![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL8vfEZaLVgRV9Qu_FwhZ4ByJG5BW66xv1EEactpqAQyYDaYaCPKhSnqbubaiwYHaBHP1jmQC3am1_9Ukjv1g3Ystml3l0_dU1IQ1NuzVrIiS0PLyp5wifZxnAkNxzpMtf2oWg2OTLXFA/s200/Barb%25C3%25B3cz+Ildik%25C3%25B3.bmp)
„De hiába, a fő gyógytényező
ma is a víz, a napsütés, a béke,
egy-egy jó séta, a szív csendessége,” (Orvos)
„Lágyan hordjon ölében a szél, az eső simogasson,
tündér táj derűjét oltsa szívünkbe dalod.” (Balatoni szél)
„A Bakony zuzmarás leheletétől
tömzsi hegyek karéja védi meg,
szőlős lejtőire arany-zöld fény dől,
barack virul ott s mandula-liget.”
A költő témái közt szerepelt még a Berzsenyi-ünnepség, a sirályok, a Kiserdő, a part, a Kéki-dal, a Tagore sétány, a hajdani Játékszín, Csopak, Balatonszőlős, a dombok, a pincék. A költeményben megénekelt barackfák és mandulafák mind a mai napig jellemzői ennek a tájnak, és naiv szemem sok hasonlóságot fedezett fel bennük. Janus Pannonius dunántúli mandulafái nagy zöld szemekkel hajolnak ki a kerítéseken.
A kikötőben árboc-zene, földöntúli, de stílszerűen inkább vízentúli muzsika, amikor a megfeszített kötélhúrok az égbetörő ezüst vitorlarúdnak csapódnak a tobzódó hullámok mozgására, ütemesen vagy ütemtelenül, különféle ütőhangszereket idézve, rapszodikusan a viharos, süvítő szélben. A móló két oldalán egész vitorlássor képezi az alkalmi zenekart, a karmester a szél maga, szeszélyeire bízva a játék. A közönség is alkalmi, az emberek jönnek-mennek, le s föl sétálnak a kikötőben. Kedvem lenne Petőfivel megkérdezni tőlük:
„Látjátok ezt a táncot? /Halljátok e zenét?”
Balatonfüred, 2013. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése