VISSZAEMLÉKEZÉS - Méltó ünneplés Alsóörsön augusztus 20-án - Képes beszámoló

         Már a gyülekező közönség létszámából lehetet következtetni, hogy nagy lesz az érdeklődés.

          A Himnusz és az Európai Unió himnusza után Hebling Zsolt Alsóörs polgármesterének a köszöntője hangzott el. Az összefogott, jól szerkeszetett beszédben István király méltatása mellett az alsóörsiekről is szép szavakkal emlékezett. A Petőfi idézet is remekül illett az ünnepség emelkedettségéhez.
          Az alsóörsi Sirály Nyugdíjas Klub énekkaráról nemrég írtam az egyik bejegyzésemben: milyen kár, hogy színvonalas programukat a megeredő eső miatt kevesen hallgatták. Most kárpótolta őket a sors, mert az ország minden szögletéből jelen lévő nagyszámú hallgató előtt mutatták be ügyesen összeállított műsorukat. Nagyszerű dolog látni, hogy 14 hölgy és 4 úr a közös éneklésnek hódol, és ezt megosztja velünk is.

        Az új kenyér immár hagyománnyá nemesedett szentelését Szabó János tiszteletes prébános, Ráski Miklós református és Balla Barna, a testvértelepülés, Málnás református lelkészei végezték. A kenyér szelése és kínálása Dávid Roland "Ez itt az én hazám" kellemes éneke mellett történt.    

           A képen Szabados András (Ácsról) kóstolgatja az új búzából készített kernyeret. (Aki a helybeli kislányt felismeri, legyen szíves a nevét nekem megküldeni, hogy őt is meg tudjam nevezni.)

          Polyák Lilla  és Homonnai Zsolt sláger, musical, operett dalokból összeállíttt műsora nagy sikert aratott. Az erőteljes előadásmód, a kiváló, egymással is jól harmonizáló hangok, a kellemes humor, Zsolt nevezetes csípőmozdulatai, a közönséggel létrejött kontaktus, a színpadon jól mutató pár igazi élményt nyújtott. Kiemelkedtek a nemzeti ünnep tiszteletére elhangzó "Szálj, szálj sólyom szárnyán..." és István király imája című számaik.

A tűzijáték gazdag volt, és most is tetszést aratott.

          Utána a veszprémi Mokka zenekar utcabálján rengetegen szórakoztak. A nyár folyamán több utcabálban is részt vettem, ezeken megszokam a kirobbanó kezdést. Megijedtem, hogy most valami probléma lesz, mert az első két szám eléggé erőtlennek, színtelenne tünt. De a mindig sikeres "Csókkirály" meghozta a táncolási kedvet. Az ötödik számnál pedig meg is kedveltem a fiúkat. Afrika dícséretekor eredetileg az hangzik el: "Szóba sem jöhet Skandinávia". Most pedig így énekelték: "Szóba sem jöhet Csehszlovákia".
         A következő blokkjuk a sörről, borról, pálinkáról szólt. A kezdés után fél órával már azon gondolkozhatott a közönség, hogy "részegen ki visz majd haza"? A zenészek és a közönség egyre jobban "érezte egymást", jól szólt a Most múlik csendesen, a Gyere, gyere táncolj még, a Se veled, se nélküled, a twist, a Csao Marina, a Nekem így is jó, a Petróleumlámpa, a Régi csibészek.
          Hogy a végén kinek kivel, milyen állapotban és hogyan sikerült hazamennie, nem vártam meg. Közeledett az éjfél, az egész esti jól összeválogatott és kiválóan "levezényelt" ünnepi műsor kellemes érzésével elindultam a szállásomra. Csak az rontotta a jókedvemet, hogy ezzel vége az alsóörsi műsoroknak.

Tájkép csata közben. (Az ünnepség helyszíne éjfél körül.)

NOSZTALGIA - Ghymes együttes koncertje Alsóörsön - 2012. aug. 19.

          Sok komoly- és könnyűzenei műsort hallottam életemben, ezek közül az egyik, ami legjobban tetszett a tegnap esti Ghymes-koncert volt. A biztos, magas szintű hangszertudás, a különleges hangzás, a lüktető ritmus, az egyik számnál a dinamikus, a másiknál a himnikus, a harmadiknál a balladás előadásmód, és mindezek mesteri fokon!
          A kellemes idő, a hatalmas tömeg szemmel láthatóan megelégedéssel töltötte el a Nyitráról jött együttest, akik már az első számnál letették a névjegyüket. Óriási erővel kezdtek, majd a lassú, balladai számot a Tüzet viszek és az Itt a tánc ideje c. számok lüktető üteme, a hatalmas, de mégse zavaró dübörgés valami más szférába emelte a hallgatókat. A Bor és vér lassú előadása, A tóban fürdő madár c. szám közben a mesteri, virtuóz dobszóló igazi csemege volt. És ez így folytatódott tovább. A tőlünk tisztább, őszintébb magyarságuk a Ki őrizze a magyar nyelvet c. "imában" a hegedű valószínűtlen "sírásában" csúcsosodott ki. Befejezésként a féktelen jókedvükkel is megismertettek bennünket a szép, veszélyes boszorkányok felidézésével.
          De a közönség nem engedte el őket. És akkor bemutatták a magyarok összetartozását, a Kézfogását, ami a trianoni határokon túl többet jelent, mint azokon innen. Az orgonaszó, a csodálatos, imaszerű ének méltó befejezése volt az estnek.

Mi fontos az Uniónak?

Európa nap Magyarországon - augusztus 18.

NOSZTALGIA - Dervalics Róbert - Louis Armstrong show-ja Alsóörsön - 2012. aug. 18.

          Óriási dixilend show-műsort adott a zenekar. Ha az ember behunyta a szemét, azt hihette, maga Amstrong énekel.

NOSZTALGIA - Sa-Si duó utcabálja Alsóörsön - 2012. augusztus 17.

A kiadott programhoz képest öt perccel hamarabb minden színpadi szöszmötölés, szerencsétlenkedés, hangolás nélkül teljes hangerővel megszólalt Solymos Tóni száma: Ha volna egy dalom: „Indul a zene, csak gyere közelebb, és kezdődik a buli, ma őrület lesz!”

És a zenekar betartotta a szavát, megindult a gőzhenger, és majd csak a 17. szám lett lassú. És amikor én két és fél óra múlva elmentem, még javában tombolt a zene és a táncolók hada. A kellemes idő és Keresztes Ildikó műsorától már felhangolt tömeg hatott a zenekarra is, akik nagy kedvvel játszottak.

            A második, a Hungáriától az „itt a nyár, süt rád a napsugár…”, majd Szécsi Karolinája, a Hungária Rock and Roll Partyja után kissé pihentetőnek nagyon kellemes volt Omegáéktól a Petróleumlámpa. Koós Jánossal együtt ábrándozhatott a közönség, egyik része  azért mert járt ott, a másik meg azért, mert nem: „Rómában jártam idén, Még úgy a nyár elején…”.

            A romalakodalmas után a Magna Cum Laude Pálinkadala osztatlan sikert aratott nem annyira a pálinkától, mint a bortól jókedvűek körében, majd Máté Péterrel együtt gondolta úgy mindenki, hogy Zene nélkül mit érek én? A Neoton Familia 1979-ből származó dala, a Santa Maria mindig sikert arat az utcabálokon, ugyanúgy, mint a tizenegyediknek előadott Csókkirály a Hungáriától. A Valahol messze délen és a ritkán hallható, kiváló dal Delhusa Gionitól az Albániát, szülőhazáját népszerűsítő Buzuki hangja szól után együtt imádtuk Afrikát, majd közösen nyaltuk a fagylaltot a mézesmadzag helyett. És megjött az utcabálok biztos dala, nekem is az egyik kedvencem a Ne gondold azt, hogy tied a világ! A közönség életkorából kiindulva csak kevesen emlékezhettek rá, hogy ez valamikor milyen forradalmi éneknek számított. Az Illés együttes Kádár Jánosnak szánta. És tényleg, ő már hol van, a számra meg még mindig önfeledten ropják. A forradalmat követő időszakban a táncolók között a „viharkabátos, rövidhajú elvegyülő” ugyancsak felkapta volna a fejét, hogy a közvetlen utána következő számban Koncz Zsuzsa kimondja: legfőbb kincs a szabadság, amit a hetvenes években rendkívül rossz néven vettek: „A királyé nem leszek! Akkor inkább elmegyek, elmegyek! Soha vissza nem jövök!”. Persze ma már rajtam kívül talán senki sem gondolta, hogy ez a két szám egymás után egyesekben megindítja a nosztalgiát a fiatal éveit idézve. Én pedig megifjodva, kellemes érzések közepette távoztam az egyre mámorosabban néző közönség soraiból, és megfogadtam – Koncz Zsuzsával ellentétben –, hogy máskor is visszajövök erre a duóra, vagy más utcabálra.

            Nem is volt zavaró, hogy a zenekar szóban nem kommunikált a közönséggel, megelégedett azzal, hogy jó zenét, jó színvonalon szolgáltatott. És mindezt magyarul énekelve, ami külön öröm volt.

Az állatok világnapján - Kutyahumor

Az orgazmus napjára - - -július 30. Szex, alulnézetben