A balatonfüredi Balatoni Panteont a szanatórium színházterme alatti fedett sétányon alakították ki. Itt azoknak a kiváló íróknak, költőknek, tudósoknak, kutatóknak állítanak emléket, akik Füredről írtak, vagy fontosat tettek a városért. Sokan vannak; közülük most megemlékezem Jaroslav Hasekről (Prága, 1883. április 30.-Lipnice, 1923. január 3.).
A világhírű cseh humorista és szatírikus író domborműves emléktáblája (bronz, márvány) büszkén hirdeti, hogy Balatonfüredről is írt. Fő művét, a Svejket több, mint hatvan nyelvre fordították le.
Csodaszép kilátás nyílt a vidékre. A lefelé hajló hegyoldalak zöldeskék köntöst öltöttek, a leveles szőlőtőkék végtelen sorokban húzódtak alá, helyenként kék foltokat hagyott rajtuk a szőlőragyát irtó gálicoldat. – A lejtőn mindenfelé csupa szőlőskert, a levélrengetegből itt-ott sárgán bukkant fel a csőszkunyhó zsúpteteje, alantabb kukoricaföldek pásztázták a hegy lábát, még odébb pedig a smaragdszínű legelőkről elhalón hangzott fel a kolompok csengése és a tehenek bőgése. – A réteken túl nyújtózott a végtelenbe a Balaton tava, amint errefelé büszkén mondják, a „magyar tenger”. Hullámzó, zöld vizének tükre a láthatáron egybefolyt az ég szín kékjével, amelyen fehér csíkokat vont a füst, ha gőzhajó iparkodott parttól part felé. A tó hossza Boll János birtokától Veszprémig meghaladja a százhuszonöt kilométert. – Igen, ez itt előttünk a magyar tenger, hullámaival, viharaival és mondáival, vízi tündéreivel, akik az est sötétjében a halászokat csónakostul a tó mélyére húzzák, boszorkányaival, akik éjfélkor kilopják a halásztanyákról a kisfiúkat, és szétmarcangolt holttestüket a küszöb elé teszik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése