2022. január 18., kedd

Csetneki-Juhász Balázs: Éneklő kaszás

Peng az acél, a múlás kaszáját élezi,
Fogy az acél, fogy a kő,
A kasza éle csak nő, csak nő
Óceánon, habzó tengeren túl,
Mint visszhang visszajajdul,
A mező gyászban áll!
Hullanak a szép fűszálak, hullanak,
Hullanak a szép mezei vad virágok,
Mert hullaniuk, mert halni kell!
Beléjük hasít halálfejes pengő kasza,                     
Sirató dal: fájdalmas
Győzelmi ének: mámoros,
Legyőzött és győző együtt álmodott álma,
Ez a jövőnk, így vagy úgy,
De rendet vágni kell!
Rendet, mert a mező, a világ elvadul,
Elszabadult lovak jönnek,
Gazdátlan csordák, dőzsölő gyomok,
Mindent eltakar a gaz, a nap is elfakul.
 
Tudósok jönnek, okosak,
Mindent megismernek, minden részletet,
Megnéznek a holdról, mikroszkóp
Mélyéből mindent feltárnak, amit lehet,
Letesznek örök bölcs szabályokat,
A jövő belőlük merít,
De az úr a kasza élén a fenőkő egyedül,                     

Jön a gép, csikorog, dohog,
Csorognak belőle olajmázos napok.

A mezőnek is hiányzik a kasza,
A kaszáló éneke, izzadtsága, lepergő szaga,
Hiányzik a csend, a táncoló, langyos szellő,
A dudorászó, békés bárányfelhő.

Gazdagabb lesz az új fű
És szebb lesz a mezei virág,
Mert viszi magával ősei kincseit
És az éneklő kaszást.
(2015)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése