Az emberiség ősidők óta nagy ünnepségeket rendezett az óesztendő búcsúztatására és az újév köszöntésére. Somló vidékén újév napján egy ifjonc egy öreget (vagy öregembermaszkot viselőt) vert végig a falun – jelképként, hogy az óévet az új esztendő váltja fel. Újévkor a népi hagyományok, a szokások és hiedelmek – akárcsak az év más ünnepein, jeles napjain – az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak; például szokás volt az első napon a gyümölcsfák megfenyegetése a bő termés érdekében. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó: szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. E naphoz illő hiedelem: ki mint kezdi az évet, úgy éli végig. Az újévi szerencsejelképek, a malac, a lencse, a patkó, a lóhere, a kéményseprő régi szokás tanúi.
• • •
A disznó a rómaiaknál a szaporodás jelképe volt, a disznóhúsevés pedig a szerencsét ígért. Keleten kövérsége révén a disznót a bőség szimbólumaként ismerik. A magyar népélet egyik szertartása volt a téli napforduló táján lebonyolított disznóvágás, mivel azt tartották, hogy az előretúrja az évet, illetve a szilveszteri malacpecsenye-fogyasztás, mely meghozza a szerencsét.
• • •
Az ennivalók közül is sok hiedelem alakult ki. A főzelékekből a lencse evése ajánlatos, mivel a formája hasonlít a pénzérméhez, így biztos, hogy szerencsét hoz. Tiltott viszont a szárnyas, mivel a baromfi köztudottan kikaparja a háztól a szerencsét. Vidéken sok helyen még ma is egész kenyeret tesznek az asztalra. A szokás eredeti oka: egész évben kerülje el a családot az éhezés. A kocsonyának egykor főként a lányos hátaknál volt nagy keletje. A néphit szerint ugyanis szilveszterkor este a lányoknak ki kellett tenni a kocsonyából kibányászott csontot az udvarra, és akiét elvitte a kutya, az az új évben biztosan férjhez megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése