Öltönyös világ, avagy miért tartunk itt?

            Volt egyszer egy pásztor, aki egy magányos helyen a juhait legeltette. Egyik nap megáll mellette egy vadonatúj metálszürke hatalmas limuzin. A vezetője egy  elegáns öltönyös, magabiztos fiatalember. Megkérdezi a pásztort: –Ha megmondom magának, hogy hány juha van, nekem ad egyet?

            A pásztor ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra, és nyugodtan azt mondja: –Rendben. A fiatalember odamegy az autójához, összeköti a mobiltelefonját a notebookjával, az Interneten felmegy a NASA oldalára, GPS helymeghatározójának segítségével letölt egy megfigyelő műhold képet a környékről, megnyit egy adatbankot, egy szkennelő-programmal, összeszámolja a juhokat, majd egy 15 oldalas jelentésben kinyomtatja. Aztán odafordul a pásztorhoz, és azt mondja: –Pontosan 87 juha van itt a környéken.
            –Igaza van, – válaszolja a pásztor. –Válasszon ki egy juhot magának. –A fiatalember kiválaszt egy nem túl nagy, de szép bundájút, beteszi az autó csomagtartójába. A pásztor ránéz, egy kicsit gondolkozik, aztán megszólal:
            –Ha megmondom magának, hogy mi a foglalkozása, visszaadja? A fiatalember nagyképűen rábólint. A pásztor erre azt mondja:– Maga tanácsadó. – Honnan jött rá? - kérdezi.

            –Nem volt nehéz. – feleli a pásztor.
            –Először is: idejön anélkül, hogy bárki is hívta volna. –Másodszor: egy juhot akart fizetségül, hogy megmondja nekem azt, amit úgyis tudtam.  –Harmadszor: fogalma sincs arról, amivel én foglalkozom. Úgyhogy most adja szépen vissza a pulikutyát!