Szent Borbála napjára - december 4.

          Szent Borbála kultusza a középkorban terjedt el, a leginkább tisztelt szentek egyike lett. Sok város, hivatás választotta védőszentjének. Az örökös veszedelemben élő bányászok a leggyakrabban Borbálához fordultak, mint segítőszenthez, s tették meg védőszentjüknek, hívták segítségül végszükségben.

             Hogyan lehetett ilyen ereje egy húszévesen már vértanúhalált szenvedett leánynak?

            A szép és okos Borbála atyja – a nikodémiai Dioszkorosz – egy lakótoronyba zárva őrizte. Amikor ennek ellenére keresztény lett, atyja feljelentette. Előbb a torony fala, majd egy szikla nyílt meg előtte, hogy elmenekülhessen. A rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai sáskává változtak. Borbálát bebörtönözték, többször megkínozták, végül 306-ban saját apja lefejezte, akit ezért hazatérőben a villám agyonsújtott.

            A bányászokon kívül a részére épített torony miatt az erődítmények, az építőmesterek és a kőművesek is védőszentjüknek tartják. A tűzvész elleni védekezés okán a harangokra is ráfestették az arcképét. (A 8. században szokásba jött, hogy égiháború idején a tüzet okozó villámcsapás ellen harangozás imádságra figyelmeztette a híveket, ugyanis az első villámhárítót csak 1752-ben állították fel.) Így vált a harangöntők védőszentjévé is.

            A lőpor feltalálása után, melyet a villám és a tűz egyesült erejének tartottak, a tüzérek védőszentje is lett. Ezt segítette az is, hogy az ágyúcső is ugyanabból az anyagból készült, mint a harangok, és az ágyúkat is a harangöntők készítették. V. Károly német-római császár (uralkodott: 1519–1556) még azt is előírta, hogy a tüzéreknek az ágyú elsütése előtt Szent Borbála segítségét kell kérniük. A középkorban a városok lőportornyaikat szívesen ajánlották oltalmába, hogy mentse meg őket a véletlen robbanástól. A hegymászók is hozzá fohászkodtak, hogy hárítsa el a vihart és a villámlást.

            A millennium évében Magyarországon – egy középkori torony maradványa miatt – nevéről falut kereszteltek el. (Szentborbála ma Szerbiában található.)

            A népi hiedelem azt tartja, hogy ha a cseresznyefa ágát Borbála-napon, december 4-én bevisszük a szobába, karácsonyig kivirágzik. Ez a hagyomány azt is jelenti, hogy a virágzó vessző Borbálán keresztül a szeretetet viszi a szívekbe, és ott állandósul, kivirágzik.

            A jegyesek kiválasztásának egyik módja is e naphoz fűződik. A hajadonok hét-kilenc ágat helyeznek el egy pohárba. Minden ágra egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát kötnek, s amelyik ág előbb kivirágzik, az azon lévő név viselőjétől várják el, hogy Borbála nevében feleségül kérje őket.

(A fenti írásomnál felhasználtam a Tapolcai Hírlapban 1997. dec. 4-én megjelent cikkem. A képet a petrilla.hupont.hu honlapon találtam.)

Román fasiszta fiatalok randalíroztak büntetlenül már 1927. december 4-én!

            Nagyvárad zsidósága is megszenvedte a trianoni diktátumot követő romániai üldöztetést. A közösséget 1927 végén érte az első nagy megpróbáltatás. Lobontiu főispán és a megye más vezetőinek tiltakozása ellenére a román kormány engedélyezte, hogy december 4-én Nagyváradon megkezdődjön az Országos Diákszövetség kongresszusa négyezer résztvevővel. A román diákság „nemzeti érdekeinek biztosítása érdekében” követelte a numerus clausus bevezetését. A javaslatot egyhangúlag elfogadták, és elhatározták, hogy a kormány támogatását kérik hozzá. Két nappal később a felbujtott diákok egy csoportja husángokkal és bunkókkal felfegyverkezve száznál több nagyváradi zsidó lakost vert össze, közülük négyet súlyosan megsebesített. Betörtek a város hat legnagyobb zsinagógájába, ahol a berendezést és a kegytárgyakat pozdorjává törték. Támadást intéztek a kávéházak és a vendéglők ellen, illetve a Nagyvárad szerkesztősége ellen is. A randalírozó diákság december 7-én hagyta el Nagyváradot, és számottevő része – Bánffyhunyad érintésével – Kolozsvár felé vette útját, ahol ugyancsak nagy pusztítást végzett. (Internetről ollóztam)

Népszabadság, 2014. szeptember 13. Hétvége, 7. o. Bánffyhunyadról:

„– Nagymamám unokatestvére, bizonyos Grünwald Jáákov, akit később „pápai rabbiként” is ismertek, a román fasiszta ifjak pogromja idején éppen a jesiva iskolában oktatta a nebulókat. Amikor a horda kövekkel betörte a tanterem ablakait, a rabbi rezzenéstelen arccal folytatta az oktatást, mintha mi sem történt volna. Kőkemény lélekjelenlétével meggátolta, hogy a gyermekek között pánik törjön ki….  A román fasiszták azonban betörtek a zsinagógába, és nem csupán feldúlták a templomot, de a szent tóratekercseket és a szakrális szfurem könyveket tűzre vetették, a tálit imakendőket szétszaggatták. …  Bánffyhunyadon szinte minden zsidó üzletet feltörtek. A környékbeli román falvakból szekerekkel, zsákokkal megrakva vitték haza a közprédává vált árukat. Honnan lettek értesülve a pogromról, ki tudja? Napokon, éjszakákon át minden zsidóházban felöltözve virrasztottak.”

(Megjegyzem, ebben az időben Bánffyhunyad lakossága magyar és zsidó volt. És nem a helyi magyarok raboltak, hanem a környékbeli románok!!!! A rendőrség tagjai pedig románok voltak!!! Magyarországon 1927-ben ez elképzelhetetlen lett volna.)

          A zsidóüldözés ezzel nem állt le Romániában, egyre erősödött, például: 1940. augusztus 8-án a bukaresti parlament elfogadta a Zsidó Statutumot, ami a zsidók jelentős részét megfosztotta az állampolgárságtól és megtiltotta a keresztényekkel kötött házasságot.

Trianon-jelenség (Helikon) 24. o.: "1919. április 19.  A román csapatok bevonulnak Nagyváradra (64 ezer lakosából 58 ezer magyar, 3 ezer román) és Érmihályfalvára (6255 lakosából 13 román).

(A fent látható Nagyvárad címert az 1600-as évektől használták.) 

Trianon utáni képeslap

Nemzetek konyhája - Muszaka (török étel)

·                                 A padlizsánokat szétvágjuk, megsózzuk. Ha a magja már barna, ferdére állítva, lenyomatva állni hagyjuk, hogy kicsurogjon a kesernyés leve. Közben a húst - lehet csak sertéshúsból is készíteni - a megtisztított nyers sárgarépával, burgonyával és vöröshagymával együtt ledaráljuk - a zöldségeket reszelhetjük is, és a vöröshagymát apróra vágjuk. Az egészet kevés olajon átfuttatjuk és sóval, őrölt borssal ízesítjük, majd fedő alatt, időnként megkeverve, puhára pároljuk.

·                                 Ezután a padlizsánszeletek egyik oldalát lisztbe mártjuk és forró olajban, csak a lisztes oldalát, átsütjük. Megfelelő méretű edényt - tűzálló tálat, vagy tepsit - kiolajozunk, zsemlemorzsával meghintjük, az alját kibéleljük a padlizsánszeletekkel, úgy, hogy a pirított oldaluk legyen felül, pár szelet paradicsomkarikát helyezünk rá.

·                                 Majd rásimítunk egy réteg húst, majd újra padlizsánszeletek és paradicsom következik, újra hús és újra padlizsán, úgy rétegezzük, hogy végül a tetejére padlizsánszeletek és paradicsomkarikák kerüljenek. Ezután ráöntünk egy csésze csontlevest és előmelegített sütőben, az első 10-15 percben lefedve, 180 °C-on átsütjük.

Tipp:

Az eredeti recept szerint palacsintával fedik le

Hozzávalók 4 személyre:

·                     10 db padlizsán

·                     0.5 kg darált sertéshús

·                     0.5 kg darált marhahús

·                     10 dkg sárgarépa

·                     20 dkg burgonya

·                     20 dkg vöröshagyma

·                     2 dl étolaj

·                     1 kg paradicsom

·                     10 dkg liszt

·                     zsemlemorzsa

·                     só, őrölt bors

·                     csontlé, lehet leveskockából
Forrás: Recept varázs honlapról

A bélyeg feltalálójának, Hillnek a születésnapjára - 1795. december 3.

Hogyan született meg a bélyeg?

            A levélre vagy képeslapra felragasztott bélyeg mutatós küllemével, pompás színeivel mindenki figyelmét felkelti. Földünkön mintegy 100 millió ember hódol a bélyeggyűjtés hobbijának.

            Az első bélyeg nem is olyan régen, 1840-ben került forgalomban, Londonban. Rowland Hill (1795. december 3. – 1879. augusztus 27.) angol postai főtisztviselő találta fel.

A hagyomány szerint Hill hivatalos úton egy városkában tartózkodott, amikor látta, hogy a postakocsis egy levelet nyújt át a fogadós lányának. Ő ide-oda forgatta a kezében, majd bontatlanul visszaadta. Nem tudom az érte járó díjat kifizetni, mondta savanyú arccal, ugyanis ebben az időben a posta a címzettől szedte be a szállítás díját. Hill megsajnálta a lányt, és ki akarta fizetni az illetéket, de ő nem fogadta el. Később – nem tudta, hogy a segítőkész úr postai főtisztviselő – elárulta, hogy a levél így is elérte célját, mert a vőlegénye apró jeleket tett a borítékra, melyet csak ketten ismernek. Ily módon az üzenet egy fillérjükben sem került.

Hill - visszatérve Londonba – négy javaslattal állt elő a posta vezetőinél. Ezentúl a kézbesítés díját a feladó fizesse. Az egyszerűsítés érdekében a feladó úgy fizessen, hogy a levélre felragaszt – megnedvesített hátoldalával – egy kis papírszeletkét, melynek másik oldalára a postahivatal bélyegzője kerül. Az országon belül a levélilleték a távolság figyelmen kívül hagyásával ugyanannyi legyen, ugyanis - a mai vonatjegyhez hasonlóan - a távolság szerint kellett fizetni. Igaz, a világon először már ez előtt 257 évvel Báthory István erdélyi fejdelem és lengyel király rendelet előírta: „a postai úton elküldött magánlevelekért tekintet nélkül a címzett lakhelyére, négy lengyel garas fizetendő”, de feledésbe merült. Negyedikként azt javasolta, hogy csökkenjen a díj, mert ezzel jelentősen nőni fog a forgalom.

Az angol posta folyamatosan komoly anyagi nehézséggel küszködött, de az irányítói okos, gyakorlatias emberek lehettek, mert elfogadták Hill összes ötletét.

A legolvasottabb angol lapban, a Timesben pályázatot hirdettek az első postabélyeg megtervezésére. A birodalom minden részéből 2700 pályaművet küldtek be, de mégsem találtak megfelelőt a bíráló bizottság tagjai. Végül az első bélyeg a „Penny Black” Viktória királynőt ábrázolta, a színe (fekete) és a névértéke (egy penny) után kapta a nevét. 1840 május elsején már kaphatóak voltak az első bélyegek

A négy újítás megtette a hatását. Bevezetésével a brit posta egycsapásra gazdag lett, és a világ első postájává lépett elő. Hillt érdemeiért a kormány a posta főigazgatójává nevezte ki, többször részesült magas pénzjutalomban, nemesi rangra emelték, sőt, bárói címmel is jutalmazták. Halála után szobrot állítottak neki, holttestét a westminsteri apátságban helyezték el, közvetlenül James Watt, a gőzgép feltalálója mellé. Érdemeit sok postaigazgatóság is elismerte, mert arcképe időről időre megjelenik a bélyegeken – nálunk 1979-ben adták ki. (Fenti írásom megjelent: Zsiráf, 2004. február)

A félelmetes állatvilág

A magyar rádiózás napjára - dec. 1. - - - A Magyar Rádió ostroma 1956-ban

          Nagy Imre Kossuth téri szereplése általános csalódást okozott, Gerő Ernő azt megelőző rádióbeszéde pedig hatalmas felzúdulást keltett a budapesti tüntetőkben. A tömeg egy része ezért felháborodásában a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete elé vonult. Itt azonban felfegyverzett ÁVH-s (Államvédelmi Hatóság)egységek fogadták őket. Miután sem könnygázzal, sem tűzoltófecskendőkkel nem tudták a rohamosan növekvő emberáradatot feloszlatni, a rádió vezetése a tömeg rendelkezésére bocsátott egy felvevőkocsit, hogy a tizenhat pontot beolvashassák. Azonban hamarosan kiderült, hogy becsapásról van szó, mivel az elhangzottakból semmit nem közvetítettek. A tüntetők ezért a felvevőkocsival betörték az épület kapuját. A rádió vezetése ezután hajlandó volt fogadni egy tárgyalóküldöttséget, akiket azonban úgy tűnt, hogy odabent letartóztattak.
          Az összegyűlt tömegben egyre inkább elszabadultak az indulatok. A híradóezred katonái megpróbálták a Múzeum körútig szorítani a tömeget szuronyt szegezve rájuk. Ekkor azonban két, erősítésként érkezett harckocsi tévedésből áttörte a kordont, és nyomukban a tömeg újra a főbejárathoz nyomult. Erre a sötétben a katonák lövöldözni kezdtek a levegőbe, amit az épületben levő ÁVH-katonák támadásként értelmeztek és tüzet nyitottak a tömegre. Egy katonatiszt meghalt és két tüntető megsebesült. Az ÁVH egy mentőautóban megpróbált lőszer- és fegyverutánpótlást bejuttatni az épületbe, de a tüntetők leleplezték és megakadályozták az akciót. A rádióhoz kivezényelt katonák közül erre egyre többen átálltak a tüntetők pártjára, illetve átadták fegyverüket, a sapkájukról pedig letépték a vörös csillagot. A tüntetők között ezenkívül több gyári munkás is fegyvert osztogatott, amelyeket az időközben feltört budapesti fegyverraktárakból szereztek.
          Két órával a véletlen incidens után a lövöldözés kiújult, és ezzel kezdetét vette a budapestiek fegyveres felkelése. A felkelők hajnalra elfoglalták a Rádió épületét. Az ottani stúdiók azonban addigra már használhatatlanná váltak, mivel a pártvezetőség lekapcsoltatta őket a rádióadóról, és a parlamentben rendeztek be ideiglenes stúdiót. Innen szólt a Kossuth Rádió műsora a forradalom alatt, és még a forradalom leverése után is, egészen 1957 áprilisáig. (Wikipediából)

A magyar rádiózás napjára - dec. 1. - - - A rádiózás hőskorából

1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz.

Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben, 1921-ben pedig Pittsburghben útjára indult az első rendszeres adás. A rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjedt: 1922-ben megalakult Angliában és Németországban kezdődött sugárzás.

Magyarországon a rádiózás Európában egyedülálló előzménnyel vette kezdetét, a Telefonhírmondóval. Puskás Tivadar a telefonközpont létrehozója Budapesten 1893. február 15-én indította el a telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlést. A magyar rádióműsor-szórás 1925. december 1-jei megindulása vetélytársa lett a telefonhírmondónak, majd háttérbe is szorította.

 A hazai lakosság körében az 1939-40-es Néprádió-akció révén terjedhetett el a rádiókészülék. Az ötlet Hóman Bálint nevéhez fűződik, aki úgy vélte, a magyar lakosság megérdemelne egy olcsó, szolid küllemű, lámpás rádiókészüléket. A „Hóman-féle Néprádió gyártására négy budapesti rádiógyárral (Orion, Philips, Telefunken és Standard) kötött megállapodást a kereskedelemügyi minisztérium. Az első Néprádió Kossuth-címerrel ellátott, középhullám hallgatására alkalmas bakelitkészülék volt. A kereskedelmi ára 48 pengőt tett ki, viszont 24 havi részletfizetéssel már 2-3 pengőért hozzá lehetett jutni. A Néprádió iránt meglehetősen nagy kereslet mutatkozott: 1939 októberére 130 ezerre nőtt az igénylők száma, jóllehet a kormány mindössze 20 ezer készülék gyártására kötött szerződést a gyárakkal. Ezért szükség volt a második Néprádió-akció megindítására: 1940 februárjában 25 ezer készülék gyártásáról döntöttek. A népvevő azonban a gyárak szempontjából nem számított igazán jó üzletnek, ami azzal járt, hogy további akciókra ekkor nem került már sor. A legyártott 45 ezer készülék egyáltalán nem elégítette ki keresletet, a falvakba szinte semmi sem jutott belőle. Így a II. világháborúig a magyar lakosság többsége detektoros rádiót használt.

A tranzisztoros rádiókészülékek előállítása 1954-ben kezdődött el, ezeknél az elektroncsövek helyett félvezető kristályokat alkalmaztak. Így jelentősen csökkent a készülékek mérete, súlya és működés közben a hőmérséklete is, ráadásul lényegesen kevesebb energiát fogyasztottak. Az 50-es, 60-as években Magyarország fontos exportcikke lett a rádió, jutott belőle Közel- és Távol-Keletre, Nyugat-Európába is. A sikeres időszaknak azonban 1973-75 körül vége szakadt: a szocialista országok gazdasági szövetsége szervezetének határozata értelmében hazánk Bulgáriának adta át a rádiógyártást.
-Puskás Tivadar szobrát a Hírközlési Múzeum Alapítvány kezdeményezésére Budapesten, a Magyar Telekom székházának parkjában állították fel 2006-ban. Alkotója: Trischler Ferenc.
-Hóman Bálint fotója és aláírása a Hóman-Szekfű-Kerényi szerkeszette Egyetemes történet megjelenése alkalmára készült.