Szent Luca emléknapjára - dec. 13. Luca napi népszokások

         Mi magyarok azt tarjuk, hogy Luca napjától karácsonyig estéig (azaz tizenhárom napon keresztül) mindennap faragni kell a Luca-székén valamit. Ennek öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az eredeti alakja. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: akác-, boróka-, cser-, jávor-, jegenyefenyő-, kökény-, körte-, rózsa- és somfából. A készítőjének az a jutalma, hogy az éjféli mise alatt ráülve vagy ráállva meglátja az összes boszorkányt. A boszorkányoknak szarvuk van – tartják róla –, de azt csak a Luca-székről lehet látni.

A hiedelem szerint a leleplezés után azonban a kíváncsiskodó jól tette, ha gyorsan szaladt haza – ahogy csak a lába bírta – különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül maga után szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetni. Ma is használják a mondást, ha valami munka vontatottan halad: „Na ez is olyan nehezen készül, mint a Luca széke!”.
     A Dunántúl egyes falvaiban a közelmúltig szokás volt a Luca-napi kotyolás. Fiúgyerekek – többnyire hajnalban – jártak házról házra és termékenységvarázsló mágikus szöveget énekeltek. A térdük alá szalmát tettek, amit azután a ház asszonya a tyúkok alá vitt. Ha nem kaptak tojást vagy egy-egy marék aszalt gyümölcsöt, diót almát jutalmul, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”. A lucázó fiúknak azért is örültek, mert a hiedelem szerint, ha férfi vagy fiú érkezett elsőnek a házhoz, akkor szerencse lesz a tyúkok körül.
     Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. Erre legtöbb helyen a fokhagymát használták, például keresztet rajzoltak vele az ólajtókra, hogy az állatokat védjék, vagy lefekvés előtt mindenkinek ennie kellett egy-két gerezdet.
     Luca-napkor kezdték sarjasztani az úgynevezett Luca-búzát, melyet egyes helyeken szentelt vízzel öntöztek. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.
     Elterjedt szokás volt, hogy Luca napjától tizenkét napig megfigyelték az időjárást – ez volt a Luca-kalendárium. Tizenkét hagymarészbe egy-egy csipet sót tettek, és abból, hogy nedves vagy száraz lett a só, az elsőből a következő év januárjára következtettek, a másodikból a februárra, és így tovább.

     A jövendőbeli foglalkozásának megjósolására is volt erre a napra való jóslat. Olvasztott ólmot kellett kanálból hideg vízbe csorgatni, s némi fantáziával kitalálni, mit formáz az. A víz állítólag a leendő szerelmes képét is megmutatja ezen a napon. A szegedi tájon ezért volt szokása a lányoknak december 13-án halat enni, nem inni rá, hanem a kútba nézni, ahol a víztükörben az eljövendő társ képét látták.

FÉLREÉRTÉS

Heine és a magyarok – születésének évfordulójára, 1797. december 13.

         Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidószármazású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelemfolyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.

          Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira.

(Wikipedia)

Első helyen állott nála. a szabadságeszmény. Vezérmotívuma ez később kibontakozó politikai költészetének, egyebek közt az 1849 októberében c. versének is, amelyben a magyar szabadságharc hőseiről emlékezik meg:

Ha e szót hallom, „magyarok”,

szűknek érzem német zekémet,

keblemben tenger kavarog,

és mintha trombiták köszöntenének!

(Forrás: Irodalom és művészetek birodalma)

Kosztolányi Dezső fordításában:

„Nem ölte meg horvát, orosz

Magyarországon, künn a csatatéren.

……….

Lehullt a végső bástya is

Magyarország vértől piros már –

……….

Ha hallom ezt a szót: magyar,

Szűk lesz a német plundra rajtam,

Zug és dörög a zivatar

És trombiták harsognak harci zajban!”

Szent Luca emléknapjára - dec. 13.

Szent Luca legendája

Lucia – magyarosan Luca – hazánkban nem tartozott a tiszteltebb női szentek közé, bár neve a misenaptárban megtalálható. Ma már az egyház sem tartja történelmi személynek, alakja inkább csak a legendákba él.

Csonka-Magyarország területén nem választották védőszentnek sem a templomok, sem a városok, sem a közösségek, mindössze néhány helyen volt a temetők, a temetőkápolnák patrónusa. Például a több megyét is magába foglaló hatalmas veszprémi egyházmegye területén semmilyen nyoma sincs ábrázolásának. A Történelmi-Magyarországot figyelembe véve is csak egyetlen helyen van faszobra, szárnyas oltáron is csak hét helyen tűnik fel. Magyar nyelvterületen keresztnévként is ritka.

A leány képzeletbeli élete azonban nem indokolja ezt az idegenkedést. A sziciliai Syracusea-ban született előkelő családban, valamikor a 3. század végén-. Fiatalon felvette a keresztény vallást. Beteg édesanyjával elzarándokolt Szent Ágota sírjához gyógyulásért könyörögni.  Éjjel álmában megjelent Szent Ágota, aki ajánlotta, legyen Jézus jegyese. Felébredve kérte meggyógyult édesanyját, hogy ne adja férjhez, mert neki van már vőlegénye, Jézus. A mennyasszonyi ruha árát, továbbá örökségét szétosztotta a szegények között. Pogány jegyese azonban tovább udvarolt neki. Lucia még a saját szemét is kivájta – melyet a fiatalember oly szépnek talált –, és elküldte a tolakodó kérőnek az újabb elutasító válasszal. (A legenda szerint azért nem maradt szem nélkül, mert a Madonna még a szebb szemet ajándékozott neki.) A volt jegyes ekkor feljelentette a kormányzónál keresztény hite miatt, aki a bálványok előtti áldozattal akarta kényszeríteni. A Cornides-kódex szerint Luca e szavakkal tagadta meg a bálványimádást: „Istennek kellemes áldozat az szegényeket látgatni és segéleni. De miért immáran nincsen mit továbbá őnekik adnék, ennem magamat Krisztus Jézusnak adom és áldozom.”

A fejedelem ezután szűzi állhatatosságában akarta megszégyeníteni, és „kezdé bordélyba vonyatni, kit Szentlélek oly igen megnehezejte, hogy semmiképpen az helyről el nem indojhaték. Azt látván, mind kezeit, mind lábait megkötözék, és ezer embert készerejtének vonni, de még azok sem indojthatják el az helyről. Azokhoz ragasztanak ötven iga barmot, de azok sem tehetének indojtást az szent szűzen,” A fejedelem ekkor fenyőszurokkal és olvasztott olajjal leöntette, hogy felgyújtsák. Erre ő Jézushoz imádkozott, hogy a tűz neki ne ártson, mire a poroszlók tőrt döftek a torkába. De amíg imádkozott, addig nem halt meg.

            Állhatatossága mellett egyéb jó tulajdonságait is említik, például nagyon szerette a házi állatokat,

            Szelídségéért a szentek sorába emelték. Lucia kultusza az 5. században terjedt el Dél-Itáliában. A középkorban a szemfájósok, a vakok, a bűnbánó utcanők és a varrónők választották védőszentjüknek. Dante, aki sokszor fájlalta a szemét, különösen tisztelte.

            Külföldön azonban kedvelt szent. A franciák még szigetet is elneveztek róla. Saint Lucia a Kis-Antillák szigetcsoportjának ívében fekvő szigetállam. 1979. február 22-én kiáltották ki a függetlenségét. Területe 620 km2, lakosainak száma mintegy 160 000. Mivel két Nobel-díjast adott, így lakosság arányában ők adták a legtöbb Nobelt-díjast a világnak (és nem mi!!!).

            Ünnepe nem véletlenül került december 13-ra. A név a latin lux, a fény, a fényesség származéka. December tizenharmadik napja a mai naptár bevezetése (1582) előtt az esztendő legrövidebb, de egyúttal a téli napforduló kezdő napja volt. Az esztendő leghosszabb éjszakája kedvez a rossznak, a gonoszoknak – tartották. A halottak idejének is gondolták, akik ilyenkor hazatérnek a családba. Az illendő fogdásukért sok helyen csináltak Luca-pogácsát. Ennek készítése közben jósoltak is: akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, a körül betegséget vagy közeli halált sejtettek. Belesütöttek ezekbe a pogácsákba férfineveket is, mely a jövendőbelit mondta meg.

Magyarország hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak - 1941. dec. 12.

            Korabeli anekdotával kezdem: Amikor az ügyeletes titkár jelentette az USA államtitkárának, hogy a magyar követ a Külügyminisztérium fogadójában van, hogy átadja a hadüzenetet, az államtitkárának meg kellett néznie a térképtárban, hogy hol is van Magyarország, mert nem tudta. Az utána elhangzó beszélgetés az ügyeletes titkár és az államtitkár között:

– Jó reggelt, jó reggelt! No, mi újság?

– Államtitkár úr, Magyarország hadat üzen nekünk!

– Miféle ország is ez a Magyarország?

– Kisebb királyság Kelet-Európában.

– És ki a király?
– Az jelenleg nincs.
– És ki akkor a vezetője?
– Horthy Miklós ellentengernagy, kormányzó őfőméltósága.
– Értem. És melyik tenger mellett fekszik ez az ország?
– Hát, tengere az nincs.
– És mi baja van velünk ennek az országnak? Van területi követelésük az USA-val szemben?
– Velünk nincs.
– Kivel szemben van?
– Romániával szemben.

– Miféle ország az a Románia?

– Az is egy kisebb királyság Kelet-Európában.

– És mért nem hajtják be rajtuk? Románia a mi szövetségesünk?
– Nem, államtitkár úr. Románia Magyarország szövetségese.

– Értem, mondta az államtitkár, majd kiment a fogadóhelységbe, és átvette a hadüzenetet.

            És mi volt az igazság: A Pearl Harbor-i japán támadás után Németország és Olaszország hadat üzent az USA-nak. A magyar kormány – a szövetségi szerződés értelmében – szintén lépésre kényszerült. 1941. december 11-én Bárdossy László miniszterelnök – a rendkívüli minisztertanácson – kijelentette: két lehetőséget lát, a diplomáciai kapcsolatok megszakítását az USA-val, vagy a hadüzenetet.

            Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és még néhányan ellenkeztek, ezért megállapodtak, hogy olyan szöveget fogalmaznak meg, ami de facto nem mondja ki a hadüzenetet, de szükség esetén úgy is értelmezhető.

            Bárdossy még az este tájékoztatta az USA budapesti követét Herbert Claiborne Pellt. A nagykövet kérdésére, miszerint „...ez a háborút jelenti...", a miniszterelnök határozott nemmel válaszolt.

            Később (1941. december 13.) német és olasz nyomásra a miniszterelnök szóban közölte a nagykövettel, hogy a nyilatkozat mégis a hadiállapotot jelenti. Pell a szóbeli formát nem fogadta el, így Bárdossy még az este jegyzékben jelezte az USA követségének: „...az USA, másfelől a Német Birodalom, Olaszország és Japán között fennálló háborús állapotot Magyarországgal szemben is fennállónak tekinti".

            Érdekessége ennek a hadüzenetnek, hogy az amerikai kormány nem fogadta el a hadiállapot beálltát, és a magyarok jegyzékét egyértelműen a németek nyomására tett lépésnek tekintette. Ezért csak 1942. június 5-én üzent hadat Magyarországnak, amikor Bulgáriának és Romániának is.

          A tényleges harci érintkezés azonban csak 1943. október 24-én történt, amikor amerikai bombázók először dobtak élesített bombákat magyar földre, bár ez csak „kényszervetés” volt. Az első amerikai célzott támadás 1944. április 3-án érte Budapestet. Magyarország területe fölött több amerikai pilóta lelte halálát, akik az Amerikai úton található katonai temetőben nyugszanak. A lelőtt pilótákat jól ellátott hadifogolyként kezelték a magyar hatóságok. Magyar szárazföldi reguláris csapatok soha nem kerültek harci cselekménybe amerikai katonákkal szemben.

Nemzetközi hegy-napra - december 11.

 Felül Argentína, alul Kína

 Felül Chile, alul Grand Canyon (USA)

A Világ legméltóságosabb hegye, az Uluru (Ausztrália)
Talán itt éreztem a legjobban magam

A bőség kosarából mindenki egyformán vehet?

Eladási trükkök - amire figyelni kell

Példák arra, hogyan ösztönöznek bennünket az üzletek, hogy többet költsünk, vagy hogy azt is megvegyük, amire nincs is szükségünk:

1. A hatalmas bevásárlókocsi

Sok boltban egyszerűen túlméretezettek a bevásárlókocsik: ez egyszerűen arra ösztönöz minket, hogy minél jobban töltsük meg, minél többet vásároljunk. Érdemes megfigyelni, hogy a kosarak is egyre nagyobbak lettek az elmúlt években, a görgős, húzható kosár használatával nehezebben érzékeljük, mennyit is vásároltunk valójában.

2. Ami fontos, az messze van

A nagyobb hipermarketekben látszik a legjobban, hogy a bejárattól viszonylag messze, sok esetben a legtávolabbi sarokba helyezik el az igazán szükséges termékeket, például az alapvető élelmiszereket, húsokat, tejtermékeket, pékárukat. Ezzel azt érik el, hogy a vásárlónak a lehető legtöbb termék mellett el kell haladnia, míg odáig eljut - útközben pedig nagy a csábítás arra, hogy fölösleges termékeket is betegyen a kosárba.

3. Időtlen időkig

A boltnak az a célja, hogy a vásárló minél több időt töltsön el ott, ezalatt pedig a lehető legtöbbet vásároljon. Részben ez az oka annak, hogy sok boltban szinte egyáltalán nincsenek ablakok, sőt, órák sem - így a vevő 2-3 órát is el tud tölteni anélkül, hogy figyelne az idő múlására.

4. Egyre kevesebb van benne

A "százas" papírzsebkendő igazából már csak "kilencvenes", mert az évek során eltűnt néhány darab a csomagolásból. A cigarettásdobozban az évtizedeken át megszokott 20 helyett csak 19 szál füstölnivaló bújik meg. A korábban két decis tejfölös pohárból "elpárolgott" fél deci. Persze van példa növekedésre is, igaz, nem pozitív példáról van szó. A WC-papír kartongurigájának átmérője megnőtt ugyan, csakhogy emiatt kevesebb lapot tekernek rá, mert a tekercs átmérője nem nőtt. A tartalom csökkenésével azonban a legtöbb esetben nem jár együtt az árak csökkenése, vagyis kevesebbet kapunk ugyanannyi pénzért - persze ez nem elsősorban a boltok, sokkal inkább a gyártók trükkje.

5. Mekkora is a leértékelés?

Ha elindul egy leértékelési hullám - például a ruházati üzletekben - több olyan boltot is láthatunk, amely nem fokozatosan növeli az árcsökkentés arányát hanem máregyből 50-70 százalékos kedvezményekkel nyit. Nem egy ilyen boltnál előfordul, hogy az akciók előtti napokban kissé felpumpálják az árakat, így kozmetikázták a leértékeléseket.

6. Akció = jutalom

A leértékelések, árengedmények egyfajta biológiai folyamatot indítanak el a vásárlók fejében. Az árengedményt ugyanis egyfajta jutalomként értelmezzük, erre az impulzusra pedig vásárlással, fogyasztással reagálunk. Ez pedig azzal jár, hogy sok szükségtelen, felesleges terméket is megvásárolunk: nem véletlen, hogy a boltok polcain oly' sok akciós címkét találunk, némelyek a leértékelés arányát mutatják százalékban, míg mások azt jelzik, hogy (elvileg) ez a legolcsóbb ár a választékban. Rendszeresen előfordul, hogy a termék egyáltalán nem leértékelt, csak úgy hirdetik, gyakori trükk, hogy a leértékeléseknél kommunikált eredeti árat csak nagyon rövid ideig használják

7. Biztos, hogy megéri?

Tipikus lehúzás, hogy drágább a termék, ha többet vásárolnunk egyszerre - pedig az áruházláncoknak elvileg ilyenkor kellene a legnagyobb kedvezményeket adniuk. Előfordult olyan eset, ahol megduplázták egy joghurt darabonkénti árát arra az időszakra, amikor tízesével (elvileg) olcsóbban lehetett volna megvenni. Az akció végeztével érdekes módon a joghurt ára is visszaesett a felére. Az is gyakori, hogy a kilogrammonkénti-darabonkénti árak különbségére játszanak, attól függően, mikor melyik éri meg jobban az boltnak.

8. 99, vagy egy híján 100?

Évtizedek óta bevett gyakorlat a magyar boltokban is, hogy 9-re, vagy 99-re végződnek a termékek árai. A pszichológia itt is fontos szerepet játszik: csak nagyon nehezen kerekítjük fel fejünkben ezeket az összegeket, inkább a kisebb összegre gondolunk, így olcsóbbnak tűnik minden.

9. A polcok sem véletlenül vannak úgy, ahogy

Érdemes megfigyelni, hogy a legtöbb esetben a drágább, márkásabb, reklámozott termék van a polcokon szemmagasságba helyezve, sokszor lábujjhegyre kell állnunk, vagy le kell guggolnunk ahhoz, hogy megtaláljuk az akciós, saját márkás árucikkeket.

10. Pont a gyerek szeme előtt

Sok helyen a pénztárak előtt a cukorkák, édességek úgy vannak elhelyezve, hogy a gyerekeknek szemmagasságba essenek, leginkább akkor, ha a bevásárlókocsi speciálisan kialakított ülőkéjén ülnek. Dietetikusok is felhívták a figyelmet arra, hogy a csokoládékat és nassolnivalókat tartalmazó pultok valóban alacsonyan helyezkednek el, a felnőttek esetében kézmagasságban, a gyermekek esetében szemmagasságban. Érdekes, hogy szinte sehol nincsenek egészséges élelmiszerek a pénztárak közelében kihelyezve, sőt, akciós termékeket, olcsóbb édességeket sem gyakran találunk a kasszáknál. (Forrás - Richpoi hírek)

Érdekességek száz évvel ezelőttről - Járta az ököl, a fütykös, sőt a fejsze is

          Ha a Veszprémvármegye című, száznégy évvel ezelőtti hetilap decemberi számait lapozgatjuk, sok érdekességre, furcsaságra bukkanunk. Mazsolázzunk ezek közül.

*

Száz évvel ezelőtt kapott letelepedési engedélyt Veszprémben az első cigány család. A Kolompáros família sok jót tett a város polgárainak, ezért megengedték nekik, hogy a Felső-város végén sátrat verjenek. December közepén a hőmérő mínusz 16 fok alá süllyedt, az újság "örömmel jelentette", hogy az "öreg dádék és a kis rajkók" meg vannak elégedve az új tanyájukkal, vígan élnek.

*

A közbiztonságra mindig sokat adtak. Veszprémben, a Cserhát utca egyik házába beállított egy férfi, aki minden áron a "nagyságával" akart beszélni. A cselédlány azonban nem ijedt meg az erőszakoskodó csavargótól, hanem rendőrt hívott, aki azután "lefülelte a basáskodó kéregetőt" – írta mindenki megnyugtatására az újság.

*

Száz évvel ezelőtt a Szenteste és a Szilveszter is vasárnapra esett. Ebben az időben a vasárnap igazi ünnepnek számított, a munka is tilos volt. Vásárlási szokásaink azonban már ekkor is hagytak kívánni valót maguk után. Ezt ismerte fel Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, aki rendhagyó rendeletet adott ki. Ebben kifejti, hogy "a nagy közönség ezen ünnepek alkalmával szokásos bevásárlásokat rendszerint" az utolsó napon végzi, ezért a magyar királyi miniszterelnökkel és a földmivelésügyi miniszterrel egyetértően megengedte, hogy december 24-én és 31-én "az ipari és a kereskedelmi telepeken az ipari munka, illetőleg adásvevés egész napon át végeztessék".

*

Ufóhír is volt mindig, csak száznégy évvel ezelőtt égi tüneménynek hívták. Balatonkenesén megfigyelték, hogy este 8 óra után keletről indulva az égen óriási fenyőfához hasonló, mindig szélesedő fényes égitest haladt át, mely a Balaton egész hosszában, mint fényes tükör volt látható. A tünemény mintegy fél óráig tartott. A fénysugár külső szélei tündöklő fényt árasztottak, míg a közepe homályos volt.

*

A korabeli sajtó is foglalkozott a hóeltakarítással. Száz évvel ezelőtt december közepén jött meg a hó. Napokig esett. Sőt a hóval egyszerre és váratlanul érkezett meg a "metsző, szinte tűrhetetlen hideg"; mínusz 16 fokra esett a higanyszál. A veszprémiek örömmel fogadták – hiszen már előtte két évig nem volt hóesés –, "csörgős szánokon" repültek a fehér hómezőkön. Úgy látszik, akkoriban még nemcsak szóban készültek fel a télre, mert "nagyobb forgalmi akadályokkal nem kellett megküzdeni", mindössze néhány percet késtek a vonatok. Veszprémből "15 kocsi éjjel-nappal fuvarozta a havat" – számolt be az újságíró megelégedetten.

*

Egy gyilkos fejére 1500 forintot tűztek ki. Ez a forint akkoriban nagy pénz volt, mert egy mázsa kukorica 5 forintba került. (300 mázsa kukorica ma sokmillió forintot ér.) Az ország csak azon nevetett, hogy elfelejtett a rendőrség személyleírást közölni.

*

Példaértékű hírt lehetett olvasni száz évvel ezelőtt. A Belügyminisztérium új "gyógyszer-szabvány"-t dolgozott ki a következő évre, mely a gyógyszerek árában "tetemes változást mutat"-ott. Ez manapság is el szokott hangzani, csakhogy akkor 58 gyógyszer ára olcsóbb lett, és egy sem emelkedett. Legjobban az antifebrin és az antipirin csökkent, 50-50 %-al. Lehet, hogy a gyógyszerek árát ma is a Belügyminisztériumnak kellene megállapítania?

*

A rendőri hivatal dobszó útján tette közhírré Veszprémben, hogy a kéregetéssel járó újévi köszöntés tilos.

*

Karácsony örömére "Jutas pusztán" a cselédek "kis mulatságot csaptak maguk között". Nem a legszebb karácsonyi hangulattal végződött, mert "a szesz annyira elbolondította a mulatozók fejét", hogy az ünnepség hatalmas verekedésbe torkollott. "Járta az ököl, a fütykös, ..sőt... a fejsze is". Még szerencse, hogy csak néhány embert kellett a kórházba vinni!

*

Az eladósodottaknak ajánljuk a figyelmébe: Az egyik úr, aki gazdag lányt vett feleségül boldogan nyilatkozott az újságírónak, rendkívül meg vagyok elégedve a nászéjszakámmal, mert "a hitelezőim éjjeli zenét rendeztek a tiszteletemre".

*

Korabeli vicc: A tárgyalás után az ügyvéd odaszól a védencének: Na! Nem mondhatja, hogy nem úgy beszéltem az érdekében, mintha a saját fiam volna! Mire a vádlott: Hát az is olyan nagy gazember, mint én?!

Veszprém város 18. századtól használt címere:

A labdarúgás világnapjára (A nők és a foci) - december 9.

     Nagymamán nagyon szerette a focit. A hetvenes években a televízió az egyetlen egy  csatornáján ritkán tudott focimeccseket közvetíteni. De a magyar válogatottat abban az időben jegyezték a világban (három magyar is tagja volt a világválogatottnak: Albert, Farkas, Mészöly), a Fradi is megnyerte a Vásárvárosok Európa Kupáját ( az UEFA Kupa elődjét). Nagymamám kedvence ugyan ki lehetett volna más, mint Albert Flóri. Szegény édesapám mindig mondta neki, egy hetven éves asszony hogy nézhet focit? De más hölgyet is ismertem, ismerek, akik szeretik és értik is a focit. Dehát mi focisoviniszták szívesen élcelődünk a hölgyeken. Én is ezt teszem:

A hölgyeknek a figyelmébe ajánlom ezt a néhány idegesítő kérdés elkerülését, amit egy régebbi újságban találtam:

Afrikai állatok

Tanzánia függetlenségi napja előtt is tisztelegve