2019. január 12., szombat

Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Sztálin irányítási módszereiből

Az arab tavasz kapcsán nap mint nap hallunk a diktátorokról. Szerény véleményem szerint ezek a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett. Ehhez kívánok újabb adalékot nyújtani.
Az egyszerre „fentről” és „lentről” szervezett megtorlások, koncepciós perek végigkísérték a szovjet rendszer történetét. Néhány példa ennek alátámasztására.
 (Robert Service, az orosz történelem professzora, Oxford University): „Sztálin véres eszközökkel, ugyanakkor fesztelenül, udvaroncai körében, fekete-tengeri villákból és kremli lakásokból, vacsorák, mulatságok közepette gyakorolta hatalmát. Titkos, s furcsamód bensőséges világ formálódott, amelyet gyilkosok, fanatikusok, degeneráltak és kalandorok tetterős és színes köre alkotott. … Társai élete egy hajszálon függött, egymást ölték, hogy életben maradhassanak, pisztollyal a párnájuk alatt aludtak. Mégis már-már vallásosan hittek a bolsevizmusban, amely annyi ember halálát igazolta…”
Az 1917 utáni néhány év polgárháborúja alatt számtalan kegyetlenség, embertelenség történt mindkét oldalon (fehérek–vörösök). Ebből egy tipikus példa a raszkazacsivanyije (kozáktalanítás). A polgárháború alatt a vörös katonák a fehérekhez húzó sztanyiák közül jó néhánynak a teljes férfilakosságát kiirtották 16-tól 60 éves korig.
Ezek a polgárháborús állapotok éledtek újjá a Szovjetunióban az 1930-as évek első felében, bár ekkor semmilyen fegyveres konfliktus nem zajlott. De ebben az időben ment végbe a mezőgazdaság teljes kolhozosításának jelszava alatt végrehajtott genocídium a viszonylag jómódú parasztság ellen; ez pedig egy idő után elkerülhetetlenül éhínségbe torkollott. Ukrajnában és a Kubán vidéken legkevesebb hétmillió ember, a gyéren lakott Kazahsztánban pedig legalább egymillió-kétszázezer ember pusztult éhen, esett a deportálások áldozatául.
A szovjet államban sok minden a diktátor pillanatnyi hangulatától függött. 1937-ben és 1938-ban például a kivégzési és letartóztatási kvótákat a politikai bizottság, mindenekelőtt Joszif Sztálin állapította meg. Sztálin szeszélye nyomán az 1930-as évek második felében Szovjetunió-szerte letartóztatták például a bélyeggyűjtőket, mint külföldi cserepartnereikkel levelező potenciális kémeket. Börtönbe vetették a homoszexuálisokat, meg az eszperantistákat – az utóbbiakat annak ellenére, hogy az első világháború előtt Sztálin egy ideig maga is lelkesen tanulta az eszperantót mint a leendő világforradalom nyelvét.
Sztálin Szvetlanával az 1930-as évek elején egy nyaraláson

Sztálin kettősségének árnyaltabb bemutatása érdekében egy érdekes epizódot mutatok be. Sztálin rendszeresen levelezett kislányával – degenerációt súroló módon. (Gyerekeivel kialakult – egyáltalán nem szokványos – kapcsolatáról külön részben foglakozom.) Amikor valamelyik testőrétől megkapta a „sürgős” jelzéssel ellátott „napiparancsot” lányától, mindent félretéve, hamiskás mosollyal azon nyomban alázatos választ kanyarított, amelyet olykor részletesen megvitatott az éppen jelen lévő országnagyokkal. Sőt, néha alá is íratta velük a hivatalos levelezés bürokratikus stílusát utánzó cédulákat, amelyekben „verebecskémnek”, legyecskémnek”, „kedves gazdaasszonyomnak” és „életem értelmének” nevezte a címzettet. Az is előfordult, hogy ennek kedvéért félretette a vaskos albumokat, amelyekkel szokás
szerint késő délután állított be Nyikolaj Jezsov, a politikai rendőrség főnöke, hogy aláírassa a likvidálandók névsorát, akiknek rövid, gépelt életrajza mellé emlékeztetőül csatolták fényképeiket is. (Egyszerűen érthetetlen, hogy tudott „életem értelmének”  kedvesen írni két teljesen ártatlan ember halálos ítéletének meghozatala között, akiknek szintén voltak „verebecskéi”!)
 (Forrásom: Kun Miklós: Oroszország válaszúton, Akadémia Kiadó, Budapest, 2005.)
Vicc a korról:
A Kremlben megállapodástervezetet készítenek elő a Szovjetunió és a Vatikán közti megbékélés alkalmából, a tervezet így kezdődik: "A Szovjetunió ünnepélyesen elismeri, hogy a világot Isten teremtette hat nap alatt. A Vatikán pedig a maga részéről elismeri, hogy e hatnapos terv kivitelezése során Isten mindvégig a Vörös Hadsereg döntő erejére támaszkodott".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése