Sok komoly- és könnyűzenei műsort hallottam életemben, ezek közül az egyik, ami legjobban tetszett a tegnap esti Ghymes-koncert volt. A biztos, magas szintű hangszertudás, a különleges hangzás, a lüktető ritmus, az egyik számnál a dinamikus, a másiknál a himnikus, a harmadiknál a balladás előadásmód, és mindezek mesteri fokon!
A kellemes idő, a hatalmas tömeg szemmel láthatóan megelégedéssel töltötte el a Nyitráról jött együttest, akik már az első számnál letették a névjegyüket. Óriási erővel kezdtek, majd a lassú, balladai számot a Tüzet viszek és az Itt a tánc ideje c. számok lüktető üteme, a hatalmas, de mégse zavaró dübörgés valami más szférába emelte a hallgatókat. A Bor és vér lassú előadása, A tóban fürdő madár c. szám közben a mesteri, virtuóz dobszóló igazi csemege volt. És ez így folytatódott tovább. A tőlünk tisztább, őszintébb magyarságuk a Ki őrizze a magyar nyelvet c. "imában" a hegedű valószínűtlen "sírásában" csúcsosodott ki. Befejezésként a féktelen jókedvükkel is megismertettek bennünket a szép, veszélyes boszorkányok felidézésével.
De a közönség nem engedte el őket. És akkor bemutatták a magyarok összetartozását, a Kézfogását, ami a trianoni határokon túl többet jelent, mint azokon innen. Az orgonaszó, a csodálatos, imaszerű ének méltó befejezése volt az estnek.
A kellemes idő, a hatalmas tömeg szemmel láthatóan megelégedéssel töltötte el a Nyitráról jött együttest, akik már az első számnál letették a névjegyüket. Óriási erővel kezdtek, majd a lassú, balladai számot a Tüzet viszek és az Itt a tánc ideje c. számok lüktető üteme, a hatalmas, de mégse zavaró dübörgés valami más szférába emelte a hallgatókat. A Bor és vér lassú előadása, A tóban fürdő madár c. szám közben a mesteri, virtuóz dobszóló igazi csemege volt. És ez így folytatódott tovább. A tőlünk tisztább, őszintébb magyarságuk a Ki őrizze a magyar nyelvet c. "imában" a hegedű valószínűtlen "sírásában" csúcsosodott ki. Befejezésként a féktelen jókedvükkel is megismertettek bennünket a szép, veszélyes boszorkányok felidézésével.
De a közönség nem engedte el őket. És akkor bemutatták a magyarok összetartozását, a Kézfogását, ami a trianoni határokon túl többet jelent, mint azokon innen. Az orgonaszó, a csodálatos, imaszerű ének méltó befejezése volt az estnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése