Élete és mártírhalála
Mindenki nagy megrendüléssel hallgatja, amikor sorolják az 1849-es, az 1956-os mártírokat, az első és a második világháború áldozatait, a Tito partizánjai által végrehajtott magyarírtás 40 ezer halottját. De arról érdemtelenül elfelejtkezett a magyar ember, hogy a Rákóczi-szabadságharcnak is volt mártírja. Igaz, csak egy, de azért róla is mindig meg kellene emlékezni, mert ő sem volt rosszabb hazafi, kisebb hős, mint akiket emlegetünk. A nóta szerint: „Piros bársony süvegem, Balogh Ádám a nevem”. Sok embernek az alakja a Tenkes kapitánya című klasszikus tévésorozatból ismerős. Kivégzése napján róla kívánok megemlékezni.
Béri Balogh Ádám (Vas vármegye, 1665 körül-Buda, 1711. február 6.) dunántúli római katolikus köznemesi család sarja, Balogh István (†1678) és Káldy Rebeka fia. A hagyomány szerint Hegyhátkisbéren született. A katonacsalád első ismert őse Balogh Péter, aki a 16. század végén Kapor és Tata várkapitánya volt. 1690 körül feleségül vette a későbbi hercegi család vagyonát megalapozó Festetics Pál és Tholdi Anna leányát, Festetics Juliannát. Hét gyermeküket ismerjük név szerint: Lászlót, Boldizsárt, Zsigmondot, Ádámot, Farkast, Katalint (1734-ben özv. Rosty Lászlóné) és Évát (Palotai Ferencné).
Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1695-ben Sopron vármegye rábaközi járásának főszolgabírája, a következő évben Vas vármegye commissariusa, majd 1700-ban az utóbbi megye főszolgabírája lett, s még 1702 nyarán is e tisztségében szerepel. 1704 elején csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló Károlyi Sándor kurucaihoz. Január 15-én Bercsényi Miklós főgenerális már ezereskapitányi pátensét is kiállította, s toborzókörzetül a Kemenesalját jelölte ki számára.
A kezdetben változó szerencsével folyó dunántúli harcok idején két vagy három ízben is visszatért, illetve elígérkezett a császár hűségére, s ebben nagy szerepe volt mindvégig császárpárti apósának. 1705-től azonban már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. 1706. november 6–7-én kitüntette magát a Győrvár és Egervár között vívott harcban: A győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. (Ebben az ütközetben fogta el Sibrik Gábor két társával együtt a császári csapattest parancsnokát, Hannibal Heister tábornokot is.) 1707-ben rajtaütött Rabutin tábornok seregén, és felvonulási útvonalának megváltoztatására kényszerítette. Portyái során kétszer is eljutott Bécsig. („Fakó lovam a Murza, Bécsalját ha nyargalja, Császár azt megsiratja!”– ismerjük a népdalból is.) Parancsnoka, Esterházy Antal tábornagy a győrvári diadal után többször is kérte a sikeres, elszánt és rettenthetetlen, de nehéz természetű, szókimondó ezredes előléptetését, de Bercsényi megakadályozta a tisztek egymás közti vetélkedésének elkerülésére hivatkozva.
A trencséni vereség után azonban Rákóczi a sorra elpártoló tisztekkel szemben előléptetésekkel jutalmazta a hűségében kitartókat, s ekkor, 1708. augusztus 9-én Balogh is megkapta a brigadérosi kinevezést. Hogy rászolgált a fejedelem bizalmára, azt már 1708. szeptember 2-án, Kölesdnél kivívott győzelmével bizonyította, amikor egy kiválóan kiképzett és felszerelt főként rác (ma: szerb) határőr lovasokból álló császári oszlopot semmisített meg. (Ez volt a kurucok utolsó győzelme!)
1709. augusztus végén – a Dunántúl feladásakor – ő is átkelt a Dunán, de 1710. júliusában visszavezényelték, és részt vett az utolsó dunántúli hadjáratban. Parancsnoka, báró Palocsay György tábornok betegsége és távozása után ő vette át a csapatok irányítását. Alig kétezer emberével három hónapon át harcolt a birodalom 25 ezer katonájával, akiket világhírű hadvezérek vezettek.
1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok (ma: szerbek) bekerítették, s a megáradt patak mocsarában a népdalokban is megénekelt Murza lova összerogyott, így Balogh Ádám fogságba esett.
Minden áron szerették volna, hogy átpártoljon, hiszen a háborúnak még nem volt vége, és a császáriaknak jól jött volna a népdalokban is szereplő Balogh árulása. Tábornoki rangot ígértek neki, és azt, hogy a Rákóczitól kapott somogyvári birtokot is megtarthatja.
Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, de hiába. 1711. január 31-én még gróf Pálffy János tábornagynak, a császár tejhatalmú megbízottjának is szóba hozta a dolgot a vajai értekezleten. A császáriak azonban dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek” tekintették Baloghot, ezért hallani sem akartak a kicseréléséről. Rákóczinak pedig már nem volt eszköze a kiszabadításához.
A labanc ígérgetések nem tántorították el Rákóczi hűségéről. Ekkor a Habsburgok megmutatták másik arcukat is, hogy a készülő béketárgyalások előtt megfélemlítsék a kurucokat. A Budai Várban vezetett halálozási anyakönyvben ez szerepel: „E hónap február 6-án reggel hűtlenségéért fejével fizetett Balogh Ádám, a lázadók vezére és ezredes”. (Nem örökíti meg emléktábla!) Tehát hibás az, ami sok könyvben szerepel, hogy Pesten, a belvárosi templom előtti téren végezte ki a hóhér.
(Balogh Ádám emléktáblája Külsővaton. Forrás: Wikipedia, MTI)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése