Az asszony a tábornokkal ott volt már a temesvári ütközetben is, és Aradon is rendszeresen látogatta a férjét. Vécsey október 5-én éjjel írott búcsúleveléből az derül ki, hogy október 5-én napközben is ott volt, amikor az ítélet már ismert volt.
Vécseit, kinek lovassági tábornok apja a fiát megtagadta, és kérvényezte, hogy kamarási tisztségét vegyék el, utolsónak akasztották föl. Mivel már nem volt kitől búcsúznia, odament a közvetlenül előtte kivégzett Damjanich Jánoshoz – akivel hónapok óta nem volt beszélő viszonyban –, és megcsókolta mind a két kezét. Egy magyar gróf egy szerb félparaszt kezét… Karolina egy barátnője segítségével a kivégzést követő éjjel megszereztette Vécsey Károly holttestét, titokban eltemette, és élete végéig gyászolta a férjét.
A kiegyezés után a magyar kormány csak hosszas perlekedés után 1899-ban adta vissza Vécsey birtokait. Vécseyné egy évvel később, 1900. október 18-án halt meg. 51 évvel élte túl a férjét. Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése