Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére 1894. június 23-án Párizsban ült össze az a kongresszus, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését. Rá két évre Athénben megrendezték az első újkori olimpiát.
Az első újkori olimpia 1896. április 6-tól április 16-ig tartott. A játékokra 14 országból 285 sportoló gyűlt össze, hogy 43 versenyszámban mérje össze tudását.
Kicsit kevesebben voltak, mint most, a huszonegyedik században, de akkortájt a világ országainak többségében azt sem tudták, mi a sport, s mai értelemben vett versenyzésről csupán Európában és az amerikai kontinens északi felében lehetett szó.
Nők – akárcsak az ókorban – még nem lehettek jelen sportolóként, de legalább beléphettek a stadion nézőterére, nem kellett súlyos büntetéstől tartaniuk.
Nők – akárcsak az ókorban – még nem lehettek jelen sportolóként, de legalább beléphettek a stadion nézőterére, nem kellett súlyos büntetéstől tartaniuk.
A megnyitó napján óriási tömeg hömpölygött a stadion felé. Amikor negyed négykor felhangzott a királyi himnusz, 70.000-en töltötték zsúfolásig a nézőteret, és még mintegy 50.000-en lepték el a stadiont övező domboldalakat. Már akkor is ugyanúgy vonzotta a sport a közönséget, mint manapság.
Konstantin trónörökös beszéde után következtek a királyi megnyitó szavak, és utána zúgott, ünnepelt a stadion. Coubertin később így gondolt vissza az ünnepélyes megnyitóra: Végre elkövetkezett a pillanat, amikor a megújult, vakítóan fehér athéni stadionba beözönlött a nézők tömege, és György király az olimpiai játékok felújítását megpecsételte az ünnepélyes formulával: „Az első nemzetközi olimpiai játékokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom. Éljenek a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!” Ágyúk sortüze dördült, elengedett galambsereg szállt szárnycsattogva, látványosan a stadion felett.
Amikor a nézők elcsendesedtek, a játéktéren felsorakozott zenekarok kíséretében egy háromszáz tagú férfi kórus előadta Szamarasz görög zeneszerző gyönyörű olimpiai himnuszát, melyet a nézők tomboló tapssal jutalmaztak:
„Halhatatlan ősi szellem,
Szépség, nagyság s igazság atyja Te
Szállj le hozzánk, s ragyogd be
Az eget és a földeket.”
Az olimpián manapság elsősorban a győzteseket ünnepeljük, így Coubertin báró által megfogalmazott elvet a vesztesek vigasztalására szoktuk alkalmazni: „Az olimpiai játékok legfontosabb elve a részvétel, és nem a győzelem, mivel az élet értelme nem az, hogy hódítsunk, hanem, hogy jól harcoljunk”.
Humor:
Humor:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése