A sakkozás történetéből

Hogy mióta tipegnek a fekete-fehér kockás csatamezőn a sakkfigurák, ma már szinte lehetetlen kideríteni. Több legenda született a sakk feltalálásáról, ám a leges-legrégibb írásos kútfő csak 1400 évvel ezelőtt említi először azt, hogy sakkoznak az emberek valahol a világon. India északi vidékeit vagy Perzsia keleti tájait tekinthetjük a sakk őshazájának.

 Itt „csaturangának” nevezték a sakkjátékot, ami négyes játékot jelent: elefántok (ma futók) lovak (ma is lovak), szekerek (ma bástyák), és gyalogosok (fikák vagy parasztok) játékát. A szép, elefántcsontból faragott sakkfigurák ezt a négy csoportot ábrázolták, természetesen két színben. A táblának is 64 kockája volt, a különös csak az, hogy négyen is játszhatták.

A sakk először Ázsiában terjedt el. Perzsia, Kína, Korea, Japán sorra megismerte a sakkozás szenvedélyét. A sakk történetének két fontos szakaszát különböztethetjük meg: a perzsa szakaszt és utána az arab szakaszt. Az arabokhoz fűződik az első „sakkvilágbajnokság” emléke is. A mai Spanyolország déli része arab uralom alatt állt a XV. században, mikor Sevillában hat ország sakkozóinak részvételével megtartották a krónikákban is emlegetett nagy sakkversenyt.

 Ugyancsak az arabok révén ismerte meg Nyugat-Európa. I. u. 1000 körül már ismerték a sakkot Franciaországban is.

De a kereskedők ezzel egyidőben Oroszországba is elvitték, ahol a papság először „az ördög játékának” tekintette, és betiltotta. Még Rettegett Iván (IV. Iván Vasziljevics vagy Rettegett Iván, régiesen Rettenetes Iván, oroszul: Иван IV Грóзный [Ivan Groznij], 1530. augusztus 25. – 1584. március 18., moszkvai nagyfejedelem 1533-tól, az első orosz cár) 1547-től idejében is törvény tiltotta a sakkozást, de feljegyezték, hogy Iván cár maga is olyan szenvedélyes játékos volt, hogy a halál a sakktábla mellett érte.

Itália, Németország, Svájc, Csehország, Magyarország, a balti államok, Anglia fogadóiban néhány száz év elteltével már mindenki hódolt a sakkszenvedélynek. A szerzetestől a lovagig, a kereskedőtől a királyokig hírneves sakkozók nevét őrizte meg a fáma. Kezdtek könyveket írni és sakkrejtvényeket szerkeszteni s a sakk-király útja a népszerűség növekvő fényében így vezet napjainkig. (Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)
Humor