Vitéz Szombathelyi Ferenc (Knausz Ferenc, egyes források szerint Knauz Ferenc, Győr, 1887. május 17. – Pétervárad, 1946. november 4.) 1934-ben felvette édesanyja nevét (Szombathelyi), mert a vitézi rang egyik feltételeként egy magyaros hangzású név is szerepelt.
Apja cipész volt. 1902 őszétől a Pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola növendéke lett. 1906. augusztus 18-án avatták hadapród őrmesterré, beosztották a nyitrai 14. honvéd gyalogezredhez. 1907. november 1-jén előléptették hadnaggyá, az ezred műszaki tisztjeként. 1910. október 1-jén Budapestre vezényelték, felsőbb tiszti tanfolyamra. Innen az útja egyenesen ívelt felfelé egészen a vezérkari főnöki tisztségéig.
1944 márciusában, az ország német megszállása előtt, részt vett a klessheimi tárgyalásokon, ahol Hitler bejelentette Magyarország német megszállását. Ekkor – felmérve a magyar honvédségnek a német hadsereghez viszonyított csekély erejét, s az ellenállás hiábavaló voltát – a megszállás elfogadását javasolta Horthy kormányzónak.
1944. április 19-én – német nyomásra – felmentették vezérkari főnöki megbízatásából, nyugállományba vonult. 1944. október 11–12-én hadbírósági tárgyalást folytattak ellene, valamint Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de Szálasi Ferenc hatalomátvétele után letartóztatták, és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották fogva. Szombathelyi 1945-ben, mielőtt amerikai fogságába esett volna, egy "védőiratot" szerkesztett, melyben a Honvéd Vezérkar élén eltöltött időszakáról, akkori cselekedeteiről és azok motivációiról emlékezett meg. Az új magyar koalíciós kormány – kommunista nyomásra – az amerikaiaktól, mint háborús bűnöst kérte ki. 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes (így !) és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki atrocitásokkal kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást, a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett oroszországi cselekményeket.
1944. április 19-én – német nyomásra – felmentették vezérkari főnöki megbízatásából, nyugállományba vonult. 1944. október 11–12-én hadbírósági tárgyalást folytattak ellene, valamint Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de Szálasi Ferenc hatalomátvétele után letartóztatták, és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották fogva. Szombathelyi 1945-ben, mielőtt amerikai fogságába esett volna, egy "védőiratot" szerkesztett, melyben a Honvéd Vezérkar élén eltöltött időszakáról, akkori cselekedeteiről és azok motivációiról emlékezett meg. Az új magyar koalíciós kormány – kommunista nyomásra – az amerikaiaktól, mint háborús bűnöst kérte ki. 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes (így !) és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki atrocitásokkal kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást, a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett oroszországi cselekményeket.
Ezután, szovjet nyomásra és vélhetően Rákosi személyes intézkedése nyomán – az újvidéki bűnösökkel, Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt – törvénytelenül kiadták a titói jugoszláv hatóságoknak. Itt fogsága alatt megkínozták, majd egy látszatper keretében halálra ítélték és kivégezték. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a kivégzés módja karóba húzás volt, ez azonban nem felel meg a valóságnak.
A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette az ellene emelt vádak alól, megállapítva: a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. A 2. magyar hadseregnek kiadott, a végsőkig történő kitartásra szóló utasítás nem Szombathelyi önálló intézkedése, hanem a legfőbb hadúr (Horthy) döntése volt, melyet a vezérkari főnök a katonai függelmi viszonyoknak megfelelően végrehajtott. Védőirata, több anyaggal kibővítve 1990-ben jelent meg „Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945” címmel.
Emléktáblája a Hadtörténeti Intézetben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése