Luther Márton (Martin Luther, 1483–1546) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes Eislebenben (Dél-Németország) született szegény bányászcsaládból. Nehéz körülmények között végezte filozófia tanulmányait. 1505-ben a filozófia, 1512-ben a szentírástudomány doktorává avatták. 1508-tól a wittenbergi egyetem tanára. 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt tételeit. A katolikus egyház megreformálása érdekében elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, valamint a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Vallotta, a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg. Luthert X. Leo pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes pfalzi választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. (Bibliafordítása vetette meg a német irodalmi nyelv alapjait.) Nézetei hosszas harcok, nagy áldozatok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Luther 63 éves korában halt meg születése helyén, hirtelen halállal.
Luther Mártonról utcákat, tereket, intézményeket (pl. a marosvásárhelyi gyülekezési házat) neveztek el Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken. Több szobrával is találkozhatunk. Közülük most egy kevésbé ismertre hívom fel a figyelmet, mely a budapesti Józsefvárosban (VIII. ker.), a Luther udvarban található.
A Magyar Királyságban a 16. század közepére terjedtek el a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével. Kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A szászok, a magyarok és a szlovákok gyaránt megszervezték a Luther Márton tanításain alapuló lutheránus (evangélikus) egyházaikat. A lakosság között hamar ismertté váltak Zwingli és Kálvin nézetei is. Elsősorban a magyar kisnemesség tért át hamar a kálvinista (református) hitre. Az 1560-as években végül a német és a svájci reformáció hívei a három részre szakadt ország valamennyi részén két külön egyházzá alakultak, és a 16. század második felére már a magyarság túlnyomó része református (kálvinista) lett. A szászok és a szlovákok megmaradtak az evangélikus vallás mellett. A magyarok közül csak a nyugat-dunántúli magyarok maradtak többségükben lutheránusok.
A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a bigottan katolikus Hasburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A reformáció nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is.
Néhány evangélikus vallású nevezetes magyar: Thököly Imre, Tessedik Sámuel, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán. Külföldi: J. Bach, Albert Schweitzer.
Érdekességek közül: Sámsonháza templom gyülekezete világi vezetőjének Kossuth Lajost választotta, aki egyedüliként ezt a magyarországi tisztséget tartotta meg haláláig még az emigrációjában is.
Répcelakon (Vas megye) található Luther-szobor. Mészkő talapzaton áll, bronzból készült, Veres Gábor alkotása. Hátterében egy mészkő táblára vésték 95 tételének pontjait magyarul és németül. Az interneten talált, 2011. május 8-i avatási képet Benkő Sándor készítette.
A történelmi protestáns felekezetek a REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott magyar prédikátorokról.
Ezt az érdekes történetet ismertetem, valamint főbb szereplőit mutatom be holnap két másik bejegyzésemben: Ruyter admirális és a magyarok, valamint A Gályarabok emlékműve Debrecenben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése