2019. január 8., kedd

A Magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/4.

Eduard von Engerth: Ferenc József és Erzsébet koronázása (1872; részlet; A Szépművészeti Múzeum tulajdona. Találtam: museum.hu)

            Ferenc Józsefnek a Szent Korona nélkül soha nem lett volna lehetősége a koronázásra. Három évig Debrecentől Szegeden, Aradon keresztül, Szászka és Orovica közti hegyekben, Nagyvárad környékén rengeteg földmunkát végeztek, sok embert kihallgattak, vesztegettek meg, de az orsovai Fehér Bárány fogadónál nem jutottak tovább. 1852 nyarán Ferenc József – Kagler hadbíró tehetetlenségét megelégelve – új rendőrfőnököt (Kempelen von Fichtenstam) nevezett ki, aki nagy lendületet vitt a nyomozásba. Elhatározta, hogy Kossuth Lajos környezetében lévő emigránsok között próbálkozik. A kiválasztott ügynököt – Wargha Istvánt – már korábban beszervezte a titkosrendőrség, 1853 elején több megbízatásban is sikerrel járt. A rendőrfőnök április közepén közölte Warghával, hogy Londonba kell utaznia, és be kell férkőznie Kossuth belső köreibe. Bizalmas kapcsolatot kell kialakítania, hogy minél több információt gyűjtsön a Szent Korona hollétéről. Wargha Londonban találkozott egy rossz anyagi körülmények között élt egykoron főhadnaggyal, de az a nevét nem árulta el, a „Szűcs” nevet használta. Soha nem derült ki az igazi neve. Éppen Orsován volt menekült, mikor Szemere Bertalan megérkezett a ládával. 1849 augusztus 24-én „Szűcs” parancsot kapott a minisztertől, hogy 25–30 válogatott katonával álljon készenlétbe a Cserna-folyó melletti vámháznál, majd miután a kocsi megérkezett a regáliákkal, Szemere parancsára „Szűcs” is felszállt a kocsira, és jelen volt a láda elásásánál.  Másnap térképet rajzolt a láda helyéről hat példányba, majd „Szűcs” egy példányt a csákójába rejtve elvitt a Törökországban tartózkodó Kossuth Lajosnak. Kossuth elvette – biztonsági okokra hivatkozva – „Szűcs” példányát is, de már addigra a főhadnagy készített egy másolatot. Ezt magas jutalomért átadta Warghának..  Így került a rejtekhely dokumentuma von Fichtenstamm birtokába. Wargha Istvánt elérte a kettős ügynökök sorsa, két nappal a dokumentumok átadása, és a beszámoló után különböző indokokkal börtönbe zárták. A rendőrfőnök, miután a rejtekhely rajza a kezében volt, magához rendelte Kegler hadbírót – aki előzőleg több ásatást végzett Orsova területén, ezért jól ismerte a terepet –, és megbízta az ereklye felkutatásával. A hadbíró Temesvárról hozatott 31 főt, majd 30 lépés sugarú kört jelölt ki a feltételezett helyen. Az első ásónyom szeptember 6-án, az esti órákban sértette fel a piszkos szürke talajt, majd szeptember 9-én fél 9-kor az idős határőr – Ion Morosina – kapája vasnak ütközött. A lakatok letörése után szomorú látvány tárult a szemük elé: a vizes talaj és a folyamatos áradások, a mostoha körülmények sok kárt okoztak a láda tartalmában. A vasládát bűzös, rothadt anyag töltötte ki. A koronázási palást teljesen átnedvesedett, finom selyméből koszos víz csorgott. A koronázási kard átrozsdásodott, az országalma kettős keresztje letörött. A selyem zsákokba burkolt jogar azonban sértetlen maradt. A Szent Koronán is számos sérülés keletkezett, a korona bélése elrohadt, az abroncsról és oromzatról számos drágakő letört, az egyik csüngő levált, a forrasztásoknál is voltak elváltozások. A ládában még voltak iratok, párnák, koronázási terítők, kengyelek, illetve két pár lábbeli, vászonból, selyemből készült zsákok, párnák, amik szinte teljesen elrohadtak, és bűzös masszává álltak össze, de az aranyból készült tárgyak nem károsultak. Aprólékos átkutatás után rátaláltak a koronáról letört rubinra, a csüngőre, valamint az országalma letört arany kettős keresztjére is. Szeptember 10-én érkezett Orsovára az Albecht főherceg nevű hadihajó, mely elszállította a regáliákat. 11-én indult, és 15-én érkezett Budára. A fogadó csoportban Albrecht főherceg vezetésével jelen voltak többek között Ranolder János veszprémi, Fábry Ignác kassai püspökök, Seitovszky János biboros, illetve Esterházy Pál herceg. 16-án a ládát hatlovas hintón ágyúdörgés és harangzúgás közepette a Híd utcán, a Színház téren, a Dorottya utcán át a Lánchídon vitték át a Budai Vár kápolnájába. Itt közszemlére tették a koronázási ékszereket. Szeptember 19-én Bécsbe vitték Ferenc József elé, majd két nap múlva visszatért őrzési helyére, a Budai Vár kápolnájába.
            A korona utoljára 1916. november 21-én töltötte be a neki szánt szerepet, amikor is az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt avatták vele királlyá Budapesten, a Mátyás-templomban.
            1944 novemberében Németországba került, és csak 1978. január 5-én kaptuk vissza. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése