A kocsma sem a régi már,
Nem lehet a falakon érezni
A nikotin szagát,
A füstöt sem lehet vágni rég,
A budoárból a szellő nem hozza
már
A sörnek húggyal kevert
illatát.
Már a kocsma sem az, amit volt.
Én maradtam olyannak, ahogy
jöttem,
Az emberek közül csak azokhoz kötődtem,
Kik hozzám jók maradtak,
De magamból a többieknek
Mégis többet adtam.
Hát értük vagyok én a
gyütt-ment
A régi, mégis idevalósi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése