2020. július 3., péntek

H. Barbócz Ildikó: Szélzúgás - - - - (Balatoni tűnődések VII/3.)

           Egy vasárnap délután olvasás közben a hirtelen beálló csöndre lettem figyelmes, mely már huzamosabb ideje hiányzott. A híres balatoni szél muzsikált több mint egy napja, zúgott egész éjszakán át meg-megújuló és elcsendesedő rohamokban, de folyamatosan. Az ébrenlétből az álomba ringatott, az álomból a felerősödő süvöltésbe. A nappal engedte látni az udvaron növő óriás platán izmos ágainak ritmikus hajladozását, mely egyrészt összjátéknak tűnt, másrészt a szél kedve szerinti hajladozásának, bókolásának. A fák zöld ágrácsai között a szürkébe borult ég töredezett mozaikjai. Délutánra, a hirtelen beálló örömteli csöndben fehér foltosan az égbolt klasszikus kékje bukkant elő, a sziesztában ezen pihent meg a szemem, miközben Keresztury Dezső füredi verssoraiban gyönyörködtem:
„De hiába, a fő gyógytényező
ma is a víz, a napsütés, a béke,
egy-egy jó séta, a szív csendessége,” (Orvos)
„Lágyan hordjon ölében a szél, az eső simogasson,
tündér táj derűjét oltsa szívünkbe dalod.” (Balatoni szél)
„A Bakony zuzmarás leheletétől
tömzsi hegyek karéja védi meg,
szőlős lejtőire arany-zöld fény dől,
barack virul ott s mandula-liget.”
A költő témái közt szerepelt még a Berzsenyi-ünnepség, a sirályok, a Kiserdő, a part, a Kéki-dal, a Tagore sétány, a hajdani Játékszín, Csopak, Balatonszőlős, a dombok, a pincék. A költeményben megénekelt barackfák és mandulafák mind a mai napig jellemzői ennek a tájnak, és naiv szemem sok hasonlóságot fedezett fel bennük. Janus Pannonius dunántúli mandulafái nagy zöld szemekkel hajolnak ki a kerítéseken. 
A kikötőben árboc-zene, földöntúli, de stílszerűen inkább vízentúli muzsika, amikor a megfeszített kötélhúrok az égbetörő ezüst vitorlarúdnak csapódnak a tobzódó hullámok mozgására, ütemesen vagy ütemtelenül, különféle ütőhangszereket idézve, rapszodikusan a viharos, süvítő szélben. A móló két oldalán egész vitorlássor képezi az alkalmi zenekart, a karmester a szél maga, szeszélyeire bízva a játék. A közönség is alkalmi, az emberek jönnek-mennek, le s föl sétálnak a kikötőben. Kedvem lenne Petőfivel megkérdezni tőlük:
„Látjátok ezt a táncot? /Halljátok e zenét?”
Balatonfüred, 2013. május

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése