A
felszabadított pesti bankok pénz- és nemesfémtartalékait a felszabadító Vörös
Hadsereg, hogy is mondjam csak, saját érdekeltségi szférájába vonta.
A
Magyar Nemzeti Bank Hold utcai székházában már január tizenhatodikán megjelent
egy magas rangú szovjet küldöttség: Pozsivjomkin és Uvigyimkin kormánybiztos,
továbbá Razbojnyik ezredes, Hiscsnyicseszkij alezredes, Zahvatcsik őrnagy és
Naljotcsik százados. Közölték Panovszkyval, a bank vezérigazgatójával, aki a
bank bombabiztos föld alatti páncéltermében tartózkodott, hogy hoztak egy kis
pénzt. Értjük, ugye? Hoztuk nektek a pénzt! Mert mi, szovjet emberek mindig
hozunk nektek, nem pedig elveszünk tőletek. Még akkor is, ha egyesek ennek az
ellenkezőjét híresztelik!
Nem
is olyan keveset hoztak: háromszázmillió pengőt tízezres címletekben. Vagyis
harmincezer darab tízezer pengős bankjegyet. Frissek, ropogósak, most
nyomtatták őket Moszkvában, a Gyenyzsatnaja utcai bankjegynyomdában. Ugye,
milyen szépek? Mindössze az a baj velük, hogy a hétköznapi forgalomban nehéz
felváltani őket. Így hát ők, Pozsivjomkin, Uvigyimkin és a többiek, a moszkvai
nyomtatású háromszázmillióért elvinnének másik háromszázmilliót, csak persze
kisebb címletekben. El is vitték a Magyar Nemzeti Bankban tartalékolt összes
tíz-, húsz- és ötvenpengős bankjegyet.
A
Magyar Általános Hitelbank teljes pénzkészletét azzal az indoklással foglalták
le, hogy hitelt akarnak nyújtani a Debrecenben tevékenykedő törvényes,
demokratikus magyar kormánynak.
A
Postatakarékpénztárban és a Székesfővárosi Takarékpénztárban kevesebbet
körülményeskedtek. Ezeket az intézményeket egyszerűen és szakszerűen
kirámolták. Később, amikor magyar részről emiatt panaszt tettek, Grabityelszkij
városparancsnok széttárta a karját, mondván: a magyarok csakis magukat
hibáztathatják, elvégre a takarékpénztárak épületét nem őrizte senki.
Éppen
ezért az Első Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank elé maga Grabityelszkij
állított kétfőnyi fegyveres őrséget. Majd belátva, hogy ez kevés lesz, a
létszámot még aznap délelőtt megduplázta, és így már négy, délben már nyolc,
kora délután már tizenhat, este már harminckét katona állt a bank előtt. Ezek
azután éjszaka behatoltak az épületbe, és az ott letétbe helyezett értéktárgyak közül a törhetőket,
például a porcelán étkészleteket vagy az etruszk vázákat szilánkos állapotba
hozták, a lapíthatókat pedig, arany misekelyheket, ezüstkancsókat, más
efféléket csizmatalppal való ráhatás révén tömörítették, majd ismeretlen helyre
szállították.
Ellentétben
a leszámítoló bankkal, amelynek alkalmazottai nem voltak jelen az említett
eseményeknél, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank munkatársnői testileg is
érintkezésbe léptek a felszabadítókkal, és olyan romantikusan hangzó, egzotikus
tünetegyütteseket vehettek át tőlük, mint: gonorrhoea, luesz és lágyfekély.
Akinek egyikből sem jutott, az kénytelen volt megelégedni néhány tucat
lapostetűvel. Cserébe a felszabadítók elvittek 1 120 760 pengőt és
ismeretlen mennyiségű értékpapírt.
A
Magyar–Olasz Bankban viszont az ott található 572 480 svájci frankon és
84 600 svéd koronán kívül a pesti cégvezető, Piski szájában felvillanó
aranykoronák is magukra vonták felszabadítóink érdeklődését, és miután Piski a
legcsekélyebb együttműködési hajlandóságot sem mutatott, amikor késel próbálták
feszegetni a nemesfémet, kénytelenek voltak féltéglához folyamodni. Így persze a
fogakat is eltávolították az alsó és felső állkapocsból, holott azokra
eredetileg nem támasztottak igényt.
Azt
azonban el kell ismernünk, hogy a Budapesti Kereskedelmi Részvénytársaság
épületéből nem vittel el semmit, ugyanis a hőség és a füst lehetetlenné tette,
hogy bejussanak az épületbe, miután részben félreértésből, részben több üveg jó
minőségű konyak elfogyasztásából adódóan az előcsarnokot fellocsolták
petróleummal, majd felgyújtották, és csak ezt követően jutott eszükbe, hogy
előbb át kellett volna vizsgálni a páncélszekrényeket.
(Megjelent: Marton László: Hoztak egy kis pénzt? Népszabadság -
Magazin; 2014/43.)
MEGJEGYZÉSEM: -Előttem teljesen érthetetlen, hogy a visszavonuló magyar csapatok, vagy a németek miért hagyták Budapesten ezt a hatalmas értéket, amikor nem volt előttük ismeretlen a Vörös Hadsereg és az utána megjelenő szovjet hatóságok viselkedése, hiszen Székelyföldtől idáig sok idő telt el.
-Sokan felróják a magyar, német, horvát politikai vezetésnek, hogy nem borult a szovjetek keblére, és miért tett meg mindent az "Ázsiai Barbár Horda" megállítására. Hát itt egy példa, de ez még egészen elviselhető azokhoz a borzalmakhoz képest, amit a Vörös Hadsereg és a nyomukban megjelenő szovjet hivatalos személyek műveltek Magyarországon, Horvátországban, Lengyelországban, Németországban.
Erre mondta Churchill, hogy Sztálin ott tévedett, amikor megismertette a hadseregével Európát, és Európával a hadseregét
Korabeli plakát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése