Magyarország hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak - 1941. dec. 12.

            Korabeli anekdotával kezdem: Amikor az ügyeletes titkár jelentette az USA államtitkárának, hogy a magyar követ a Külügyminisztérium fogadójában van, hogy átadja a hadüzenetet, az államtitkárának meg kellett néznie a térképtárban, hogy hol is van Magyarország, mert nem tudta. Az utána elhangzó beszélgetés az ügyeletes titkár és az államtitkár között:

– Jó reggelt, jó reggelt! No, mi újság?

– Államtitkár úr, Magyarország hadat üzen nekünk!

– Miféle ország is ez a Magyarország?

– Kisebb királyság Kelet-Európában.

– És ki a király?
– Az jelenleg nincs.
– És ki akkor a vezetője?
– Horthy Miklós ellentengernagy, kormányzó őfőméltósága.
– Értem. És melyik tenger mellett fekszik ez az ország?
– Hát, tengere az nincs.
– És mi baja van velünk ennek az országnak? Van területi követelésük az USA-val szemben?
– Velünk nincs.
– Kivel szemben van?
– Romániával szemben.

– Miféle ország az a Románia?

– Az is egy kisebb királyság Kelet-Európában.

– És mért nem hajtják be rajtuk? Románia a mi szövetségesünk?
– Nem, államtitkár úr. Románia Magyarország szövetségese.

– Értem, mondta az államtitkár, majd kiment a fogadóhelységbe, és átvette a hadüzenetet.

            És mi volt az igazság: A Pearl Harbor-i japán támadás után Németország és Olaszország hadat üzent az USA-nak. A magyar kormány – a szövetségi szerződés értelmében – szintén lépésre kényszerült. 1941. december 11-én Bárdossy László miniszterelnök – a rendkívüli minisztertanácson – kijelentette: két lehetőséget lát, a diplomáciai kapcsolatok megszakítását az USA-val, vagy a hadüzenetet.

            Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és még néhányan ellenkeztek, ezért megállapodtak, hogy olyan szöveget fogalmaznak meg, ami de facto nem mondja ki a hadüzenetet, de szükség esetén úgy is értelmezhető.

            Bárdossy még az este tájékoztatta az USA budapesti követét Herbert Claiborne Pellt. A nagykövet kérdésére, miszerint „...ez a háborút jelenti...", a miniszterelnök határozott nemmel válaszolt.

            Később (1941. december 13.) német és olasz nyomásra a miniszterelnök szóban közölte a nagykövettel, hogy a nyilatkozat mégis a hadiállapotot jelenti. Pell a szóbeli formát nem fogadta el, így Bárdossy még az este jegyzékben jelezte az USA követségének: „...az USA, másfelől a Német Birodalom, Olaszország és Japán között fennálló háborús állapotot Magyarországgal szemben is fennállónak tekinti".

            Érdekessége ennek a hadüzenetnek, hogy az amerikai kormány nem fogadta el a hadiállapot beálltát, és a magyarok jegyzékét egyértelműen a németek nyomására tett lépésnek tekintette. Ezért csak 1942. június 5-én üzent hadat Magyarországnak, amikor Bulgáriának és Romániának is.

          A tényleges harci érintkezés azonban csak 1943. október 24-én történt, amikor amerikai bombázók először dobtak élesített bombákat magyar földre, bár ez csak „kényszervetés” volt. Az első amerikai célzott támadás 1944. április 3-án érte Budapestet. Magyarország területe fölött több amerikai pilóta lelte halálát, akik az Amerikai úton található katonai temetőben nyugszanak. A lelőtt pilótákat jól ellátott hadifogolyként kezelték a magyar hatóságok. Magyar szárazföldi reguláris csapatok soha nem kerültek harci cselekménybe amerikai katonákkal szemben.