2019. január 7., hétfő

A magyar Szent Korona hányattatott történetéből 4/3.

          1848. decemberében a császári hadak már Pest városa előtt álltak, ezért az országgyűlés Debrecenbe költözött a koronázási ékszerekkel együtt. A Budai Várban őrzött regáliák elszállítása komoly problémákat jelentett, hiszen a Dunán jégzajlás miatt csónakkal nem lehetett átkelni. Ezért más átjárás híján csak a félig kész Lánchídon volt lehetőség, ahol lovas kocsik nem járhattak, csak a katonaság vonult át a nyers szerkezetre fektetett pallókon.
            A Szent Korona őrzésére biztosított gránátosokat feleskették, hogy az életük árán és vérük által is megvédik a regáliákat. A Lánchídon a kocsi lépésben haladt a vészesen nyikorgó jeges deszkapallókon. A kerekek nyomása alatt pattogott az átfagyott, merev fa. Félő volt, hogy a jeges deszkapallón megcsúszik a nehéz kocsi, vagy elpattan egy falap, és a felborult kocsiról a súlyos láda átszakítja az ideiglenes járdát, és a Dunába esik. A kocsi végül szerencsésen átért a pesti oldalra. A menekülő tömeg miatt azonban csak nagy nehezen tudták felrakni a ládát a Szolnok felé tartó vonatra. Miután a kísérők elfoglalták a számukra kijelölt helyeket, érdekes dolog történt. Egy jól öltözött idegen kereste meg Bónis Sámuel képviselőt, a szállítás felelősét, és azzal az ajánlattal állt elő, amennyiben a rábízott ládát átrakatja a Vác felé tartó vonatra, és így a Pest felé tartó császári csapatok számára átadja, több százezer forintra számíthat. Ő azonban töltött pisztolyt húzott elő a zsebéből, és megfenyegette az ismeretlent. Bónis a Szent Koronát Debrecenben átadta Kossuth Lajosnak. 1849. május 21-én a honvédek visszafoglalták Buda várát, így a magyar kormány és a Szent Korona is visszatért Buda várába. 1849 júniusában az orosz haderő színrelépésével a szabadságharc elveszett. Szemere Bertalan belügyminiszter ragaszkodott hozzá, hogy a koronázási ékszereket a kormánnyal együtt el kell menekíteni Pestről. Kossuth beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy ezentúl a regáliákról  Szemere Bertalan gondoskodik. Szemere először Szegedre vitette a ládát, ahol szobájában őrizte. Július 25-én Nagyváradra (ma: Oradea; Románia) vitette, ahol a püspöki palota falai közt helyezte el. Majd Aradon (ma: Oradea; Románia) ismételten Szemere szobájában talált menedéket. 24-óra elteltével érkezett a hír a temesvári csata (ma: Timisuara; Románia) elvesztéséről. Szemere konzultált Kossuth Lajossal a láda sorsáról, hogy ne juthasson Ferenc József kezébe. Kossuth azt mondta, hagyja az aradi vár (ma: Arad; Románia) pincéjében.  De Szemere Aradról Lugosra (ma: Lugo; Románia), majd Karánsebesre (ma: Caransebes; Románia) hajtatott, ahol egy bányában kívánta elrejteni a szabadságharc hiteles iratait. Az ottaniaknak azonban szemet szúrt a több lakattal lezárt láda, volt egy asszonyság, aki meg is kérdezte, hogy nem a Szent Koronát rejtegeti-e? Szemere látta, hogy tovább kell mennie, de ekkorra már nagyon fáradt és elcsigázott volt, ezért megkérdezte a vele menekülő külügyminisztertől, ő mit tenne. Batthány Kázmér ezt javasolta: „törd össze és vesd a Dunába”! Szemere – szerencsére – nem így cselekedett. Külföldre azonban nem akarta vinni az ereklyéket. Augusztus 15-én érkezett Orsovára (ma: Orsova; Románia) a Fehér Bárány fogadó épületéhez. A belügyminiszter augusztus 17–18-ra virradó éjjel vitette ki a ládát a fogadó épületéből, és a fogadó mellet lévő 145. számú házba cipeltette, majd méretes gödröt ásatott, és oda elföldeltette. Tetején tüzet gyújtottak, és elegyengették a földet. Másnap séta közben döbbenten látták, hogy más is végzett ott földmunkát. Rögtön jelentették Szemerének, aki teljesen magába roskadt, és azt mondta „összetöröm és a Dunába dobom, elegem van belőle”! De Házmán Ferenc, az első felelős magyar minisztérium belügyi államtitkára szembe szállt vele. Erre Szemere lemondott a hirtelen jött tervéről, Házmán pedig magára vállalta a korona elrejtését.
           „Választásunk emberi kultúrától érintetlen helyre esett. Három fahídon átkelve balra egy csalitos tüzest találunk.” Házmán naplóbejegyzése nem kevés fejtörést okozott a korona után szaglászó osztrák kopóknak. A láda áthelyezését két lépcsőben oldották meg. Augusztus 18-áról 19-ére virradóan kiásták a ládát, amit a miniszteri kocsi ülésének helyére tettek. A Szent Korona így szállításra kész állapotba került, de kevés volt a lovuk, ezért Házmán cselhez folyamodott: a menekülők eladó lovait kérte el, úgymond, próbaútra. Gyors vágtába érkeztek a helyszínre. Miután meggyőződtek, hogy nem figyeli őket senki, mély gödröt ástak két fűzfa között, és belehelyezték a ládát. Ezután betemették, a tetejére minden közelben található növényt ráhordtak álcának. Majd esküdt tettek, hogy amíg Magyarország sorsa jobbra nem fordul – titkukat megőrzik. A szerszámokat a közeli patakba rejtették, majd visszatértek a Fehér Bárány fogadóba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése