Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Tiszaborkút

Tiszaborkút (ukránul Кваси [Kvaszi], szlovákul Kvásy) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban. Ma mintegy 1600 lakosa van.

Fekvése

Rahótól 12 km-re északkeletre, a Fekete-Tisza völgyében, a Hoverla 2061 méter magasságú csúcsai közelében települt falut bükk, kőris, fenyő és mogyoró borította erdős hegyek, alpesi legelők veszik körül, erdőiben sok gomba, fekete áfonya, eper, szeder terem.

Történetéből

• 895-1920 – Magyarország része
• 1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
• 1938/1939-1944 – Magyarország része
• 1944-1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás
• 1945-1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
• 1991-től – Ukrajna része

A ruszin lakosságú település lakói a 18. századi adatok szerint fakitermeléssel foglalkoztak.

A falu az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén híres volt ásványi forrásairól.

1910-ben 1227, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békediktátumig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott.

Lakóinak száma (2003): 2309 fő

Nevezetességei

  Nevét jódos-savas és savanyú gyógyvizéről kapta. Gyógyszállóit főként gyomorbetegek keresik fel.

 Görög katolikus fatemploma 1860-ban épült.

Viadukt

Szállodák, nyaralók (régi képeslapokon)

  Az új görög katolikus templom

Új pravoszláv templom

 Emlékmű a város központjában

 Népművészeti bolt

A település vége

Képeslapokon