Húshagyó kedd, régiesen húshagyat

         Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, Jézus tanítói szolgálata előtti, 40 napos sivatagi böjtjének emlékére. 

Ez a nap a húsvétig tartó nagyböjt kezdete, a hamvazószerda előtti kedd. Mozgó dátumú ünnep, időpontja a húsvét időpontjától függ, a húsvétvasárnaptól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd (a 47. nap).

A húshagyókedd a megelõzõ hétfõvel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják. A húshagyókedd a nagyböjt előtti utolsó nap, a farsangi mulatságok csúcspontja. Dalolni, táncolni azonban csak éjfélig szabad. Az ilyenkor tartott vigalmakban nagyokat kell ugrani, hogy nagyra nőjön a kender. Húshagyókedden tanácsos lemorzsolni a vetni való kukoricát és megmetszeni egy-egy tőkét a szőlő négy sarkán. Ma még mindenki jóllakhat farsangi fánkkal, kocsonyával.

Ez a nap a farsang vége. A farsang vízkereszt napjától (jan.6.) hamvazószerdáig tart, azaz mindig a húsvéthoz igazodik.

Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak a naphoz, sok helyütt karnevál vagy fesztivál van. Talán a leghíresebb a New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak is neveznek. Húshagyókeddre esik a híres Velencei karnevál utolsó napja is. A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét. Francia neve Mardi Gras, szó szerint „kövér kedd”. Angol neve Shrove Tuesday (gyóntató kedd), inkább a böjt előtti megtisztulásra utal. 

Az utolsó néhány nap a „farsang farka”, ebből is leghangosabb a vasárnap. Ekkortájt sok lakodalmat tartottak, a farsang vasárnapját el is nevezték menyegzős vasárnapnak. A farsang végeztével kiáltották ki azokat a lányokat, akiknek nem sikerült férjhez menniük. A hiedelem szerint az a lány, aki eddig nem tudott a farsang idején férjhez menni, valószínűleg már pártában is marad. A legények a lány ablaka alatt fazekakkal, vasakkal nagy zajt csaptak, és közben kiabálták: „Húshagyó, itt maradt az eladó!”

A házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló szokása a házasságra elég nagy, de farsangig, vagyis a házasságkötési szezon végéig férjhez nem ment személyek ellen. A tuskóhúzás húshagyó kedden volt szokás: ekkor a legények a tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték, kapujához támasztották.

Húshagyó, húshagyó, 

A lányokat itt hagyó,

Húshagyó, húshagyó,

Itt maradt az eladó!

Az ünneprontás hiedelemvilága, mondaköre is a húshagyóhoz fűződik: néha a fiatalság féktelen jókedvének nem tud parancsolni, és beletáncol a nagyböjti szent időbe, pedig akkor már vezekléssel, lemondással a húsvétra kellene készülődnie. A legenda szerint Rábahidvég határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak. Éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot. Egy pár azonban tovább rakta, hiába volt minden kérlelés.

Hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek csárdástul együtt.

Egy privigyei hiedelem szerint aki farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország.

A zalai, főleg göcseji, farsangvégi hagyományokban sűrűn fölbukkan a torma, mint mágikus, gonoszűző, bajelhárító szer. Pölöskefő zalai faluban a gazdasszony tormamártást szokott készíteni húshagyókedden, és a ház négy sarkát megkeni vele férgek, patkányok ellen. Göcsejben azt a kanalat, amellyel ilyenkor a tormát (mártást) keverik, a ház üstökébe teszik, tavasszal pedig a verebek kártevése ellen kiviszik a gabonaföldre. A farsang végén maradt tormával a házat körülhintik, hogy a kígyók, azaz a gonoszok, kártévők elkerüljék a hajlékot. Megkenik vele a tornác boronavégeit, máshol a ház négy sarkát. Hamvazószerdán a fehérnépek lábukat feltörés, eredetileg nyilván rontásba lépés ellen megkenik vele.

Hogy a kártékony szárnyasok el ne vigyék az első ízben kieresztett csibéket, húshagyókor főtt disznófej lyukas csontján keresztül néztek rájuk, és mondták: "Csóka, kánya, varjú, szarka mind vakok legyetek, csak az én csibéim legyenek szemesek." (Nagylengyel, Zala)

A vetés kártevői ellen a gazda húshagyókeddi vacsora előtt gúzst kötött fűzfavesszőből, miközben a fia kérdezgette a kamrából. Ő kintről felelt:

– Mit kötsz, mit kötsz?

– Kígyunak, békának a száját, verebekét, egerekét, patkányokét, minden kártevőét. (Szalafő, Vas m.)