- Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a még mindig bombázó feleségének. Én csak háromszor, mindegyik új titkárnőmet kipróbáltam, de csak egyszer-egyszer.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor én is.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez, és Te teljesen búskomor lettél? A bankigazgató felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására megbeszélni a feltételeket... …
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. Azóta is ebben a szép családi házban élünk. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és csak Párizsban lehetett megműteni? És nem volt elég pénzünk a műtétre fiatal magyaroknak. Nos, akkor a professzor felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására megbeszélni a feltételeket…
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! Nagyon hálás vagyok érte! És harmadszor?
- Hááát… Emlékszel, amikor a fejedbe vetted, hogy polgármester leszel? És senki sem hitte, hogy belőled polgármester lehet, mert az akkori polgármester kiválóan dolgozott, nagyon népszerű volt. A pártod is csak nehezen indított, így is csak azért, mert Te búskomorságba estél. Nem tartottál még választási gyűléseket sem. De én hittem benned.
- Igen, emlékszem.
- És egy évvel a választás előtt a pártod felmérése szerint hiányzott háromezer szavazatod… Hát, nyakamba vettem a várost és az egész ország csodálkozására - igaz, csak néhány szavazattal -, de megnyerted a választást. Azóta három cikluson keresztül Te vagy a polgármester.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése