Az osztrák származású Poeltenberg Ernő Galíciában ismerkedett meg – ahol a 4. huszárezred tisztjeként állomásozott – Paulina Kakowskával, egy tehetős, bécsi bankár leszármazottjával, és ott is házasodtak össze 1840 decemberében. Három gyermekük született: Lipót, Ilona, Guidó. Paulina a férjét 1848-ban látta utoljára, mert gyermekeivel a szabadságharc alatt és a leverése után is Bécsben élt a férje családja közelében, és mindent megtett annak érdekében, hogy kegyelmet eszközöljön ki Poeltenberg Ernő számára. Október elején szándékozott Aradra menni, meglátogatni a férjét, de elkésett… Poeltenberg Ernő búcsúlevelében arra biztatta imádott feleségét, hogy menjen férjhez, és legyen nagyon boldog, mert megérdemli. Paulina azonban soha sem ment férjhez. Egész életében gyászolta a férjét.
Családjával áttelepült Magyarországra, visszavonultan élt, és nagy fáradsággal nevelte gyermekeit. A kiegyezés után megpróbálta felkutatni férje földi maradványait, de az ásatások nem jártak eredménnyel. Poeltenbergné haláláig gyászruhát viselt. Egy 1870-es évek elején keletkezett tudósítás szerint: ,,A derék özvegy mind a mai napig gyászruhát visel, ami a nemes arcvonásokkal bíró szép matróna fehér hajával sajátos ellentétben vagy inkább jól illő összhangban áll.”
Paulina egyszer hallatott csak magáról, amikor a bécsi kiállításra hosszú évek munkájával egy gyönyörű gyöngyből fűzött asztalterítőt készített férje emlékére, amit mindenki megcsodált.
1874-ben hunyt el. Temetésén Kriváncsy József volt ezredes felhívására a családján kívül, volt honvédtisztek kísérték koporsóját utolsó útjára.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése