Budapest ünnepnapjára - nov. 17.

1867-ben, a kiegyezés után, Pesten is hozzákezdtek a nagy urbanizációs feladatok végrehajtásához. 1872-ben az országgyűlés megszavazta az egyesített Budapestről szóló törvénycikkelyt. Az új városi választások után 1873. november 17-én, az ünnepi közgyűlésen egyesült Pest, Buda és Óbuda. Budapest Főváros Közgyűlése 1991. március 21-i döntése értelmében ez a nap BUDAPEST ÜNNEPNAPJA. A város első főpolgármestere Ráth Károly lett, polgármesterré pedig Kammermayer Károlyt választották. Ebben az időben került a város fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyes.

A város legnagyobb viztározó-medencéjének tetején, a Gellért-hegyen látható ez a kilátókő-szobor, melyen "Buda királyfi és Pest királykisasszony" egymásra talál. Vadász György munkáját 1982-ben állították fel.

A fenti szobor bemutatása mellett az egyik legszebb pesti verssel is tisztelgek Budapest előtt.

Kosztolányi Dezső:
Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

A lírikus Kosztolányi első kötete, a Négy fal között jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet. Egyik jellegzetessége a Budapest-kultusz, a nagyváros igenlése.

A kötet legnépszerűbb és máig élő alkotása, az Üllői-úti fák (1906-ból) a századfordulón népszerű sanzon reprezentatív darabja, könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól. Az elégikus hangvételt az erőteljes jambusok fokozzák, s a zeneiség melankóliává oldja és általánosítja az egyéni érzést. Azzal, hogy mindegyik versszak második és utolsó sorában újra meg újra nevén nevezi, mintegy megszólítja az Üllői úti fákat, a vers meghitt hangulatát, sejtelmességét fokozza. (Hatszor ismétlődik a sor: Üllői úti fák, mindannyiszor más hangulati árnyalattal, mint egy visszatérő zenei motívum).

Kosztolányi Dezső (1885-1936) kiváló költő és jeles műfordító, mint a fentebb látható emléktábla aposztrofálja, Budapest ma egyik legforgalmasabb, legzajosabb és legbüdösebb pontján lakott a vers megírásakor. Az Üllői út Kálvin tér és Ferenc körút közé eső szakaszának közepén, a 21-es szám alatt. Tekintélyes és tipikus, eklektikus, 4 emeletes pesti bérházról van szó.