A szabadságharc előtt 1844-ben kilépett a császári hadseregből Lázár Vilmos, és feleségül vette az özvegyen maradt báró Reviczky Máriát, Halassy József özvegyét. A királyhelmeci Szentlélek-templomban volt az esküvőjük ’44 augusztusában. Szokatlannak számított akkor – , amikor a férfiak gyakran több évtizeddel voltak öregebbek feleségüknél –, hogy Reviczky Mária 5 évvel volt idősebb a férjénél. Igen mély szeretet fűzte össze a házaspárt. Lázár nem csak feleségét szerette gyöngéd szeretettel, de saját gyermekeiként nevelte Mária első házasságából származó három gyermekét is: Bélát, Magdalénát és Szerencset.
Szokatlan dolognak számított az is, hogy Reviczky Mária a táborban rendszeresen látogatta a férjét, ugyanis Lázár Vilmos a ’48-as események hatására ismét egyenruhát öltött, és belépett a magyar honvédseregbe.
A szabadságharc befejezésekor a tábornokot először Temesvárott őrizték, amikor is egész idő alatt vele volt a felesége. Ezt követően Aradon azonban már csak akkor tudta látogatni, amikor engedélyt kapott rá. Lázár Vilmos az utolsó pillanatig bízott a kegyelemben, de azért azt mondta a feleségének: ,,Légy erős nőm, miként én férfi”. A tábornok október ötödikén este két fájdalmas levélben búcsúzott: egyikben a feleségétől, másikban a gyermekeiktől. ,, Én istenem, szegény nőm” mondta a kivégző osztag előtt.
Mária nem tudott erős lenni. Amikor férje gyóntatója közölte vele a halálhírt, már ágyban fekvő beteg volt, és csak nagyon lassan tudott felgyógyulni. Lázár Vilmos holttestét sem sikerült megszereznie, és méltóképpen eltemetnie, pedig többször próbálkozott vele. A szomorú özvegy helyzetét az is nehezítette, hogy saját rokona indított örökösödési pert ellene, amelyet azonban szerencsére hosszú pereskedés után sikerült megnyernie a csaló rokonnal szemben.
Reviczky Mária 24 évvel élte túl a férjét, és egész életében ápolta, őrizte emlékét.
Szigeti Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése