A kereszténység Pál apostol révén „megbékült” a hatalommal és a társadalmi különbségekkel, illetve nyitottá vált a nem zsidók számára is. A 2. század folyamán a Római Birodalom valamennyi területén és társadalmi rétegében szerveződtek keresztény közösségek. E közösségek irányítását és vagyonának kezelését az episzkoposzok („felügyelők”, a későbbi püspökök) látták el. Munkájukat a presbiterek („idősebbek”, a későbbi papság) segítették. A provinciák egyházi vezetői a metropoliták, a nagyobb városok (metropoliszok) püspökei voltak. A tartományok metropolitái és episzkoposzai időnként összegyűltek, úgynevezett zsinatot tartottak, ahol a hit fontosabb kérdéseit és a szent iratok értelmezését vitatták meg. A vallási feladatok ellátása egyre inkább elkülönült a világiaktól, és kiépült az őskeresztény egyházszervezet, melynek alapelve a hierarchia („szent uralom”), vagyis a magasabb tisztségűek feltétlen tisztelete volt. Fokozatosan állandósultak a keresztény szertartások – elsőként a keresztelés, az úrvacsora és az áldozás; és kialakultak az ünnepek – elsőként a vasárnap.
-Ferenczy Károly: Hegyi beszéd (1896)
-Albrecht Dürer: A négy apostol (a részlet Márkot és Pált ábrázolja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése