A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep. A katolikusok, evangélikusok, reformátusok, anglikánok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombat a napja, az ortodox kereszténység naptárában több halottak napja is szerepel. A Történelmi-Magyarország területén a két egymást követő ünnephez kötődő szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is.
Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték (Szent) Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére, hogy a mindenszentek napja után – amely a szentek lelkeire emlékezik – emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik, és üdvözülését meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte.
A 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására. A 14. században már általánosan bevezették. A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus Krisztus öt sebének emlékezetére.
Édesanyám mindig azt mondta, hogy a budapesti Kerepesi úti temető, és a debreceni református temető után a nagykőrösi református temető a harmadik legszebb temető a Trianoni-Magyarországon.
A temetőben találhatók egyszerű sírok, kripták és művészi kialakítású mauzóleumok. A gazdagabb emberek által épített kripták rendszerint a temetői főutak mentén sorakoznak, de a nemes egyszerűséggel és ízléssel elkészített síremlékek vagy fejfák ugyanúgy méltó emléket állítanak az egykor élt elődöknek. Az elmúlt évszázad alatt szinte erdővé vált régi temetőrész sírkövei mellett öreg fa fejfákat, úgynevezett gombosfákat is felfedezhetünk. Ezek azért érdekesek, mert valamikor a reformátusok városonként, falvanként különféle formájú, egyedi faragású és kiképzésű fejfákat állítottak. A kőrösi fejfa egyedülálló és védendő érték!
Másik nevezetessége: Arany János szívesen időzött itt, sőt sírverseket is írt. 1857-ben például ekként írt a temetőről: „Ennek árnyas fái s a sírok közé megyünk, tavaszi friss léget (értsd: levegőt) – a mező édes lelkét – színi”. A temető bejáratánál tábla hívja fel a figyelmet Arany sírverseire. Közülük egyet részletesen is bemutatok blogom olvasóinak.
Arany János sírversei nagykőrösi éveire (1851–1860) és tovább tartó kapcsolataira emlékeztetnek. Emléket állít Bordács Dániel jogásznak, Károlyi Sámuel ’48-as katonaorvosnak, a költő barátjának, Szász Polyxéna (Iduna) költőnőnek, valamint Kupai Kovács Mihálynak, az egykori szomszédnak.
 |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése