Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére tartják 1988 óta, hogy felhívja a figyelmet a halál megelőzhető okára és a dohányzással összefüggő betegségekre. Jelenleg világszerte több, mint egymilliárd ember dohányzik, számuk 2025-re megháromszorozódhat. Évente öt-hatmillió ember halála vezethető vissza a dohányzás ártalmaira, a cigaretta ugyanis több mint négyezer különböző, a szervezet számára káros vegyi anyagot tartalmaz.
A dohányzás elleni küzdelem a WHO egyik legfontosabb feladata lett az utóbbi évtizedben, a felnőtt lakosság körében 20 százalék alá kívánják szorítani a dohányzók arányát. 2003-ban született a Dohányzás Ellenes Keretegyezmény (FCTC), amelyet Magyarország is ratifikált. Hazánkban minden harmadik felnőtt füstöl, s minden ötödik ember a dohányzás következtében hal meg. Az Országgyűlés módosította a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, e szerint januárjától lényegében minden közös használatú zárt légterű helyen tilos a dohányzás.
Jóllehet a nők csak mintegy 20%-át teszik ki a világ mintegy 1 milliárd dohányosának, a dohányzó nők aránya emelkedik, a dohányzás reklámjainak célcsoportjává egyre inkább a lányok és asszonyok válnak. Különösen aggasztó, hogy a fiatal nők között nő a dohányosok száma. 151 országból származó adatok szerint a serdülő lányok 7%-a dohányzik, szemben a hasonló korú fiúk 10%-ával, egyes országokban pedig már megegyezik a számuk.
Kolombusz Kristóf nemcsak Amerikát fedezte fel, hanem megismertette a régi világgal a dohányzás szokását is. A dohánynak és a dohányzásnak egész könyvtárra való irodalma van, amely a kultúrtörténeten túl a dohány szociológiai, pszichikai, egészségügyi és egyéb vonatkozásait igyekszik kibogozni. Az „imádott” füst pedig ott gyűrűzik a mai ember feje fölött, sőt egyeseknél annak egyik legfontosabb szükségletévé vált.
Jean Nicot, Franciaország portugáliai nagykövete – a dohány elterjesztője – álmában sem gondolta volna, mit jelent majd a dohány az emberiségnek. Önmaga sosem dohányzott, de a növény európai meghonosításával máig is viharokat kavaró folyamatot indított el. A nagy kérdés, hogy a dohány az istenek lehelete, vagy a Sátán gyomfüve-e, máig sem dőlt el.
A dohányzás hívei napjainkban érzelmi okokkal magyarázzák szenvedélyüket, ellenfelei nagy hangon, tudományos érvekkel harcolnak. Bármennyire is egyenlőtlen látszólag ez a harc, győzelemre egyik fél sem számíthat. Az igazság az, hogy amíg a két fél hevesen csatázik, az emberiség egy része vidáman pöfékelve nézi a vitát.
A dohányt nyugaton egyre jobban megismerték, majd eljutott keletre és északra is. De amíg az akkori füvészkönyvek dísz- és gyógynövényként említik, Angliában és Hollandiában már dohányoztak is az emberek. Itáliába Giorlamo Benzoni hozta, Lisszabonból, ahol a pápai követ, Santa Croce valószínűleg még Nicot útján ismerkedett meg vele. Akkoriban egész Lisszabon a csodanövényről beszélt. Eközben Génua, Nápoly és Velence kikötőiben megforduló spanyol és portugál tengerészek megismertették az olaszokkal is a dohányzást. Olaszország kikötőiből Kelet-Európa felé vette útját a dohány. A Habsburgok magánkertjében hamarosan már mint dísznövényt termesztették.
Magyarországon az Apaffy, Báthory és Bornemisza-családok mint gyógynövényt használták. A dohány szó keletkezését egyesek úgy magyarázzák, hogy ősapáink a füstjét dohosnak találták és rosszul is lettek tőle, tehát dohot hány = dohány. Komolyabb nyelvészek a perzsa dochan szóból származtatják.
A civilizáció fejlődése együtt járt a dohányosok számának növekedésével. Azokat a károkat, melyeket a pszichés sérülések a lélekben okoznak, a modern ember úgynevezett élvezeti szerekkel igyekszik korrigálni. Az élvezeti szerek, mint nevük is találóan jelzi, kellemes hatásúak, de nagy mennyiségben vagy rendszeresen fogyasztva azonban károsak az egészségre. Azok, akik élvezeti szerekkel élnek, tudják, hogy ártanak maguknak, de akaraterejük túl gyenge ahhoz, hogy megváljanak szenvedélyüktől.
Érdekes szerepe van a háborús eseményeknek a dohányzás elterjedésében. A statisztikák szerint mindkét világháború után megnövekedett a dohányosok száma a háborút viselt országokban. (Források: Wikipedia, Dohánymúzeum)
A káros hatásoknak három fő forrása van: a hőhatás, a mechanikus hatás (pipázásnál) és a kátrányszármazékok hatása (ez a cigarettapapír égéséből ered). Pipázóknál az ajak- és nyelvrák, cigarettázóknál a gége- és tüdőrák a gyakoribb, mint a nemdohányzók között, továbbá a dohányzás a szív és érbetegségekre is káros kihatással van. A cigaretta szempontjából a filter sem igazán csökkenti a káros hatásokat. A dohányzás okozhat ajak-, szájüreg-, gége-, valamint nyelőcsőrákot, nikotintartalma miatt okozója lehet még hasnyálmirigy- és veseráknak is (a dohány összességében a daganatos halálesetek 25%-át okozza). Ezeken túl okozhat még légzőszervi betegségeket, hörgőgyulladást, asztmát is. A nikotin jelentős elváltozást okozhat a keringési szervrendszerben, például gyakran magas vérnyomást vagy koszorúér-betegségeket okoz. Ezenkívül károsítja az érfalakat, így okozója lehet agyérbetegségeknek, érszűkületnek, aneurizmának és érelmeszesedésnek
Egy csattanós mondás: Ha felhagysz a dohányzással, ivással, szeretkezéssel, ne hidd, hogy tovább élsz. Csak úgy tűnik.
_(1868-1918)_svg.png)
