Szent Luca legendája
Lucia – magyarosan Luca – hazánkban nem tartozott a tiszteltebb női szentek közé, bár neve a misenaptárban megtalálható. Ma már az egyház sem tartja történelmi személynek, alakja inkább csak a legendákba él.
Csonka-Magyarország területén nem választották védőszentnek sem a templomok, sem a városok, sem a közösségek, mindössze néhány helyen volt a temetők, a temetőkápolnák patrónusa. Például a több megyét is magába foglaló hatalmas veszprémi egyházmegye területén semmilyen nyoma sincs ábrázolásának. A Történelmi-Magyarországot figyelembe véve is csak egyetlen helyen van faszobra, szárnyas oltáron is csak hét helyen tűnik fel. Magyar nyelvterületen keresztnévként is ritka.
A leány képzeletbeli élete azonban nem indokolja ezt az idegenkedést. A sziciliai Syracusea-ban született előkelő családban, valamikor a 3. század végén-. Fiatalon felvette a keresztény vallást. Beteg édesanyjával elzarándokolt Szent Ágota sírjához gyógyulásért könyörögni. Éjjel álmában megjelent Szent Ágota, aki ajánlotta, legyen Jézus jegyese. Felébredve kérte meggyógyult édesanyját, hogy ne adja férjhez, mert neki van már vőlegénye, Jézus. A mennyasszonyi ruha árát, továbbá örökségét szétosztotta a szegények között. Pogány jegyese azonban tovább udvarolt neki. Lucia még a saját szemét is kivájta – melyet a fiatalember oly szépnek talált –, és elküldte a tolakodó kérőnek az újabb elutasító válasszal. (A legenda szerint azért nem maradt szem nélkül, mert a Madonna még a szebb szemet ajándékozott neki.) A volt jegyes ekkor feljelentette a kormányzónál keresztény hite miatt, aki a bálványok előtti áldozattal akarta kényszeríteni. A Cornides-kódex szerint Luca e szavakkal tagadta meg a bálványimádást: „Istennek kellemes áldozat az szegényeket látgatni és segéleni. De miért immáran nincsen mit továbbá őnekik adnék, ennem magamat Krisztus Jézusnak adom és áldozom.”
A fejedelem ezután szűzi állhatatosságában akarta megszégyeníteni, és „kezdé bordélyba vonyatni, kit Szentlélek oly igen megnehezejte, hogy semmiképpen az helyről el nem indojhaték. Azt látván, mind kezeit, mind lábait megkötözék, és ezer embert készerejtének vonni, de még azok sem indojthatják el az helyről. Azokhoz ragasztanak ötven iga barmot, de azok sem tehetének indojtást az szent szűzen,” A fejedelem ekkor fenyőszurokkal és olvasztott olajjal leöntette, hogy felgyújtsák. Erre ő Jézushoz imádkozott, hogy a tűz neki ne ártson, mire a poroszlók tőrt döftek a torkába. De amíg imádkozott, addig nem halt meg.
Állhatatossága mellett egyéb jó tulajdonságait is említik, például nagyon szerette a házi állatokat,
Szelídségéért a szentek sorába emelték. Lucia kultusza az 5. században terjedt el Dél-Itáliában. A középkorban a szemfájósok, a vakok, a bűnbánó utcanők és a varrónők választották védőszentjüknek. Dante, aki sokszor fájlalta a szemét, különösen tisztelte.
Külföldön azonban kedvelt szent. A franciák még szigetet is elneveztek róla. Saint Lucia a Kis-Antillák szigetcsoportjának ívében fekvő szigetállam. 1979. február 22-én kiáltották ki a függetlenségét. Területe 620 km2, lakosainak száma mintegy 160 000. Mivel két Nobel-díjast adott, így lakosság arányában ők adták a legtöbb Nobelt-díjast a világnak (és nem mi!!!).
Ünnepe nem véletlenül került december 13-ra. A név a latin lux, a fény, a fényesség származéka. December tizenharmadik napja a mai naptár bevezetése (1582) előtt az esztendő legrövidebb, de egyúttal a téli napforduló kezdő napja volt. Az esztendő leghosszabb éjszakája kedvez a rossznak, a gonoszoknak – tartották. A halottak idejének is gondolták, akik ilyenkor hazatérnek a családba. Az illendő fogdásukért sok helyen csináltak Luca-pogácsát. Ennek készítése közben jósoltak is: akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, a körül betegséget vagy közeli halált sejtettek. Belesütöttek ezekbe a pogácsákba férfineveket is, mely a jövendőbelit mondta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése