Láhner György az 1848/49-es szabadságharc vezérőrnagya még itáliai katonai szolgálata idején ismerkedett meg Lucia Conchettivel, a gyönyörű 18 éves milánói születésű lánnyal, akit 1839 novemberében a milánói San Alessandro templomban feleségül vett. Egy kislányuk született, és az ő házasságuk sem érte meg a tíz évet.
Lahnerné aradi fogságában már 1849 augusztusában látogatta férjét, és nem csak őt, de nélkülöző fogolytársait is ellátta élelemmel. Schweidel József valóságos őrangyalnak nevezte az asszonyt emiatt, aki igyekezett magyarul beszélni, bár német származású férje is csak törve beszélte a magyart. Lucia honfitársaihoz hasonlóan a ,,h” hangot nem tudta kiejteni, ami különös bájt adott a szép asszonynak. Szeptemberben már egyre reménytelenebbül látogatta férjét, és október 5-én is ott volt az aradi börtönben Damjanichnéval és Lázárnéval együtt, sőt ötéves kislánya is vele volt, amikor megtudták a szörnyű ítéletet. Szívszaggató látvány volt Láhner György elválása feleségétől és kislányától. Amikor egyedül maradt a tábornok a halál árnyékában, Donizetti Lammarmoori Luciájából a haldokló Edgár búcsúáriáját játszotta el fuvoláján. Október 6-án, az 54. születésnapján végezték ki.
A kivégzés után ugyanaz a Csernovich Péter temesi főispán vásárolta meg a hóhértól Láhner György holttestét, aki Damjanich Jánosét is megvásárolta, és a két hőst együtt temették el.
Láhnerné egy ideig Aradon maradt és Damjanich János édesanyjánál kapott szállást, majd Makón lakott Dessewffynéval és kézimunkázásból tartotta fenn magukat kislányával. Élete második felében visszaköltözött Olaszországba, de a magyar barátaival élete végéig megtartotta a kapcsolatot.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése