A vatikáni kápolna mennyezetének a megfestésével 1512. október 31-én készült el Michelangelo Buonarroti. A mennyezetet az Utolsó ítélet oltárjelenete követte 1536–1541 között, de ez a mennyezettel ellentétben nem részesült csodálattal teli fogadtatásban, sokan botrányosnak találták, hogy Michelangelo még Istent is meztelenül ábrázolt.
A Sixtus-kápolna a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikával szembe állva a bazilikától jobbra található. A pápák magánkápolnája, ezen kívül itt tartják a pápaválasztásokat is. A név az építtető IV. Sixtus pápára utal.
A Sixtus-kápolna a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikával szembe állva a bazilikától jobbra található. A pápák magánkápolnája, ezen kívül itt tartják a pápaválasztásokat is. A név az építtető IV. Sixtus pápára utal.
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója a világ egyik legismertebb alkotása, és az 540 m² területével a legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508–1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése. Ezen kívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.
„Csinálj, amit akarsz!” – vetett véget a pápa Michelangelóval folytatott vitájának. II. Gyula ugyanis eredetileg sokkal kevésbé grandiózus tervvel állt elő, mindössze a nagy területű és üres mennyezetet szerette volna ornamentális elemekkel tagolni, és az ablakok fölé az apostolok képmásait festetni. Erre a tervre szemelte ki a szobrászt, aki vonakodva fogadta el a megbízást. Ám ha már őt bízták meg, a természetéből következő monumentalitásra való törekvés arra sarkallta, hogy ne elégedjék meg a pápa által tervezett változtatásokkal. Olyan művet akart létrehozni, amelynek még nem volt párja a világon. Ilyen előzmények után 1508. május 10-én megkötötték a szerződést, augusztusban elkezdődött a tevékenység.
Bár a művész erejét megfeszítve dolgozott, külső okok akadályozták, kétszer is meg kellett szakítania a munkát. 1510 augusztusára elkészült a freskó első felével.
Az állványzatot eredetileg Bramante tervezte, de megoldása, amely a mennyezetről köteleken függött volna, nem tetszett Michelangelónak. Végül a lunetták párkányába fúrt lyukakba erősítették a szerkezet tartógerendáit. A művész leveleiben, verseiben sokat panaszkodott a festés által okozott egészségromlására, s ez azt a képzetet keltette az utókorban, hogy hanyatt fekve festette ki az egész mennyezetet. Találtak azonban egy Michelangelótól származó rajzot, amelyen állva dolgozik a freskón..
Michelangelo a Noé-jeleneteket festette meg először. A pápa – a legendákkal ellentétben – sokszor meglátogatta a kápolnát, sőt egyszer az állványzatot is lebontatta, épp mikor a munka fele elkészült. Így Michelangelo is szemügyre vehette addig elkészült művét, és ez bizonyos változásokra sarkallta. Ennek volt köszönhető, hogy a freskó második felén nagyobbak, lendületesebbek az alakok.
Amikor 1512-ben, Mindenszentek napján leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egy egyedülálló, csodálatos remekmű. Michelangelo freskója elütött minden más korábban keletkezett, vagy addig elkészült kortárs falfestménytől. Nem sík felületet formáz, hanem pózok, átfedések segítségével érzékelteti a teret, amelyben alakjai mozognak. A festő elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Ő volt az első, aki fiktív bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sík területen. Ezeket az újításokat már kortársai is átvették, először Raffaello a Sala di Constantino díszítésénél.
(Forrás: Pozitív Híradó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése