972-ben Raguza védőszentje lett, és az erődítményekre, épületekre, a főtérre felkerült Szent Balázs óvó szobra, a pénzekre, zászlókra arcképe. A legnagyobb templomot is róla nevezték el.
A világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városa 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.
Pilei-kapu (Gradska Vrata Pile): Ez volt a megerősített városközpont főbejárata. A reneszánsz külső kapu 1537-ben, a gótikus belső 1460-ban épült. A többszintes, lőrésekkel tagolt kapuhoz egy 1471-ben épített háromívű kőhíd, és az ennek folytatását képező felvonóhíd vezet. A híd alatt – a várárok helyén – ma park áll. A kapubástya felvonószerkezetének nyílásai között, a reneszánsz ív fölötti kőfülkében Ivan Meštrovićnak Szent Balázst megformázó szobra áll, bal kezében Raguza modelljével. A középkorban a 14 segítőszent közé sorolták. Tisztelete Keleten a 6. századtól, Nyugaton a 9. századtól terjedt el. Az orvosok, a gyertyaöntők, a posztókereskedők, a fúvószenészek védőszentje. Ünnepe a nyugati kereszténység körében: február 3., a keletiben: február 11.
Alatta Jókai egyik regényének címadója, a „három márványfej” látható. A kapu mögötti kőfalon – a volt Pile-toronyban – megismétlődik a Szent Balázs-faragvány, ez is Ivan Meštrovićnak, a híres horvát szobrásznak a 20. sz. elején készült műve. A középkorban a kapuk előtti felvonóhidat sötétedéskor felhúzták, a kapukat bezárták, majd a kulcsokat átadták a rektornak.
(Szöveg és kép: Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból, melyet húgom tart a kezében a felső képen 2013. szeptember 18-án.)
(Szöveg és kép: Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból, melyet húgom tart a kezében a felső képen 2013. szeptember 18-án.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése