is eljátszhatnak a gyerkőcök, mert lépten-nyomon hintákkal és mászókákkal találtuk szembe magunkat. Míg ők önfeledten játszanak a szülők megpihenhetnek a sok pad egyikén.

 (Írta: Hőgye Adrienn és Pozsgai Ádám 2014-ben)

Megjelent a Trianon-trilógiám mindhárom kötete

„Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” – mondta gróf Apponyi Albert a megalázó trianoni békefeltételek átvételekor. Ebben a könyvben azt mutatom be, miként teljesült Apponyi jóslata, a mohóság és a nagyravágyás hogyan ütött vissza.

–      Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesett a cseh és a szerb gőg következtében.

–      Lengyelország ugyancsak feldarabolódott, saját mohósága eredményeként, mivel hatalmas idegen nemzetiségű területeket is megkaparintott kialakításakor.

–      A Fiumei Szabadállam és az Osztrák Köztársaság megszűnt politikusai tehetetlensége folytán.

–      A Román Királyság 105,5 ezer km²-t vesztett el az első világháború után érdemtelenül és nemtelen eszközök bevetésével szerzett hatalmas területekkel együtt kapott ellenségeinek köszönhetően.

–       Franciaország – felfuvalkodottsága miatt – 1940-ben hat hét alatt megsemmisítő vereséget szenvedett és elveszítette függetlenségét.

A Magyar Királyság területe 1938–41. között a nemzet türelmének, állhatatosságának és kiváló politikusainak jóvoltából 79,1 négyzetkilométerrel növekedett.

A borító kiterítve:

2. kötet A trianoni diktátum korrigálása

Célom annak ismertetése, hogyan lehetett enyhíteni az első kötetben (Trianon történelmi tévedése) részletezett békediktátum hatalmas tévedésein. Milyen lehetőségei voltak és azt hogyan használták ki a húszas, harmincas évek politikusai? Áttekintést adok az 1920–1941 közötti időszakban véghezvitt okos, türelmes, szerteágazó és gigászi tevékenységről, amely elvezetett az elcsatolt területek több, mint a felének a visszaszerzéséhez. Ez végre meghozta a kitartás gyümölcsét a magyarság számára, felborult az addig erőszakkal fenntartott status quó, és a magyar politika helyzetfelismerése a magyarlakta területek visszaszerzését eredményezte. Magyarország területe 93,1-ről 172,2 ezer km²-re nőtt, azaz a Történelmi-Magyarország jó fele visszatért – 52,9%. A 9 300 000 (Trianonkor 7 000 000) lakos 14.683 300-ra bővült. 1941-re nagyjából kialakult a magyar etnikai határ, amit az antant urai nem vettek figyelembe a nagyban hirdetett elveik ellenére sem. Elemzem, lett volna-e még lehetőség több területet visszaszerezni, vagy máshonnan (például Ukrajnából) pótolni magunkat? Rávilágítok arra is, hogy ez a siker mennyire tette kiszolgáltatottá Magyarországot. (Megjelent: 2019. október)

 1. kötet Trianon történelmi tévedése

Részletesen leírom amit Trianonról (1920. június 4.) tudni illik, kifejtem, hogy Magyarország szétesése nem volt történelmi szükségszerűség, és újszerűen bemutatom, hogy a Történeti-Magyarország területén belül miként húzták meg Csonka-Magyarország határát, és hogyan szabdalták szét az utódállamok az ezer éves Történeti-Magyarország testét. (Megjelent: A trianoni békediktátum aláírásának 99. évfordulója előtt; 2019. április)

Ajándékba, saját célra nálam kedvezményesen lehet belőlük vásárolni, kérés esetén névre szólóan dedikálok is: batarzsbotond@freemail.hu

Sajnos a könyvbemutatók egy része elmaradt a koronavírus terjedése miatt, de néhányat azért sikerült megtartani nagy sikerrel. Belőlük válogatás:

A veszprémi meghívó

Pesterzsébeten, a Csili Művelődési Központban a könyvbemutató után dedikáltam

Budapest-Hegyvidék (XII. ker.), a Kulturális Szalonban Trianonról tartottam előadást (könyvbemutatóval egybekötve)

 Berettyóújfaluban a plakát és a közönség egy része

A debreceni közönség egy része (fotó: Kántor Béla)

 Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban előadás közben

Budapesten a Csokonai Művelődési Házban