- Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. Én csak háromszor, mindegyik új titkárnőmet kipróbáltam, de csak egyszer-egyszer.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor én is.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez, és Te teljesen búskomor lettél? A bankigazgató felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására megbeszélni a feltételeket …
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. Azóza is ebben a szép családi házban élünk. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és csak Párizsban lehetett megműteni? És nem volt elég pénzünk a műtétre. Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására …
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! Nagyon hálás vagyok érte! És harmadszor?
- Hááát… Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni? És senki sem hitte, hogy belőled polgármester lehet, mert az akkori polgármester kiválóan dolgozott. Csak én hittem.
- Igen, emlékszem.
- És egy évvel a választás előtt a felmérések szerint hiányzott ezerkétszáz szavazatod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése