2019. április 13., szombat

A Titanic jéghegynek ütközött - - - - 1912. április 14. Kiderül az igazság

            Az ütközés után röviddel Smith kapitánynak a tisztek azt jelentették pár percnyi vizsgálódás után, hogy sérülésnek semmi nyoma. Ez volt az utolsó jó hír, amit életében kapott a kapitány. Ő azonban nagyon aggódott, s azzal fordult Boxhall negyedik tiszthez, hogy menjen le, keresse meg az ácsot, mondja meg neki, lásson hozzá azonnal a rés kijavításához. A hajóács megérkezésekor alig tudta kinyögni, hogy rohamosan árad be a víz.
            Néhány perccel később Andrews – a Titanic konstruktőre – a kapitánnyal kettesben indult szemleútra. A tények arra mutattak, hogy körülbelül 91 méter hosszú rés keletkezett. A szakértő rögtön látta, hogy mivel az öt első rekesz víz alá kerül, elérkezett a Titanic vége. Korábban, mint gondolták. Éjfél után öt perccel – vagyis huszonöt perccel a jégheggyel való ütközés után – Smith kapitány parancsot adott Wilde főtisztnek, szedesse le a ponyvát a mentőcsónakokról, Murdoch első tisztnek pedig, hogy sorakoztassa fel az utasokat. Pár perc elteltével utasította a rádiósokat, adjanak le segélykérő jelzést.
            Ekkor a Titanicon senki sem tudta, tréfára fogja-e a dolgot, vagy komolyan vegye. Az utasok tréfálkoztak, beszélgettek, várakoztak, a matrózok kezdték szabaddá tenni a tizenhat mentőcsónakot. Volt még a fedélzeten négy összecsukható mentőcsónak is.
            Mindent egybevetve a mentőcsónakokban összesen 1178 férőhely volt, a Titanic fedélzetén pedig ezen a vasárnapi éjszakán 2228 főnyi utas és a személyzet tartózkodott. Az utasok közül senki sem tudott erről a matematikailag megoldhatatlan dilemmáról, a személyzet tagjai közül is csak kevesen, de a legtöbben, ha tudták is, nem törődtek vele. „Az asszonyok és a gyerekek szálljanak be, aztán eresszék le a csónakot.” – Jött az utasítás Smith kapitánytól. Sokan nem akarták otthagyni az óriás hajó szépen kivilágított fedélzetét, hogy beszálljanak egy sötét, deszkákból ácsolt, evezős csónakba. Közben szólt a zene. Wallace Henry Hartley karmester összeszedte zenészeit, és mintegy megnyugtatásként zenélni kezdtek az első osztályú szalonban, ahol sok utas várakozott. Később kimentek a fedélzetre, hogy a főlépcső bejárata közelében muzsikáljanak. Ezen az éjszakán gyors ütemű, vidám melódiákat csaltak ki a hangszerükből. Bride második rádióstiszt tisztán emlékezett utólag, hogy amikor a fedélzet víz alá merült, a zenészek még mindig játszottak, éspedig az "Ősz" című episzkopális himnuszt. Az utolsó csónakot, a „D” jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel. (Forrás: Wikipedia, Legendavadász) (Folytatom)

2019. március 31., vasárnap

Húsvéti kiállítás és tojásírás a Bélyegmúzeumban - 2015. március 30. (2/1)








A héten különböző iskolákból csoportok jönnek folyamatosan ismerkedni az írókázás rejtelmeivel. A Postás Múzeum és Művelődési Alapítvány többszáz tojással finanszírozza a rendezvényt.







Vigyázat, óraátállítás!!!






2019. március 17., vasárnap

Meghívó a könyvbemutatómra


Előzetes könyvbemutatót rendez a Pátria Filatéliai Egyesület a "Trianon történelmi tévedése" c. könyvemből

2019. március 20-án (szerdán) 17:00 órakor.

Helyszíne: On/Off Pub - Strébeer 
(1117 Budapest, Karinthy Frigyes 7.) 

Aprópóját az adja, hogy a könyv egyik különlegessége: illusztrációi bélyegek, blokkok, kisívek, bélyegzők, emlékívek, képeslapok. A szomorú igazságtalanság feltárása mellett a filatéliát is népszerűsíteni kívánom a széles olvasóközönségnek.

E mellett Dósa István barátom, rendszeres filatéliai kiállító, korreferátumában röviden beszél Trianon feldolgozásának filatéliai lehetőségeiről. (A könyvemben illusztrációként szereplő filatéliai anyag jelentős része az ő gyűjteményéből való.)

Utána kérdések, hozzászólások.

A helyszínen kedvezményesen lehet vásárolni a Trianon könyvből. Kívánságra dedikálok is.

Mindenkit szeretettel várok!

2019. március 15., péntek

NOSZTALGIA - ÖT ÉVE TÖRTÉNT Megemlékezés és koszorúzás Kispesten

           Az ünnepélyessé varázsolt kispesti Kossuth téren rendezte ebben az évben is a Kispesti Önkormányzat a hagyományos március 15-i megemlékezését és koszorúzási ünnepségét. 
          Dr. Tarnai Richárd Kispest országgyűlési képviselőjének közvetlenül előadott és meggyőző beszéde, a műsor kiváló összeállítása, előadása, mozgalmassága, látványossága, ünnepélyessége méltó volt az eseményhez és a teret körülvevő ünneplő közönséghez.. 

          Az emberemlékezet óta rendezett koszorúzás menete teljesen érthetetlen módon összekeveredett: a politikai pártok (felső képen), az országos és helyi társadalmi szervezetek (alsó képen például a Nyugdíjas Pedagógusok Egyesülete Kispest), az intézmények kaotikus rendszertelenségben következtek, pedig szigorú protokoll előírások vannak. Mindenki koszorúzott, aki jelenleg számít Kispesten, és az is, aki majd a választás után szeretne pozícióba kerülni, valamint amelyik intézmény, civil szervezet valamire is tartja magát, az is mind lerótta kegyeletét. Így nem volt meglepő, ha a fúvószenekar tagjai elfáradtak, de az azért disszonánsan hatott, hogy  időnként zene helyett dobolgatásba kezdtek, ami a kivégzések jellegzetes aláfestése (pedig most ünnepelni jöttünk, nem a szabadságharc mártírjaira emlékeztünk!) . 
          Befejezésként, amikor a lakosság róhatta le tiszteletét a hősök előtt, mindössze egy hölgy vitt virágot! (Jobb helyeken legalább gyerekeket szerveznek ilyen esetekre, hogy a lelkesedés látszata meglegyen!)

2019. március 5., kedd

Húshagyó kedd, régiesen húshagyat

         Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, Jézus tanítói szolgálata előtti, 40 napos sivatagi böjtjének emlékére. 
Ez a nap a húsvétig tartó nagyböjt kezdete, a hamvazószerda előtti kedd. Mozgó dátumú ünnep, időpontja a húsvét időpontjától függ, a húsvétvasárnaptól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd (a 47. nap).
A húshagyókedd a megelõzõ hétfõvel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják. A húshagyókedd a nagyböjt előtti utolsó nap, a farsangi mulatságok csúcspontja. Dalolni, táncolni azonban csak éjfélig szabad. Az ilyenkor tartott vigalmakban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender. Húshagyókedden tanácsos lemorzsolni a vetni való kukoricát és megmetszeni egy-egy tőkét a szőlő négy sarkán. Ma még mindenki jóllakhat farsangi fánkkal, kocsonyával.
Ez a nap a farsang vége. A farsang vízkereszt napjától (jan.6.) hamvazószerdáig tart, azaz mindig a húsvéthoz igazodik.
Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak a naphoz, sok helyütt karnevál vagy fesztivál van. Talán a leghíresebb a New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak is neveznek. Húshagyókeddre esik a híres Velencei karnevál utolsó napja is. A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét. Francia neve Mardi Gras, szó szerint „kövér kedd”. Angol neve Shrove Tuesday (gyóntató kedd), inkább a böjt előtti megtisztulásra utal. 
Az utolsó néhány nap a „farsang farka”, ebből is leghangosabb a vasárnap. Ekkortájt sok lakodalmat tartottak, a farsang vasárnapját el is nevezték menyegzős vasárnapnak. A farsang végeztével kiáltották ki azokat a lányokat, akiknek nem sikerült férjhez menniük. A hiedelem szerint az a lány, aki eddig nem tudott a farsang idején férjhez menni, valószínűleg már pártában is marad. A legények a lány ablaka alatt fazekakkal, vasakkal nagy zajt csaptak, és közben kiabálták: „Húshagyó, itt maradt az eladó!”
A házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló szokása a házasságra elég nagy, de farsangig, vagyis a házasságkötési szezon végéig férjhez nem ment személyek ellen. A tuskóhúzás húshagyó kedden volt szokás: ekkor a legények a tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték, kapujához támasztották.
Húshagyó, húshagyó, 
A lányokat itt hagyó,
Húshagyó, húshagyó,
Itt maradt az eladó!
Az ünneprontás hiedelemvilága, mondaköre is a húshagyóhoz fűződik: néha a fiatalság féktelen jókedvének nem tud parancsolni, és beletáncol a nagyböjti szent időbe, pedig akkor már vezekléssel, lemondással a húsvétra kellene készülődnie. A legenda szerint Rábahidvég határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot. Egy pár azonban tovább rakta, hiába volt minden kérlelés.
Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek csárdástul együtt.
Egy privigyei hiedelem szerint aki farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország.
A zalai, főleg göcseji, farsangvégi hagyományokban sűrűn fölbukkan a torma, mint mágikus, gonoszűző, bajelhárító szer. Pölöskefő zalai faluban a gazdasszony tormamártást szokott készíteni húshagyókedden, és a ház négy sarkát megkeni vele férgek, patkányok ellen. Göcsejben azt a kanalat, amellyel ilyenkor a tormát (mártást) keverik, a ház üstökébe teszik, tavasszal pedig a verebek kártevése ellen kiviszik a gabonaföldre. A farsang végén maradt tormával a házat körülhintik, hogy a kígyók, azaz a gonoszok, kártévők elkerüljék a hajlékot. Megkenik vele a tornác boronavégeit, máshol a ház négy sarkát. Hamvazószerdán a fehérnépek lábukat feltörés, eredetileg nyilván rontásba lépés ellen megkenik vele.
Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták: "Csóka, kánya, varjú, szarka mind vakok legyetek, csak az én csibéim legyenek szemesek." (Nagylengyel, Zala)
A vetés kártevői ellen a gazda húshagyókeddi vacsora előtt gúzst kötött fűzfavesszőből, miközben a fia kérdezgette a kamrából. Ő kintről felelt:
– Mit kötsz, mit kötsz?
– Kígyunak, békának a száját, verebekét, egerekét, patkányokét, minden kártevőét. (Szalafő, Vas m.)