A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/10.

Ezt a délelőttöt nem csak bemutatónak szántuk, de a bemutató lehetőségét kihasználva konkrét kapcsolatépítőnek, gondolatkeltőnek, közös értékek megfogalmazásának.
Amikor az országot és nemzetet érintő súlyos válságokról, visszatérően pusztító megrázkódtatásokról beszélünk, fel kell tennünk a kérdést: mi maradt a múltból, mi újjáteremthető, mire alapozzunk, és mit kell modernizálnunk?

Ősi nemzeti értékeink során sok mindent jogosan fel lehet sorolni, de ezek közül az alább felsoroltakat tartom a legfőbb értékeknek:

–Különös és egyedi szerkezetű nyelvünket, mely szinte matematikai logikájával sok területen elősegíti a kreatív gondolkodást.

–Népdalkincsünk közel kétszázezer lejegyzett dallammal világviszonylatban hatalmas kincset takar.

–A magyar néptánc a világ egyik leggazdagabbja, ráadásul csoportösszetartást és identitást erősítő eszköz.

És mindezek konkrét következménye:

Bartókot a világ zenetörténete egyik legnagyobb zeneszerzőjénék tartják, s bizony művei meghatározó módon a sajátos magyar népzenekultúrára épülnek. Nyelvünk szerkezetének és sajátos kultúrának terméke az a költészet, melyet akár Hegedüs Géza tanár úr, akár Faludy György a világ legfelsőbb szintjére sorol.

Állítólag a Microsoft vezető tíz program rendszer tervezőjének fele magyar, s az meg kétségtelen, hogy a Los Alamosban megtervezett első atombomba atyjai közül döntő szerepet játszottak a magyarok, s még Einstein is magyar tolmáccsal ment velük együttgondolkodni. A magyar ipar innovativitásával két évtizedet Európa műszaki élvonalában haladt és az utóbbi évtizedekben az iparban csúcsvezetőként élvonalban eltöltött barátom szerint a nyugatiak felismerik a magyar kreativitás kiválóságát, s egyre több külföldi cég telepíti ide a műszaki innovációját. Bár kisebb körben, de erről magamnak is ismereteim vannak. Erre az innovativitásra ma már a magyar kormány is kőkeményen épít, s „kulturális adottságainkra építő tudásalapú társadalom”-ról beszél.

Ha ez igaz, melyet minden eddigi tudásom is megerősít, úgy a magyar nemzetnek évezredes hozott, öröklött tudása kifejezetten a jövő modern társadalmának és gazdaságának egyik európai motorja lehet. Az utóbbi év gazdasági mutatói is ezt igazolják.

Állítólag a japánok közül sokan kisgyerekkorban elkezdik a magyar nyelv tanulását. Ezt nem közvetlen forrásból tudom, azt azonban a legközvetlenebből, hogy Japánba importálták a magyar óvodarendszert. Balogh Kati professzorasszony egy közös munkánk után a tihanyi mólón mesélte el, milyen volt Japánban magyar rendszerű óvodát építeni.
A csoda e nemzetben van, sajnos fékek és ármányok jól beépített rendszerétől gyakran abroncsba verve.  De azok szétfeszíthetők s már részben szétfeszíttettek.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/9.

Zichy László: Újjászőni a nemzetet

            Zichy László – Amerikából hazatért pszichológus – megküldte részemre a harmadik nap délelőttjén tartott másfél órás foglalkozásának a leírását. Mivel ezt ő tudja a legjobban visszaadni, ezért szó szerint közlöm három részben. A képeket én készítettem.

Harmadszorra hívott meg Rákóczi Szövetség valamely nagyobb rendezvényre, s mindig szabad kezet kapok. Szívesen megyek, mert mindig azt tapasztalom, hogy nagy gonddal állítják össze a döntően határon túli fiatalok, középiskolások, egyetemisták és tanárok számára a programokat. Jó érzés, amikor az ember általa becsült előadótól veszi át, vagy adja át a stafétabotot, ránéz a színes és gazdag  programra.

Idén tudatosan a nemzet hálójának újjászövéséről beszéltem, s feleségemmel, Évával úgy építettük fel a programot, hogy az ne csak beszéljen az utolsó évszázad okozta sokrétű károk legalább részleges begyógyításáról, hanem gyakorlatban is segítsen a kapcsolat-  és hálózatépítésben.

            Nemeskürthy tanár úr egyszer arról mesélt, milyen meghatározó szerepe volt Mohács után, hogy a haza csatatéren veszett vezetőinek özvegyei képesek voltak összefogni a gazdaságot és a társadalmat, s nem porladt szét az ország. Tompos Lilla, a magyar nemesség ruhaviseleteinek nagyívű bemutatása kapcsán mondta el, hogy 1949-es világosi fegyverletétel és azt azt követő Haynau bosszú és Bach diktatúra során, egészen a kiegyezés előtti évig minden hivatalos tiltás ellenére az istentiszteleteken a nők gyászöltözékben (feketében vagy sötétbordóban) jelentek meg. Ez nemcsak a gyász, a feloldatlan gyászt mutatta, de egyben a nemzet ellenállását is. Majd amikor a „Kiegyezés” belátható közelbe került, a nemesi és főnemesi udvarokban hatalmas ruhakészítési mozgalom indult, csodálatos díszes ruhákat alkotva, készülve a nemzet újra feltámadására.

A szovjet „Gulag” fogoly millióiból információk szerint a magyarok szabadultak legnagyobb arányban, melyet azzal magyaráznak, hogy köztük volt a legnagyobb összetartás, szolidaritás. A Kárpátaljáról elhurcoltak kaphattak néha csomagot, a konyhán dolgozó foglyok is tudtak időnként élelemre szert tenni és a táboron kívül munkát végző kőművesek is hozzájutottak néha többletellátmányhoz.

Nemzetünk a nehéz történelmi időkre időnként kemény összetartással válaszol – saját magam is emlékszem arra, hogy az 1956-os forradalom idején az ellátási zavarokkal küzdő fővárosba teherautókon küldte a vidéki parasztság térítés nélkül a krumplit, zöldséget és almát. S a nemzeti összetartás pillanatai nemzetünk fennmaradásának kritikus időszakaiban történtek. Az elmúlt száz év két világháborúját, két diktatúráját nehezen élte túl az ország és a nemzet. Összefogásra ma is szükség van, s ebben meghatározóak a kapcsolati rendszerek, hálózatok, s persze az értékeink átmentése.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/8.

Takaró Mihály irodalomtörténész előadásában az identitáserősítés fontosságát erősítette elméleti és gyakorlati példákkal. Ebből néhány gondolatot ragadok ki: Az értékből kell kiindulni, amely meghatározza a gondolkodásunkat, az értékrendünket, mely gyermekkortól változó, de vannak állandó értékeink is, például az, hogy boldogok akarunk lenni. Minden döntés mögött értékrend áll, ma azonban értékválságos világban élünk, egyensúlyborulás van. Jogvédő szervezet sok van, de kötelességvédő szervezet egy sincs. A „Felelősség” szobrát sem állították még fel. Pedig a szabadság csak felelősséggel együtt érték. Vagy fiatalon alakul ki az értékrend, vagy soha. Tamási Áront idézte: „Azért születtünk a világba, hogy valahol otthon legyünk benne!”

         A XIX. századi ember számára legfontosabb érték a haza, a hűség, a szabadság, a család volt. A XX. századdal ez változott, megrendült a régi értékrend. A XXI. században saját értékrendet állít fel mindenki. Ma az egyén, az individum áll a középpontban. Ezt a századot a globalizáció és a mobilitás jellemzi. Sajnos Magyarországon kicsi a mobilitás, nálunk inkább az a jellemző: „Az én házam az én váram!”.

         Majd a család szerepével, a hűséggel, a felelősség kérdéseivel foglalkozott. 25–30 éves koráig tud az ember barátot szerezni, jó ismerőst, jó munkatársat azután is.

         Az identitást kultúrával lehet megszerezni, pénzért megvenni nem lehet! Tér és idő koordinátájában születünk és halunk meg. Közben van az életünk.

         Nem minden értékes, ami korszerű! Az érték azonban örökre korszerű marad. És hogy a magyarság megmaradjon, annak Ti vagytok a letéteményesei – zárta lényegretörő, gondolatgazdag előadását.

  

         Beer Miklós római katolikus váci megyéspüspök saját életéből hozott példákkal indította eszmefuttatását, majd eljutott a mához, az ország 1/10-ed részének püspöke már tizenkét éve. A bizalom fogalmának tisztázása után a feladatok vállalásának fontosságát emelte ki. Kifejtette, hogy ő mit ért érték, majd mit ért sajtószabadság alatt.

         Ha nincs világos irány, akkor ki dönti el, merre menjünk? – tette fel a kérdést. Majd a keresztény értékrend irányait vázolta, többek között: az emberségünket nem az adja, hogy milyen autóval járunk, mennyi a bankbetétünk. Emberség az, akinek adhatok a szavára. Mi, akik jó helyre születtünk, jó szülőket, barátokat, tanítókat, papokat kaptunk, felelősök vagyunk azokért, akiknek nem ez jutott. Emberként akkor leszünk értékesek, ha önzetlenül, egymás segítségére vagyunk, amit senki sem tilthat meg nekünk.

         A szabadságunk, a felelőségünk nagyon fontos, az értékek mentén kell a szabadságunkkal élni. A Világ gyorsan fog változni, legyetek éberek! Mindig tudjátok, hogy merre van a Sarkcsillag! – fejezte be érzelmekre is ható hangos gondolkodását.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/7.

         Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke felidézte a Szövetség feladatát, majd Csáky Csongor főtitkár ismertette az idei főbb programokat. (Ez utóbbi egy részét már említettem a negyedik részben.)

         A legfőbb cél, a Kárpát-medence magyarságának szolgálata és II. Rákóczi Ferenc szellemi örökségének ápolása 1989-ben indult. Ma 429 településen (pl.: Magyarországon 250, Partiumban, Erdélyben 72, Felvidéken 64, Délvidéken 10) van helyi szervezet, ezen belül a jelen lévőket legjobban érdeklő szám: a 231 középiskolában 20 000-et meghaladó a taglétszám. A Szövetség népszerűségére a legjellemzőbb adat, hogy 2014-ben mintegy 2 000 fővel bővült a tagsága.

         Kiemelt programja 2004-től a Szövetségnek a beiratkozási program, mert ijesztő, hogy csak a Felvidéken a magyar gyerekek 1/5-e szlovák nyelvű iskolába jár. Ezért kap a magyar iskolákba beiratkozó 5200 gyerek 10 ezer forint támogatást (ami a Kárpátalján egy havi bére a tanároknak!). Az óvodai programjában tavaly 13 ezer óvodás kapott ajándékcsomagot, felhíva ezzel a figyelmet a magyar iskolában való tanulásra. A Szövetség száz helyszínen rendezett támogatói programot, ahol a műsor mellett a Szövetség képviselői elbeszélgettek a szülőkkel, érdeklődőkkel.

         Az anyanyelvi táborokat (Tatán, Baján, Győrben) elsősorban a szórványban élő magyar gyerekeknek rendezik. Középiskolásoknak már évek óta jól kialakult lehetőségeket kínálnak: a sátoraljaújhelyi tábor 450 fővel, a vezetőképző félévente, a diákutaztatási program, a Cultura Nostra történelmi vetélkedő, a Gloria Victis Ifjúsági Találkozó és Történelmi Vetélkedő (Többszáz három fős csapat szokott indulni.). A diákutazási programban mintegy 10 ezer határon inneni és túli diák vett részt március 15-én, június 4-én, október 23-án.

         Felnőtteknek központi szervezésben: főiskolás tábor Szentendrén, történelemtanárok tábora 1998-ban indult, irodalomtanárok tábora (pl. tavaly Gödöllőn 160 fővel), Esterházy János emléknap, az Összetartozás napja, II. Rákóczi Ferenc születésnapján koszorúzások, megemlékezések.

         Ezeket egészíti ki a helyi és az ifjúsági szervezetek számtalan saját szervezésű programja, amihez sok esetben a Szövetség anyagilag hozzájárul.

         Végezetül a főtitkár ismertette a Szövetség irodájának a fentieken kívüli tevékenységét (pályázatok írása, rendezvények lebonyolítása stb.), a jelenleg aktuális pályázati lehetőségeket, majd a Vezetőképzőn segítő önkéntes munkatársakat is bemutatta (Nagy Domonkos, Petrovay László), akik igazi lelkesedéssel beszéltek a saját munkaterületekről. Gratulálok nekik önzetlen tevékenységükhöz.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 11/6.

           A második nap délelőtti első előadásban Morvay Levente civil- és pályázat szakértő ismertette, hogyan lehet bekapcsolódni a pályázatokba. Néhány gondolat belőle:

–az ifjúsági közösségek jellemzői, a nem formális közösségek jellemzői

–az egyesületek

–a szövetségek

–az alapítványok

–közhasznúság

Majd kiváló praktikus tanácsokkal látta el a jelen lévőket, pl.:

–teendők a bírósági bejegyzés után

–mit tesz egy jól működő civil szervezet

–önkéntesség.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/5.

A tanárok és a diákok ismerkedési estje különvált – a témáknak természetéből eredően.

         Csáky Csongor főtitkár megköszönte a tanároknak, hogy áldozatot vállaltak, és elkísérték a diákjaikat a hétvégére. Erre a későbbiekben többen kitértek, ők ezt nem érzik áldozatnak, örömmel jöttek.

         Majd a Szövetség tevékenységéről beszélt. Ezek közül néhány:

–új pályázatot írnak ki az 1% megszerzése érdekében

–a beiratkozási programok jó eredménnyel zárultak, példaként említette, hogy az elmúlt hat év alatt a Felvidéken egyre nő a magyar iskolába beiratkozottak száma, elsősorban a nyugati részeken. A partiumi Biharban 1400 családot szólított meg a Szövetség, ennek hatására 200 gyerekkel többen iratkoztak be Nagyváradon és környékén. Idén áprilisban a Kárpátaljára is kiterjesztik a magyar iskolákba beiratkozottak támogatását.

–bevált a határon túli magyar nyelvű tanulók meghívása a magyar nemzeti ünnepekre, például a március 15-i ünnepségen 250 felvidéki fiatal lesz a vendégük Budapesten. Tavaly 500 gyereket tudtak elvinni a határon túlra a Szövetség segítségével.

–a Rákóczi-séták elnevezésű bejárótúrák nagy népszerűségnek örvendenek,

–rendszeresen szerveznek különböző emlékünnepségeket (pl. Esterházy János), elismeréseket adnak át.

         Ezután a tanárok ismertették a lakóhelyükön végzett tevékenységüket, és megköszönték a Rákóczi Szövetség folyamatos támogatását.

         A diákok ismerkedési, csapatépítési estje – elmondásuk szerint – jól sikerült. A csoportok feladata az volt, hogy a kapott fogalmak közül a szerintük legfontosabbat kellett felülre berajzolniuk, majd körétenni a többit, ahogy azok kapcsolódnak. A közepébe pedig egy mottó került. A hivatalos programot széki és csángó táncok tanulása zárta.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/4.

A vacsorán még mindenki saját társaival étkezett, a barátságok nemsokkal utána köttettek.