2022. október 5., szerda

VISSZAEMLÉKEZÉS - "Interaktív" Trianon-könyvbemutató Debrecenben - 2020. október 1.

A koronavírus második rohamára kissé megedződtünk. Rájöttünk, hogy van élet koronavírus idején is. Igaz, hogy maszkban, de dolgozunk, sőt rendezvényekre járunk. A debreceni könyvtárban is folytatódott az az előadássorozat, amelyen neves előadók tartanak előadást aktuális témáról a megjelenteknek, akik lassanként törzstagokká válnak. A koronavírus előtt hetente egyszer voltak előadások, most viszont hetente kétszer, mivel pótolják az elmaradt előadásokat is. Így került sor Batár Zsolt Botond történész júniusra tervezett könyvbemutatójára is október 1-jén, amikor a könyvtár családiasan berendezett előadói részében a komoly eső ellenére sokan gyűltek össze. (A képen a gyülekezés pillanataiból; szürke szoknyában Magyarné Ember Mária.)

A megjelenteket és az előadót, a Debreceni Egyetem egykori diákját, Kántor Béla nyugdíjas könyvtárvezető köszöntötte, utalva Batár Zsolt Botond egy évvel ezelőtti könyvbemutatójára, amelyben Trianonig tekintette át az eseményeket. Mostani remekívű előadása arról szólt, hogy mi történt Trianontól, 1920. június 4-től 1941-ig.

Az előadó könyvbemutatója elején külön köszöntötte a nézők között helyet foglaló Magyarné Ember Marikát, évfolyamtársát, aki egy évvel ezelőtt hívta fel Kántor Bélának  a sorozat nagyszerű szervezőjének, vezetőjének a figyelmét a Trianoni-trilógia szerzőjére.

Batár Zsolt Botond Debrecent a hazafiság városának nevezte, amely történelme során mindig magyar nemzeti érdekeket képviselt. Trianon legnagyobb tragédiáját abban látja, hogy kilátástalanná vált az ezeréves Történeti-Magyarország visszaállítása. Csodának nevezte, hogy egyáltalán megmaradtunk, hiszen hat ország szakított le belőlünk, és közülük például Románia nagyobb területet kapott, mint amennyi az anyaországnak megmaradt. Horthy Miklós kormányzónak és Bethlen István miniszterelnöknek elévülhetetlen érdeme, hogy vezetésükkel a nemzet ki tudta várni a megfelelő történelmi pillanatot. Az előadó tíz pontban sorolta fel, hogy mit tettek megmaradásuk érdekében a kivárás idején a magyarok. Ezek közé tartozott például a magyar védelmi liga megalakítása, az ún. Irredenta szoborcsoport felállítása, az elcsatolt településekről, folyókról, hegyekről közterületek elnevezése (pl. Nagyvárad tér Budapesten), trianoni emlékművek állítása, rövid, találó imádság (Magyar Hiszekegy), jelmondatok (Nem! Nem! Soha!) mindennapi használata.

A politikai elit ügyes politikájának eredményeként 1938–41 között visszakaptuk Kárpátalját, Észak-Erdélyt és a Partiumot, valamint a Délvidéket. Ezek mind magyarlakta területek voltak. 1941-ben egyetlen független államként léteztünk a Harmadik Német Birodalom és a Szovjet Birodalom között.

Az előadó hosszasan időzött Németországgal való kapcsolatunkról. Leszögezte, hogy nekünk nem a német náci ideológia tetszett, hiszen például a germán felsőbbrendűség eszméjét a magyar ember soha sem fogadta el. A zsidósággal is jó volt a kapcsolatunk, hiszen abban, hogy Trianon után talpra tudott állni az ország, a zsidó polgárságnak komoly szerepe volt. Nekünk a német szövetséget kényszerből kellett elfogadnunk, mert nem volt más választásunk, mivel onnan jött segítség az igazságtalan trianoni diktátum megváltoztatására. De ezzel kiszolgáltatottakká is váltunk a németeknek.

1941-re hét ország tűnt el a térképről, és négy új született. Területet vesztett hat ország és nyert nyolc. A második világháború végén a párizsi békediktátum (1947) és az azóta eltelt 73 év azonban újra átrendezte, ill. folyamatosan átrendezi Európa térképét. Ma a Történeti-Magyarország területéből tíz ország részesedik.

Azt mondjuk, hogy nem is magyar az, akinek Trianon nem fáj. Ez a Partium/Erdély ill. a Kárpátalja közeli Debrecenben élőkre fokozottan érvényes, hiszen többüknek élnek barátai, rokonai a mai határokon túl, és a határon túli magyarok életkörülményeit is jobban ismerik a Magyarország távolabbi részén élőkénél. Ezért az előadásba is jobban bekapcsolódtak, kérdeztek, kommentáltak, közbeszóltak, szinte interaktívvá téve az előadást. Sokan voltak olyanok is, akik az előző könyvbemutatón is jelen voltak, és többen őriztek nem is egy, de több könyvet is az előadótól, amelyet már a könyvbemutató elején, és utána is sokan dedikáltattak a szerzővel, aki jól sikerült előadása végén a következő könyve bemutatására máris meghívást kapott.


Szigeti Márta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése