2024. február 5., hétfő

Mustár készítése tartósítószer nélkül

          Aki szereti a mustárt, annak érdemes megpróbálnia saját kezűleg elkészíteni. Egyedi íz, igazi gasztroélmény és tartósítószer sem kerül a finomságba.

Hozzávalók (30 dkg mustárhoz)
10 dkg mustármag, 1,5 dl ecet (6%-os), 1 dl víz, 1 teáskanál őrölt fehérbors, 2 teáskanál őrölt koriander, 1 teáskanál őrölt római kömény, 1 teáskanál cukor (nyers nád), 1 mokkáskanál só (természetes, nem finomított).
Elkészítése
1. Őröljük meg kávédarálón a mustármagot.
2. Keverjük hozzá az ecetet, fedjük le a tálat és tegyük egy napra a hűtőbe.
3. Másnap adjuk hozzá a többi fűszert és a vizet, majd keverjük össze alaposan.
4. Lefedve hagyjuk a hűtőben „pihenni” néhány napot, amíg összeérnek az ízek.
Praktikák
1. Az egy napos pihentetésnek az a magyarázata, hogy ennyi idő alatt a darált mustármag alaposan megszívja magát a nedvességgel, jól besűrűsödik az elegy, ez jó kiindulási alap az általunk elvárt sűrűség beállításához (amit a hozzáadott víz mennyiségével szabályozhatunk)
2. Ha valaki a sárgásabb mustárt kedveli, adjon a fűszerekhez fél teáskanál kurkumát, ettől gyönyörű sárga lesz.
3. Merészebbek kipróbálhatják mézzel vagy chilivel/cayenne borssal is, vagy a saját kedvenc fűszerrel.
4. Eddigi tapasztalataink szerint ezzel a recepttel - hozzáadott tartósító nélkül is - 2 hónapig eltartható hűtőben (lehet, hogy tovább is, de ennyi idő alatt mindig elfogyott ez az adag).
Mire jó a mustár?
      Költői kérdés, mindenki tudja, mire jó a mustár. Virslihez, hurkához, kolbászhoz, debrecenihez lehetőleg dupla adagban tunkolni. S legyen az asztalra készítve grillezéskor, amikor már serceg a zsír a tarjából. Ennyi? Ami azt illeti, ettől még nem lenne a világ egyik legismertebb fűszere. Pácokhoz, mártásokhoz, ecetekhez és salátákhoz, de még pástétomokhoz is számtalan felhasználási módja létezik. Emellett a mustár még napjainkban is sokféle betegség, bántalom ellen alkalmazott természetes háziszer, tessék csak például a mustártapaszra gondolni.
      A mustármagnak az évezredek során olyan sokféle gyógyhatást tulajdonítottak, hogy felsorolni is alig lehetne. Már említi a Biblia, a görögök és a rómaiak is használták felfúvódás, emésztési bántalmak ellen, a 16. század német füvésze, Mathiolus pedig egyenesen „mindent gyógyító panaceanak” mondja. A halászoknak a fáma szerint az alábbi recipe biztosította a gazdag zsákmányt: „Végy egy bukéta rózsát, maroknyi mustármagot és egy menyétlábat, csomagold be erősen és helyezd a hálódba, s meglátod, hogy milyen sok halat fogsz!” Gyógyító hatása és a babonás hiedelmek mellett már régtől kezdve becsülték a mustármagot, mint fűszert is.
       Apicius feljegyzéseiből tudjuk, hogy a mi asztali mustárunkhoz hasonló ízesítőt szívesen és gyakorta használtak a római konyhákon. A fűszerkönyv szerint a mustár „enyhén csípős ízű magvukért termesztett, a keresztesek (Brassicaceae) családjának szűkebb értelemben vett mustár (Sinapis) és káposzta (Brassica) nemzetségébe tartozó fajok gyűjtőneve, illetve a magjukból készült fűszer. Levelüket és megvastagodott levélnyelüket zöldségként, ízesítésre használják. A két legelterjedtebb mustárfaj a Földközi-tenger térségében őshonos fehér vagy angol mustár (Sinapis alba), illetve a himalájai eredetű szareptai mustár (Brassica juncea)”. (Forrás: Richpoi Hírek)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése