2022. január 17., hétfő

Reményi Ede a nemzet hegedűse születésének évfordulójára - - - - - 1828. január 17.

                    185 évvel ezelőtt, 1828. január 17-én született Miskolcon Reményi Ede hegedűművészünk, eredeti nevén, mint Hoffmann Ede. Még gyerekként elkerül szüleivel Egerbe, ahol a cisztercieknél tanul. A bazilika karnagya tanította  hegedűre és felfigyelve tehetségére 1843-1846. között Pyrker János érsek támogatásával folytatja Bécsben zenei tanulmányait, és ennek végeztével előbb Győrben, majd Pesten ad koncertet. Gróf Széchenyi István ajánlatával kerül ki előbb Párizsba, majd Londonba.
          A szabadságharc alatt Klapka hadtestében szolgál, ezt követően Görgey tábori hegedűse lesz. A világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerül, Törökországon, Franciaországon keresztül Angliába kerül. Itt Jersey szigetén ismerkedik meg Viktor Hugóval. 1855-ben Amerikában koncertezik.
          Felesége kérvényére és Liszt Ferenc közbenjárására 1859-ben amnesztiát nyer Ferenc József uralkodótól, így hazatérhet Magyarországra. A pesti Nemzeti Színházban tartott koncertjén eljátszotta a tiltott Rákóczi indulót, ezért két hónap eltiltással büntetik. Koncert körútján bejárta a felvidék településeit, Munkácson megismerkedett Plotényi Nándor (1844-1933) hegedű- és zongoraművésszel, aki tanítványa, majd koncertjeinek kísérője lett.
         Liszt, Brams és Wagner kortársaként fellépett Magyarországon kívül Törökország, Afrika (Egyiptom), Ázsia és Ausztrália városaiban de még Londonban 1864-ben Viktória királyné udvari hegedűse lett.
          Koncertjeinek bevételéből jelentős összeget fordított jótékonysági célokra, így támogatásával állítottak szobrot Pesten Petőfi Sándornak (Duna-part) és Széchenyi Istvánnak.
          Hazájában 1891-ben visszatérve adott még közel 50 koncertet, majd  családjával Amerikába vándorolt és ott is élt élete végéig.
          A nyughatatlan természetű Reményi Ede 1898. május 15-i fellépésén, San Franciscóban a pódiumon érte a halál. Holttestét New Yorkban az Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra két gyermeke jelenlétében, de felesége betegsége miatt nem lehetett ott a temetésén, amelyen megjelent Edison, a híres feltaláló is. Felesége a miskolci születésű Fáy Gizella lett, akinek apja a virtuóz Fáy Antal zongoraművész volt.

Ismertebb dalai közül néhány:
      Repülj fecském.
      Hull a fának a levele.
      Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.

          A lexikonok születési helyeként hol Egert, hol Miskolcot tüntették fel, és a dátumok is eltérően szerepeltek. Reményi Ede születése 100. évfordulója megünneplésére készülő Lévay József Egyesület igazgatója, Bank Sándor derítette ki kutatásai során a pontos időpontot, 1828. január 17-ét. A Miskolci Szemle 1928. 7-8-9. számában emlékeztek meg a világhírű muzsikusról. 1928. december 9-én avatták márványtábláját, amelyre egy német művész által róla készített plakett másolata került. Készítője a budapesti Ficzek Károly öntő, művész volt és amely a miskolci Zenepalota koncertterme előterében található.
Ezen kívül a Petőfi és Meggyesalja utcák között viseli nevét utca Miskolcon, emléktáblával jelölve. A Miskolczi Napló 1914. március 4-i száma adta tudtul, hogy letétként a Borsod-Miskolczi Múzeumban helyezték el nagyértékű naplóját, amelynek sajnos azóta nyoma veszett. Ebben a naplóban volt található az 1860. szeptember 16-án a gömöri Rimaszombatban tartott koncertje után Tompa Mihály (1817-1868) költő által bejegyzett versrögtönzése, amely nem szerepel költeményei kiadásaiban. Befejezésül álljanak itt e sorok:
        "  Húzzad! Húzzad
        De vidúlást és felejtést
        Ne adj nékünk a hangokban,
        Hogy bánkódjunk - emlékezzünk,
        Sebünk szívünk fájjon jobban!

        A bút, ezt a terhes felhőt
        Bűvös dallod szét ne űzze!
        De rendítő zengelmiben
        még olajat önts a tűzre. -
            Húzzad! Húzzad!! - "
 (Bejegyezte: Bodnár László)

Arany János és Reményi Ede

A szabadságharc száműzött zenészét rendkívül melegen fogadta a magyar közönség. Nagykőrösön az 1859 májusában adott nagysikerű hangversenye után bankettet rendeztek a tiszteletére. A hangversenyen és a banketten is jelen volt Arany János, aki akkor a kőrösi gimnázium megbecsült tanára volt. A banketten született Arany János ,,Reményinek” című verse, amelynek a születéséről egy Szász Károlynak írt versben később így számolt be a költő: ,,.. rossz verset írtam… lakomán voltunk, s Reményi kezembe nyomta az albumát… így majdnem rögtönöznöm kellett”. 
A költő túlságosan kritikusan nyilatkozott verséről. A nyolc soros, három szakaszos vers mindent elmond Reményi életéről, karrierjéről, a szabadságharcban való részvételétől kezdve egészen az emigrációig, ahol játékával hírnevet szerzett a magyaroknak a nagyvilágban.
Reményi ekkor kezdődő barátsága továbbra is megmaradt Arany Jánossal. 1865-ben például a száműzött Victor Hugó dagerrotip képmásával ajándékozta meg a költőt.
Reményi Ede jogosan tartotta rokonléleknek magát Petőfi Sándorral. Ő kezdeményezte 1860-ban egy Kiskunhalason adott hangversenye után a Petőfi-szobor felállítását a fővárosban. A szoboravatásra Arany János is nagyon készült. Sajnos azonban 1882. október 15-én az országos hírű alkalmon egyikük sem lehetett jelen. Reményi Ede különböző őt ért igazságtalan vádak miatt külföldre távozott, Arany János pedig már halálos beteg volt. A nagy költőt abban a díszmagyarban temették el, amelyet a szoboravatásra csináltatott.
A szoborünnepség szónoka Jókai Mór ezt írta a szoboravatásról. ,,(Ez) a legdrágább szobor a kerek földön, mert a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült.”
 A Duna-partján álló Petőfi-szobor nemcsak a lánglelkű költőre, de a kiváló hegedűművészre, Reményi Edére is emlékeztethet bennünket ma is. 
(Szigeti Márta kiegészítése)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése