Gazsi kölcsönkér a banktól
Jön a tél, ha Gazsiék nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á bánktúl vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát a bánk, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit.
El is megy a bankhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100.000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól a bank tisztviselője, és már nyújtja is a százezret.
Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól az igazgató:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200 ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de az igazgató folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza.
Az igazgató azonban folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét, és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, vazze! Most sé pízem, sé tévém, és még 100 ronggyál lógok á bánknák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése