Schubert dalest - Kecskemét, 2020. szeptember 12.

A magas koronavírus fertőzés ellenére szépen megtöltötte a zeneszerető és zeneértő közönség – az egészségügyi szabályok szigorú megtartásával – a Kecskeméti Református Újkollégium reprezentatív dísztermét szeptember 12-én, szombaton délután Beremendi-Schultz Henrik Schubert ,, A szép molnárlány” dalciklus előadásán. A megjelenteket az előadóművész barátja, Batár Zsolt Botond történész, köszöntötte, néhány kedves mondattal a közönség figyelmébe ajánlva a fiatalon elhunyt nagy német zeneszerző kiemelkedő alkotását, és a Magyarországon született, itt gyermekeskedő Beremendi-Schultz Henrik előadóművészt, aki a Németországban töltött évtizedek után visszatelepült Magyarországra, és a Kecskeméthez közeli Ágasegyházán él.

A gyönyörű bariton hangú énekes eredeti német nyelven adta elő a 20 dalból álló dalciklust, a szép molnárlány és a tragikus halállal halt molnárlegény történetét. Hangjából vígan csendült fel a molnárlegény reménnyel teli utazása, a csermely csörgedezése, a malom zúgása, a boldog szerelem hangja, majd a vakmerő vadász feltűnésének riadalma, a vadak ijedt menekülése, a virágszirmok hervadása, a természet csendes elhalása és a molnárlegény testét befogadó patak hűs ágya.

A fizikailag is nagy erőt kívánó előadást csak egyetlen rövid szünettel szakította meg a kiváló művész, akinek méltó párja volt csodálatos játékával zongorakísérője, a bájos Riko Hosomi japán zongoraművész, akinek a kedvéért japán vendégek is helyet foglaltak a nézőtéren.

A ciklust az egyes dalok után a közönség nem szakította meg tapssal, bár az egyes dalok önmagukban is megállják a helyüket, hiszen nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, de hangulatilag mégis egységes egészet alkotnak. A befejezés után azonban hatalmas elismerő taps csattant fel.

Befejezésként Batár Zsolt Botond elismerő szavakkal köszönte meg a fellépő művészek gazdag élményt nyújtó  előadását,  a késő nyári szép délutánt.

Reméljük Beremendi-Schultz Henrik kiváló baritonjában, átélt, kifejező előadásában sokszor gyönyörködhetünk még.

Szigeti Márta

A Kecskeméti Lapok is megemlékezett róla:

2020.09.12. 20:20

 Beremendi-Schultz Henrik énekes-előadóművész és kísérője, Riko Hosomi japán zongoraművész adott Schubertiáda dalestet szombat délután a Kecskeméti Református Újkollégium dísztermében.  

Különleges Schubertiáda dalestet adott Beremendi-Schultz Henrik énekes-előadóművész és kísérője, Riko Hosomi japán zongoraművész. Az est folyamán Schubert, fiatal korában írt ciklusából hallhatja a közönség a ’Die schöne Müllerin’ vagyis ’A szép molnárlány’ című dalciklust. A dalciklust Wilhelm Müller verseire írták.

A dalest 20 műből áll. Az előadóművész elmondta, hogy a nincs közvetlen közük egymáshoz a daloknak, de az alaphangulata által egy egybefüggő művet alkot.

Batár Zsolt Botond az előadás elején kiemelte, hogy nagyon nagy öröm, hogy abban a teremben koncertezhetnek a tehetséges művészek, amelyben anno Bartók, Kodály is koncertezett.  

A Schubertiáda sorozat ugyanezen a helyszínen november 14-én folytatódik.  

H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/3)

A miskolci családi ház kertjében még apai nagypapám ültette a vesszőket, erre határozottan emlékszem a gyerekkoromból. Hordtam neki a barna vizeskannában a vizet, mely segítségért bőr aktatáskát kaptam tőle másodikos koromban. A sötétbarna, rücskös felületű táskába nem sok minden fért, felsős koromra másikat kaptam. A szőlőművelést igazából aztán évtizedeken át apám végezte. Mindig a legmelegebb déli órákban kötözte a szőlőt — ezt sohasem értettem igazán —, a levágott zöld hajtásokat a húgommal gyűjtöttük össze. Sokszor permetezett a szőlő betegségei ellen. Szüret is volt, később a gyerekeink is segítettek, vödrökbe szedtük a fürtöket. Bogyózás, préselés, mustkóstolás — minden mozzanat megvolt a szüreti munkában. Éveken keresztül még bor is érlelődött a hordóban, pince híján az udvari kamrában. Az igazság az, hogy kevésbé szerettem a miskolci szőlőt, mert mindig érződött rajta az utolsó permetezés íze, a szemeken is ott voltak a kékes színű foltok. Egyszer megkértem apámat, mesélne részletesen a szőlőhöz kapcsolódó munkáiról, a meglátásairól, az élményeiről, de kelletlenül és értetlenül állt hozzá, nem megtiszteltetésnek vette, hanem valami másnak. Az őszinte, jóízű beszélgetés, a visszaemlékezés így elmaradt, pedig már akkor szerettem volna írni a szőlőről.

Emlékszem egy-két régi putnoki szüretre is a Pál-völgyében a meredek domboldalon. Akkoriban még a puttony is járta, a rokonság vidám hangulatban dolgozott. A delavári rozé bor igazi ínyencségnek számított a szememben. Ez idő tájt fedeztem fel magamnak a bort mint nemes nedűt, már kezdtem érezni és élvezni a bor színét, illatát, zamatát és ízét. Hasonlót évekkel később Székelyudvarhelyen ittam, S. Mózsi kolléga hozott be az iskolába kóstolót a vendégül látásunkhoz.

A legrégebbi szüreti emlékem egy fotóhoz köthető, amelyen ötéves forma kislány áll az egyik napsütötte egri szőlődombon (talán Egerszólát felé) egy csacsi húzta szekér előtt. Rajta mackónadrág, fekete kötény, hajában piros masni, feje babos kendővel bekötve. Fúj a szél, a fák ágai is hajladoznak. A szekéren nagyobbfajta hordó tornyosul, ennek rögzítését végzi a kalapos, mellényes ember. Háttérben a csúcsos Vár-hegy halvány körvonalai látszanak, balra egy templomtorony fehérlik. Már senki nincs, aki erről a szüretről mesélni tudna. …Talán mégis felidézhető a régi hangulatú szüret egy másik ember szemszögéből nézve. Tóth Katalin, az egri Tóth Ferenc borász lánya, a borászat minden területére kiterjedő ügyvezetője egy alkalommal így mesélt: „Szerintem már ekkor eldőlt a kapcsolatom a szőlővel, és onnantól az egész életem körülötte forgott. Már a nagyszüleimnek is volt szőlője, és mindig kijártunk hozzájuk segíteni. Ez a mostani Pajados-dűlő területén helyezkedett el. A szüret már gyermekként is izgalmas élmény volt számomra. Akkor még vegyesen voltak fehér és vörös szőlőültetvények, kádba szüreteltek és benne is taposták. A szőlő a ház és a pince között terült el, és én gyakran belopóztam Nagyapám után a pincébe, mikor ment kóstolni. Emlékszem, még nem volt világítás, így hosszú gyertyák lógtak be, és azok adták az egyedüli, meleg fényt.”   

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (negyedik rész) - 2012. szeptember 9.

A szüreti menet 2. rész

A Veszprémtől nem messze található Litér táncosainak utcai bemutatója előre vetítette a délutáni gálán látható magas színvonalat. A fiatalabbak, a Zöldág csoport már 53 éve folyamatosan működik. Az abszolút profizmus meglátszott a kezdésen is, a férfiak verték a csizmát, dübörgött a színpad, a látványosság kritériuma tökéletesen ki lett szolgálva. Közben meg hol ez, hol az szólózott, hiba nélküli koreográfia, a közönségnek csillogott a szeme. Az idősebbekből alakult Szárazág szintén nagyot alakított. Itt is megvoltak a látványos férfiszólók, a térkihasználásuk is tökéletes volt, de összességében – természetesen – a ritmus lassabbra, a dübörgés kisebbre kerekedett. A Tegnap zenekar kiváló kísérete is hozzájárult a nagy sikerhez.

A Fresco Bello Zászlóforgató és Zászlódobáló Csoport mintegy 15 évvel ezelőtt alakult Győrben. A hangos dobszó, a látványos lobogók virtuóz pörgetése, dobálása, a díszes jelmezek a reneszánsz kor ügyességi játékait, a lovagi tornák hangulatát idézték. A hangosban külön kiemelték, hogy jövőre is várják őket. (Én is így gondoltam!) Kár, hogy a délutáni gálán nem léptek fel.

           Monostorapáti Veszprém és Tapolca között húzódó út mentén fekszik. Jól felszerelt ekhós kocsijukon ülők nedűt is kínált a nézelődőknek. A minőséget és a közönséggel együttgondolkozást jól jellemezte, hogy mire Badacsonyba értek, már ugyancsak laposakat pillantottak a legények a kocsi tetejéről.

Látrány Balatonlellétől 5 kilométerre, délre található. A Koppány nemzetsége által alapított – valamikor vitéz napokat megélt – községet mindössze 1350 fő lakja. Ezért külön dicséretes, hogy néptánccsoport is működik itt, akik szívesen mennek fesztiválokra, rendezvényekre. A Jázmin együttes tagjai a felvonuláson mosolyukkal, gyors táncukkal, látványos ugrásaikkal hamar közel kerültek a közönség szívéhez. Ez csak fokozódott a színpadi produkciójuk alatt. A ruha, a lüktető zene, a férfitáncosok kiváló szólója, a söprű továbbadogatása, a csizma verése mind a közönség megnyerésének kedvelt eszközei. Éltek is vele a közönség örömére.

A badacsonytomaji Pipitér óvodásai dalokat énekelve, több kilométert gyalogolva a tűző napon minden dicséretet megérdemelnek. Bemutatták, nem igaz, hogy a mai fiatalok nem eléggé edzettek! (De lehet, hogy csak a badacsonyiak ilyen strammok?)

H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/2)

Pár éve, talán a Balatonfüreden rendszeresen eltöltött hetek során fokozatosan megszerettem a szőlőt mint növényt. Szeretem, amikor a tél végén könnyezni kezd, a rügyfakadását, amikor a levelek vitorlaként bomlanak ki és lengedeznek a szélben. Állítólag a virágának fenséges az illata, de még egyszer sem értem oda időben a tőkékhez. Korábban meg nem figyeltem fel rá. Erről Schaffer Erzsébet tud felemelően és érzékletesen írni: „Június végén még ott úszott a tőkék között a szőlővirág semmivel össze nem hasonlítható, fáradtan édes, titkokat hordozó illata. Ha még nem volt benne részed, egyszer feküdj a tőkék közé a szőlő virágzásának idején, és akkor megérted, milyen titkokról mesélek. Közel kell vinni arcodat a majdani tömött fürtökhöz, hogy érezd ezt a minden bizonnyal a déli földtekén született illatot. Ebben az istenek keverte illatban ott van a mámor ígérete… Ott van benne az édes bizonyosság, hogy élni jó, hogy ajándék idelent a földön minden óra, minden perc és minden pillanat.” (A szőlővirág illata) Aztán élvezetes, amikor zsendülni kezd, gömbölyödnek a bogyók, híznak az esőben, a naptól a cukorfok emelkedésnek indul, hogy aztán ősszel a szüreten kibuggyanjon fehéres és pirosas vérük. „Szőlőérlelő hetek következnek. A hajnali párát a délelőtti órákra felszárítja a nap, és délután csöndes, öreges napfény melengeti a völgyet. Este, amint lemegy a nap a füredi Péter-hegy mögött, rögtön hűvösebb lesz. A lehűlő éjszakák megóvják a szőlő érzékeny savait” — olvashatjuk egy másik kiváló borász, a csopaki Jásdi István mindentudó, szőlőről szóló könyvében, prózai szerenádjában, mely vallomások során feltárulnak nemcsak a szőlő, de a család, a bor, Csopak, a balatoni táj titkai is. A must finom, csak kevés kell belőle, mert nagyon édes. A murci fanyar és csípős, türelmesen meg kell várni, amíg a hordókban nemes itallá érnek. Aztán indulhat le a szőlősgazda a pincébe a fokolóval meg a lopóval, mi tarthatjuk a pléh bögrénket vagy a fátyolos üvegű poharunkat alá, hadd csurogjon bele a kóstolnivaló, az újbor. Leginkább december közepén, adventben, de a karácsonyi ünnepi asztal már nem képzelhető el nélküle. Nos, már akinek van szőlője, pincéje, hordója (nem is egy), és palackozni is tudja. Mint K. Feri, aki igen finom borokat tud készíteni. A vegyes házasításúakat kedvelem leginkább. Kedvenceim vörösben mostanában a Cabernet Sauvignon, fehérben az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres. Jásdi István jellemzése tökéletes ennek a bornak a bemutatásához: „Elkezdjük palackozni a Cserszegi Fűszerest. Ebben az évjáratban is szépséges. Színe halványsárga. Illatában keveredik a vadrózsa és a bodzavirág. A lehűlt pincében már kicsapódtak belőle a keményebb savak, megmaradt intenzív traminis, muskotályos zamata. Talán nincs is ennél jobb étvágygerjesztő egy nagy vacsora előtt.” (Szerenád a dűlőben) A legköltőibb borajánlást Kovács Nimród egri borász igényes prospektusában olvastam nemrég a Rhapsody borukhoz: „Rendkívül koncentrált, szép, bíborszínű Bikavér-házasításunk áfonya, érett cseresznye és fűszeres tölgy ízét villantja fel, a fajtára jellemző közepes testtel, közepesen hosszú lecsengéssel és lágy tanninokkal. A különböző összetevők végül harmonikus performance-ként csendülnek fel, mint egy Gershwin-zenemű.”

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (harmadik rész) - 2012. szeptember 9.

A szüreti menet 1. rész

 

A badacsonyi szüret az itt élők egyik legnagyobb ünnepe – mint hallottuk többször is. És ez a jól összeállított, gazdag, változatos vidám menet is bizonyította. A badacsonytomaji Szlovák kereszttől indult. 

Balogh Attila sümegi csodálatos szürkemarha fogata megadták a kezdés össznépi varázsát.

A dicső múlt, a vitézi élet nosztalgiáját a hagyományőrzők biztosították. Közülük a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium 2003-ban alakult Csobánc várának „védelmére, felújítására”. A XVI. század végvári hagyományait ápolják, a magyar végvári életet mutatják be korhű öltözetben és fegyverzetben.

  Majd a borlovagrendek elegáns ruhákban megjelent képviselőinek (még női borlovagrend is megtisztelte az ünnepséget) vonulása megteremtette a rendezvény méltóságát. A jól mutató tapolcai ifjúsági fúvószenekar kellemes zenéje pedig a mozgalmasságot, a jókedvet, a fiatalságot tolmácsolta a nagy meleg ellenére is nagylétszámú nézelődőnek.

A tapolcai táncosokról, a Gyula vitézek kompániájáról, Tapolca város küldöttségéről a köszöntőben elhangzott, hogy sokadjára jöttek, de nem utoljára. Színvonalas fellépésüket látva, nem is lepődtünk meg, hogy a rendezők ragaszkodnak hozzájuk.

 

A messziről érkezett finn vendégek szép népviselete, a magyarhoz képest visszafogottabb, de ugyanakkor nagyon kedves tánca nagy tapsot kapott már a menetben is. A színpadon azután osztatlan sikert arattak a mókás, vidám táncukkal, amikor a fiúk a lányokat még a hátukra is felvették. Mi magyarok nagyon kedveljük, ha mások a mi kultúránkat, hagyományainkat tisztelik. A nyelvrokonainktól igazi gesztus volt, amikor zenekaruk magyar zenét kezdett el játszani, táncosaik pedig magyar táncot adtak elő. Az elismerés és a hála nem maradt el, a délután folyamán a legnagyobb tapsot ők kapták.

H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/1)

Az emberi boldogságról talán van fogalmunk: a meghatározás szerint a boldog ember a sorsával, az állapotával, a körülményeivel teljesen elégedett, s ennek megnyugtató érzésétől, derűs örömmel van áthatva. Beszélhetünk családi, földi, házi, leírhatatlan, mennyei, mérhetetlen, végtelen boldogságról. Hányszor kiáltunk fel: micsoda boldogság, úszik a boldogságban, az arca ragyog a boldogságtól, boldogan dalol, minden boldogságot megérdemel, ez a boldogság szigete — a példák sora végtelen. A boldogságról szóló irodalmi alkotásokból, leírásokból most egy nemrég olvasott könyvből, Alexander McCall Smith Találkozzunk Toszkánában! c. bájos és örömteli szerelmi történetéből, az emberi kapcsolatok tanulmányából idéznék: „Maga sem értette, de hirtelen sugárzó, szinte mámoros boldogság öntötte el, ami éppen annyira volt fizikai, mint érzelmi jellegű, és úgy érezte, mintha hirtelen sokkal könnyebbé vált volna — mintha fel is tudna szállni, ha akarna, és odafentről lenézhetne az útra, a fákra, a házra és a zsúfolt udvarra. Mint aki megrészegült, elengedte önmagát, olyan érzés kerítette hatalmába, mintha felkaphatná a szél, és oda vihetné, ahova akarja… és arra gondolt, azért olyan boldog, mert nagyon jólesik itt lenni, ez alatt az égbolt alatt, az illatos levegő ölelésében, a lassan emelkedő domboldalon haladva.” De ha a boldog jelzőt egy növény neve elé tesszük, kissé elcsodálkozunk. Így jártam én is, amikor a Kertbarát c. magazin nyári számában arról olvastam, hogy Koch Csaba hajós-bajai és villányi borász a boldog szőlő elméletét vallja: hagyja szabadon nőni a szőlőtőkén nőtt vesszőket, a venyigéket, és csak a legszükségesebb esetekben avatkozik bele a növény fejlődésébe. A további szakszerű magyarázat szerint a szokásosnál nagyobb lombozattal fejlődő szőlőnek megnő a fotoszintetizáló képessége, így több napfény kerül a bogyókba, aztán a mustba, a borba, s végül a palackokba. Az is bebizonyosodott, hogy az úgynevezett boldog szőlő 10 %-kal többet terem a csonkázott szőlőnél, a magasabb minőségű szőlő pedig magasabb minőségű bort eredményez.   

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (második rész) - 2012. szeptember 9.

Badacsonyban és környékén a nyári-őszi rendezvénysorozat kiemelkedő programja a szüreti fesztivál. Az első napi programok inkább a szakmát mozgósítják, de a második nap minden évben igazi népünnepély. (Szabados Elizával ez utóbbiról számolunk be szép számú olvasónknak.)

A móló környékén játszóház, gyerekkörhinta, bemutatók várták a gyerekeket, kézművesvásár, borsátrak a felnőtteket.

Magyarország leghosszabb szüreti felvonulása Badacsonytomajból indult. Lovasbetyárok, honfoglaló magyarok, végvári vitézek, szürkemarhafogat, a magyarországi borlovagrendek képviselői (pl. Szent Orbán Csókakőről, Alisca Szekszárdról) kezdték a felvonulást. Finnországból, a Felvidékről és a környékbeli településekről érkezett küldöttségek, az ország több pontjáról jött népi táncosok, a győri zászlóforgatók, nagy borházak kínálókocsijai, lovas fogatok alkották a menetet.

A lassú, jókedvű vonulás alatt mindig volt időt táncbemutatókra, zászlópörgetésre, bor, pogácsa kínálására.

Badacsonyban a Brass Band együttes zenéje fogadta az érkezőket. Aki a déli meleg elől el akart bújni, és nem a felvonulást akarta látni, azokat Bódi Lajos és Cigányzenekara szórakoztatta a nagysátorban.

A felvonulás befejezése után a nagysátorban folytatódott az ünneplés. A köszöntők elhangzását követően a felvonuló néptánc együttesek adtak gálaműsort, majd Csocsesz, valamint Postás Józsi bűvölte a közönséget. A Fonográf Emlékzenekar műsora, és a Nosztalgia disco zárta ezt az alapjában kellemes, vidám, jól sikerült napot.

Mivel országos jelentőségű a badacsonyi szüret (a tv egykor még kiváló, azóta is emlékezetes kabarészámot csinált belőle), nem meglepő, hogy a magyar nyelvterület sok pontjáról jöttek vendégek. Aki szereti a sokadalmat, az ilyen típusú népünnepélyt, annak ajánlom, hogy egyszer jöjjön el. Nem fog csalódni!

(A fentiekrők – folytatásokban – részletes beszámolót olvashat a kedves bloglátogató.)