Zaragozai Szent Vince napjára - - - január 22.,

Ismeretlen festőtől; 16. század

Neve latin eredetű (Vincentinus), jelentése győzedelmes.

    Szent Vince élete: Szent Vince hispániai (spanyol) vértanú, Szent Valér zaragoza püspökének diákja. A Római Birodalom Hispánia részén 304-ben Valenciában börtönbe vetették. A keresztény hite miatt megkínozták a zarragozai diakonátust, de ő nem tagadta meg a hitét, és a kínzások következtében meghalt. A halottat kitették a város melletti rétre, és a monda szerint az égből leszállt egy madár, és a hullát marcangoló vadakat elriasztotta. Ezután zsákba varrták és bedobták a tengerbe, de a hullámok mindig kivetették a partra. A kínzók vezetője – miután nem tudott megszabadulni a hullától és érezte, hogy az áldozat milyen állhatatos –, felkiáltott: Vicentus! (Azaz győzedelmes.) Nem tudta hitében megváltoztatni, de halála után sem tudott megszabadulni tőle. Csontjait Valenciában őrzik.

            A keresztényüldözés után Vincét szentté avatták, és a halászok, valamint a szőlőtermesztők, borászok védőszentje lett, bár egyetlen leírásban, kódexben sincs arra utalás, hogy a szőlőhöz, borhoz bármi köze lett volna.

            Szent Ágoston több prédikációt mondott a szent tiszteletére.

            Szent Vince tisztelete főleg Franciaországban terjedt el. Hogy a szent a bor patrónusa lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). Franciaországon kívül a keresztény bortermelők Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában részesítik tiszteletben. Párizsi borkereskedő-társulások még a barokk időkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható. Szent Ágoston több prédikációt mondott a szent tiszteletére. Portugália, Lisszabon patrónusának tekinti. Sok templom viseli a nevét, Rámában például nem kevesebb, mint három! A koronázási paláston is megjelent alakja. Kopasz nádor a nagyváradi székesegyházban (ma: Oradea; Románia) oltárt emelt tiszteletére.

            A csongrádi Szent Vince borrend nem véletlenül vette fel éppen ezt a nevet. Szerintük a homokos talajon való munka épp oly gyötredelmes, és kitartást igénylő, mint amilyen Szent Vince élete volt. A borrend Vince napi köszöntője: „Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!”.

            Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek Magyarországon a szőlőhegyeken, mert búcsúnapját télidőben nem tudták volna méltóképpen megünnepelni. Ez alól kivétel azonban a Sárospatak közelében lévő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) a szőlők között dominikánus klastrom állott.

            Népi hagyományok, szokások: A magyar nyelvterületen Vince napjának időjárásból a vincellérek, borászok az őszi szőlőtermésre következtettek. Ezen a napon kimentek a szőlőbe, a fagyott szőlőből egy darabot levágtak, ezt nevezik Vince-vesszőnek. Ezt otthon vízbe tették, és hajtásaiból jósoltak az az évi szőlőtermésre. Nagyon nagy hidegben a rügyek elfagynak, és így ki sem hajtanak. A népi időjóslás alapján „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”, azaz ha Vince napján esik az eső, akkor sok borra számíthat a gazda. Általában január közepén a nagy hidegek megszűnnek, és elkezdődik a felmelegedés, ezért mondja egy másik mondóka: „ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”!       A moldvai csángó magyaroknál a következő változatot jegyezték fel:
„Fényes Vince, tele pince. Ködös Vince, üres pince!”.

            A Vince-napi időjárási regula a vajdasági magyarok körében így szól:
„Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod!”.

            Az 1799-es Kalendáriom szerint: „Ha szent Vintze napja fénylik, azt mondják a boros gazdák, hogy meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni.”

            A szőlősgazdák Vincét ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmát, és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.
            Elterjedt szokás volt az is, hogy a szőlőterület széleit szentelt borral vagy szentelt vízzel locsolják meg.

            Még nem is olyan régen, a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni; ezt nevezik Vince napi pincejárásnak.
            A kopácsi gazdák zseniális hagyománya szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Érdekes, de a Bács megyei Topolyán (ma Horvátországban található) a várható kukoricatermésre jósolnak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek – tartják.

            A csongrádi Szt. Vince borrend Vince napi köszöntője: „Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!”.
            Ópusztaszeren Szekszárd, Siklós, Balatonfüred városok minden évben méltó ünnepséggel emlékeznek meg a Szentről.

            Mikszáth Kálmán mondta: „Nem vagyok barátja a bornak. Elhibázta az öreg Noé, mert mielőtt az első szőlőtőkét elültette volna, megáztatá egy oroszlán, egy majom, egy disznó és egy bárány vérében. Azért aztán vagy oroszlánná vagy majommá vagy éppen báránykává, esetleg disznóvá válhat tőle az ember”.