Lipót (német nyelvterületen I. Leopold) magyar és cseh király, később német-római császár is 1657-es trónra lépése nem sok jót engedett sejtetni. Első intézkedései közé tartozott a magyar alkotmány felfüggesztése. Az ellenreformációt ugyan nem ő találta ki, de egyik legkegyetlenebb végrehajtója volt.
Az 1671–81 közötti magyarországi ellenreformáció idejének kirívó mozzanata 1674. március 5-én történt, amikor 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Semmi más bűnük nem volt, csak az, hogy reformátusok, vagy evangélikusok voltak. 336-an meg is jelentek a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket. Lázadásban vétkesként halálra ítélték mindegyiket.
Hodosi Sámuel református lelkész albumából való rajz 1678–79-ből
Az ítéletet utólag úgy változtatták meg, hogy vagy áttérnek a katolikus vallásra, vagy eladják őket gályarabnak. A katolikus hitre való áttérés „megkönnyítését” kínzások segítették. Sokan megtörtek, de 89-en így sem voltak hajlandók lemondani hitükről. Közülük 42-őt gyalog Nápolyba kísértek (ami akkor Spanyolországhoz tartozott), de már csak 26-an kerültek a spanyol alkirály gályáira. Hiába tiltakozott Svédország, Dánia, Németország és Hollandia.
Michiel Adriaenszoon de Ruyter holland admirális egy flottával a Földközi-tengeren tartózkodott (a spanyolok megsegítésére a franciákkal szemben). A holland parlament utasította a parancsnokot, hogy a spanyol flottához tartózó néhány evezős hajóról szabadítsa ki a magyar gályarabokat. A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette ki. Mivel a spanyoloknak nagy szükségük volt a protestáns hollandok tengeri segítségre, Ruyter meg tudott egyezni a nápolyi spanyol alkirállyal, ezért 1676. február 11-én mind a 26 magyar prédikátor (21 református, 5 evangélikus) a szabadságot jelentő holland hajó fedélzetre került.
"Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam" – jegyezték fel a tengernagynak az eseménykor elhangzott híres szavait.
Ferdinand Bol (1616-1680) festménye, Ruyter-címer
De Ruyter (1607. III. 24.–1676. IV. 29.) az akkor hét tartományból álló Holland Köztársaság admirálisa tengerésztisztből folyamatosan emelkedett a ranglétrán a flotta parancsnokává. Fő feladata volt, hogy nyitva tartsa a holland hajók előtt a tengereket, ezzel biztosítsa a szabad kereskedelmet, mely Hollandia jövedelmét adta. Eközben a britek, a spanyolok, a franciák hajói ellen is több csatát kellett vívnia (40 kisebb, 15 nagyobb tengeri ütközetet nyert).
A megmenekült magyarokat ellátták, és új ruhákat is kaptak (egy szép ruha nagyon drága volt akkoriban!). Ruyter eredetileg azt tervezte, hogy egyenesen Hollandiába hajózza őket, de kötelességei erre nem adtak lehetőséget. Az egykori gályarabokat március 25-én egy angol hajó szállította Velencébe. Innen a legtöbben Svájcba, néhányan pedig Hollandiába mentek.
Ruyter nem sokkal élte túl e humanitárius tettét. 1676 április 22-én Szicília partjainál megütközött a francia flottával. Ez volt a tizenötödik nagy tengeri csatája. A parancsnoki hídról osztogatta parancsait, amikor egy ágyúgolyó mindkét lábát súlyosan megsebesítette. 29-én este a fertőzésbe belehalt.
A hollandok számára De Ruyter nemzeti hős volt már akkor és ma is az. Örök nyughelye Amszterdamban a királyi palota melletti Új templomban (Nieuwe Kerkben) található. Rajta a felirat: „Intarminus fulget honoribus” („makulátlan becsülettel tündököl”). Kriptája a gályarab-szabadításnak köszönhetően tele van magyar relikviákkal. A nyughelyhez Debrecen városa is rendelkezik egy jelképértékű kulccsal.
Szülővárosában – Vlissingenben – nagy szobra emlékezteti az utókort hős tetteire.
A holland haditengerészetben rendszeresen hajót neveznek el róla; több száz év óta a mindenkori de Ruyter a holland flotta zászlóshajója.
2007-ben, születésének 400-ik évfordulója alkalomból úgy sírjánál, mint Vlissingenben ünnepségekre került sor holland és magyar személyiségek jelenlétében. A vlissingeni szobor talapzatára egy féldomborművet helyeztek el, amely a kiszabadult prédikátorokat ábrázolja és amelyen holland nyelven többek között ez olvasható: „Ez az esemény 1893 óta van megörökítve egy emlékmű által Debrecenben, Magyarországon”. (Erről szól előző blogbejegyzésem.)
Magyarországon még egy emlékműve áll: A másodikat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Honvéd Alapítvány szervezésében a balatonkenesei Honvéd Üdülőben – katonai-egyházi tiszteletadással – avatták fel 2002. október 31-én. (Berek Lajos ezredes alkotása). A gályarabok megszabadítását a gályáról lelógó, szétnyitott bilincsek jelképezik. Az oszlopon a „Soli Deo Gloria” — azaz „A dicsőség egyedül Istené” jelmondat olvasható.
A hamis perrel kezdődött szenvedéseik leírása még 1676-ban, Halléban (Németország) megjelent. Írói a legautentikusabbak, két gályarab prédikátor: Tobias Masnicus és Jan Simonides.
Magyarul életrajzi regénye is megjelent az admirálisnak: A. Korpershoek-van Wendel de Joode: Az óceán ura (De schrik van de oceaan) Koinónia Kiadó, 2003
Nagyváradon – tisztelegve előtte – Michiel de Ruyter Tudományos Társaság működik. Debrecenben utca is viseli a nevét
A hazatért prédikátorok egyikének leszármazottja Szabó Magda írónő
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról másik bejegyzésemben írok.)
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról másik bejegyzésemben írok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése