Heine és a magyarok – születésének évfordulójára, 1797. december 13.

         Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidószármazású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelemfolyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.

          Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira.

(Wikipedia)

Első helyen állott nála. a szabadságeszmény. Vezérmotívuma ez később kibontakozó politikai költészetének, egyebek közt az 1849 októberében c. versének is, amelyben a magyar szabadságharc hőseiről emlékezik meg:

Ha e szót hallom, „magyarok”,

szűknek érzem német zekémet,

keblemben tenger kavarog,

és mintha trombiták köszöntenének!

(Forrás: Irodalom és művészetek birodalma)

Kosztolányi Dezső fordításában:

„Nem ölte meg horvát, orosz

Magyarországon, künn a csatatéren.

……….

Lehullt a végső bástya is

Magyarország vértől piros már –

……….

Ha hallom ezt a szót: magyar,

Szűk lesz a német plundra rajtam,

Zug és dörög a zivatar

És trombiták harsognak harci zajban!”