A szabadságharc alatt Klapka hadtestében szolgál, ezt követően Görgey tábori hegedűse lesz. A világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerül, Törökországon, Franciaországon keresztül Angliába kerül. Itt Jersey szigetén ismerkedik meg Viktor Hugóval. 1855-ben Amerikában koncertezik.
Felesége kérvényére és Liszt Ferenc közbenjárására 1859-ben amnesztiát nyer Ferenc József uralkodótól, így hazatérhet Magyarországra. A pesti Nemzeti Színházban tartott koncertjén eljátszotta a tiltott Rákóczi indulót, ezért két hónap eltiltással büntetik. Koncert körútján bejárta a felvidék településeit, Munkácson megismerkedett Plotényi Nándor (1844-1933) hegedű- és zongoraművésszel, aki tanítványa, majd koncertjeinek kísérője lett.
Liszt, Brams és Wagner kortársaként fellépett Magyarországon kívül Törökország, Afrika (Egyiptom), Ázsia és Ausztrália városaiban de még Londonban 1864-ben Viktória királyné udvari hegedűse lett.
Koncertjeinek bevételéből jelentős összeget fordított jótékonysági célokra, így támogatásával állítottak szobrot Pesten Petőfi Sándornak (Duna-part) és Széchenyi Istvánnak.
Hazájában 1891-ben visszatérve adott még közel 50 koncertet, majd családjával Amerikába vándorolt és ott is élt élete végéig.
A nyughatatlan természetű Reményi Ede 1898. május 15-i fellépésén, San Franciscóban a pódiumon érte a halál. Holttestét New Yorkban az Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra két gyermeke jelenlétében, de felesége betegsége miatt nem lehetett ott a temetésén, amelyen megjelent Edison, a híres feltaláló is. Felesége a miskolci születésű Fáy Gizella lett, akinek apja a virtuóz Fáy Antal zongoraművész volt.
Ismertebb dalai közül néhány:
Repülj fecském.
Hull a fának a levele.
Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.
A lexikonok születési helyeként hol Egert, hol Miskolcot tüntették fel, és a dátumok is eltérően szerepeltek. Reményi Ede születése 100. évfordulója megünneplésére készülő Lévay József Egyesület igazgatója, Bank Sándor derítette ki kutatásai során a pontos időpontot, 1828. január 17-ét. A Miskolci Szemle 1928. 7-8-9. számában emlékeztek meg a világhírű muzsikusról. 1928. december 9-én avatták márványtábláját, amelyre egy német művész által róla készített plakett másolata került. Készítője a budapesti Ficzek Károly öntő, művész volt és amely a miskolci Zenepalota koncertterme előterében található.
Ezen kívül a Petőfi és Meggyesalja utcák között viseli nevét utca Miskolcon, emléktáblával jelölve. A Miskolczi Napló 1914. március 4-i száma adta tudtul, hogy letétként a Borsod-Miskolczi Múzeumban helyezték el nagyértékű naplóját, amelynek sajnos azóta nyoma veszett. Ebben a naplóban volt található az 1860. szeptember 16-án a gömöri Rimaszombatban tartott koncertje után Tompa Mihály (1817-1868) költő által bejegyzett versrögtönzése, amely nem szerepel költeményei kiadásaiban. Befejezésül álljanak itt e sorok:
" Húzzad! Húzzad
De vidúlást és felejtést
Ne adj nékünk a hangokban,
Hogy bánkódjunk - emlékezzünk,
Sebünk szívünk fájjon jobban!
A bút, ezt a terhes felhőt
Bűvös dallod szét ne űzze!
De rendítő zengelmiben
még olajat önts a tűzre. -
Húzzad! Húzzad!! - "
(Bejegyezte: Bodnár László)
Arany János és Reményi Ede
A szabadságharc száműzött zenészét rendkívül melegen fogadta a magyar közönség. Nagykőrösön az 1859 májusában adott nagysikerű hangversenye után bankettet rendeztek a tiszteletére. A hangversenyen és a banketten is jelen volt Arany János, aki akkor a kőrösi gimnázium megbecsült tanára volt. A banketten született Arany János ,,Reményinek” című verse, amelynek a születéséről egy Szász Károlynak írt versben később így számolt be a költő: ,,.. rossz verset írtam… lakomán voltunk, s Reményi kezembe nyomta az albumát… így majdnem rögtönöznöm kellett”.
A költő túlságosan kritikusan nyilatkozott verséről. A nyolc soros, három szakaszos vers mindent elmond Reményi életéről, karrierjéről, a szabadságharcban való részvételétől kezdve egészen az emigrációig, ahol játékával hírnevet szerzett a magyaroknak a nagyvilágban.
Reményi ekkor kezdődő barátsága továbbra is megmaradt Arany Jánossal. 1865-ben például a száműzött Victor Hugó dagerrotip képmásával ajándékozta meg a költőt.
Reményi Ede jogosan tartotta rokonléleknek magát Petőfi Sándorral. Ő kezdeményezte 1860-ban egy Kiskunhalason adott hangversenye után a Petőfi-szobor felállítását a fővárosban. A szoboravatásra Arany János is nagyon készült. Sajnos azonban 1882. október 15-én az országos hírű alkalmon egyikük sem lehetett jelen. Reményi Ede különböző őt ért igazságtalan vádak miatt külföldre távozott, Arany János pedig már halálos beteg volt. A nagy költőt abban a díszmagyarban temették el, amelyet a szoboravatásra csináltatott.
A szoborünnepség szónoka Jókai Mór ezt írta a szoboravatásról. ,,(Ez) a legdrágább szobor a kerek földön, mert a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült.”
A Duna-partján álló Petőfi-szobor nemcsak a lánglelkű költőre, de a kiváló hegedűművészre, Reményi Edére is emlékeztethet bennünket ma is.
(Szigeti Márta kiegészítése)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése